Ü
NNEPI
ALKALMAINK
Monor:
december 13, szombat
12:30
Karácsonyi Játszóház (15 óráig)
december 21, vasárnap
10 óra Családi és Ifjúsági Istentisztelet úrvacsorával
december 21, vasárnap
16 óra Adventi gyertyagyújtás (evangélikus szolgálat)
december 24, szerda
16 óra Szenteste, a gyermekek szolgálatával
december 25, csütörtök
10 óra Karácsony ünnepe, istentisztelet úrvacsorával
december 26, péntek
10 óra Karácsony ünnepe, istentisztelet úrvacsorával
december 28, vasárnap
14-20 óra Ifjúsági Szilveszter
december 31, szerda
16 óra Óévi istentisztelet
január 01, csütörtök
10 óra Újévi istentisztelet úrvacsorával
Monorierdő
december 25, csütörtök
15 óra Karácsony ünnepe, istentisztelet úrvacsorával
január 01, csütörtök
15 óra Újévi istentisztelet úrvacsorával
R
ENDSZERES
ÖSSZEJÖVETELEK
Monor:
vasárnap
10 óra Istentisztelet
párhuzamosan Gyermekbibliakör
kedd
18 óra Énekkar
szerda
18 óra Férfi kör (1. szerda)
Női kör (2. szerda)
Felnőtt hittan (3. szerda)
Presbiteri gyűlés (4. szerda)
péntek
15:30
Konfirmandus csoport (kis konfi)
17:30
Konfirmandus csoport (nagy konfi)
18:30
Ifjúsági csoport
Monorierdő:
vasárnap
15 óra Istentisztelet (Katolikus templom – Ősz utca)
Hitoktatás minden általános iskolában, a József Attila Gimnáziumban, valamint a Kossuth,
a Napsugár, valamint a monorierdei Csicsergő óvodában. Érdeklődni lehet személyesen a
Lelkészi Hivatalban, valamint az intézményekben.
Lelkészi Hivatal
2200 Monor, Bajza utca 2.
Telefon: (29) 410108
Számlaszám: OTP 11742056-20051754
Selmeczi Lajos Péter lelkész
Telefon: (20) 8244902
Kovács Endre felügyelő
Telefon: (20) 8244915
Impresszum:
Kiadja a Monori Evangélikus Egyházközség.
Belső terjesztésre Felelős szerkesztő:
Selmeczi Lajos Péter lelkész. Szerkesztők:
Márton László, Selmecziné Fazekas Andrea,
Trincsiné Márton Zsuzsanna, Vitális Nóra
Eszter. Az itt szereplő anyagok a gyülekezet
életének részét képezik, azokat más
kiadványokba átvenni, felhasználni, csak a
szerzők előzetes hozzájárulásával lehet.
ALAPKŐ
A monori, monorierdei, csévharaszti és vasadi
evangélikusok hírlevele
2014. Advent-Karácsony
S
ELMECZI
L
AJOS
P
ÉTER
K
ÖRBE
-
KÖRBE
,
KARIKÁBA
orog a kerék: egyszer fent, egyszer lent; s
közben mintha semmi sem változna. A tengely
körül ugyanolyan távolságra helyezkednek el a
pontok. Egyszer fenn, egyszer lent, majd kezdődik
minden elölről. Monoton és egyhangú mozgás.
Ugyanezt élhetjük meg évről évre. Eljönnek az
ünnepek, amik fényt hoznak életünkbe (születésnap,
névnap, vakáció, stb.), ám azok elmúltával minden
visszazökken a régi kerékvágásba. A vidámság és a
jókedv elmarad mögöttünk. Az emléke elkísér még egy
darabig, majd az is elvész a szemünk elől.
F
Ugyanez az élmény kíséri végig egyházi hitéletünket is. Időnként feltűnik egy-egy ünnep
(karácsony, húsvét, pünkösd), amikor betölti szívünket valamiféle békesség, öröm, de ahogy
távolodunk tőle, egyre homályosul, majd teljesen ködbe vész az emléke is. Ahogy az egyik
reklám mondja a napfényről: nem lehet megenni, nem lehet meginni, nem lehet eltenni...
Pedig tudjuk, érezzük, hogy szükségünk lenne rá máskor is.
Csak forog a kerék: egyszer fent, egyszer lent. Van, hogy szórakoztatónak tartjuk, mint
gyermekkorban a körhintát. Sok nevetés, vidámság, kedves emlék... Vagy az óriáskerék,
amelybe lent beszállunk, fentről pedig csodálhatjuk a gyönyörű panorámát. Egy kis időre
gondtalannak lehet lenni. Elfelejthetjük a mindennapok keserűségeit, de eljön az idő, amikor
lejár a menet, és ki kell szállni. Lehet, hogy egyszer-egyszer még megismételhetjük, de nem
tölthetjük benne az egész életünket. Ilyenkor szomorúan veszünk búcsút a kellemes
élményektől, és zökkenünk vissza a cseppet sem olyan kellemes és vonzó, de annál
reálisabb mindennapokba.
Néha jó és biztonságot adó az állandóság. Egy idő után már tudjuk, hogy mi következik: a
lent után fel, és fordítva. Ebben legalább nem fogunk csalódni. Igaz, hogy utána fentről is le
kell majd jönni, de aztán megint jön a fel... Lehet, hogy nem annyira változatos, de
kiszámítható: mint a nyugdíj: nem túl sok, de biztosan megérkezik. Vannak, akik irigylik ezt
a biztonságot, mert kiszolgáltatottak a piac mozgásainak, és nem mindig akkor, és nem
mindig annyi érkezik...
Forog a kerék - az egyházi esztendő kereke is. Újra itt van Advent, hogy a készülődés,
takarítás és az ilyenkor szokásos ajándékvásárlási láz után elérkezzünk Karácsony „csendes
éj”-éhez. Akkor lesz néhány nap (ha sikerül a szabadságokat is a két ünnep közé időzíteni
akkor egy bő hét is) arra, hogy kipihenjük magunkat, a családunkkal töltsük az időt, és
(talán) egy kicsit a karácsony örömhíréből (evangélium) meghalljunk valamit. Sajnos az időt
azonban nem lehet megállítani, így a megállás öröme is hamar elmarad mögöttünk. Bár
lehetne valamit megőrizni belőle, továbbvinni magunkkal az új évre is!
De forog a kerék, és nem élvezhetjük sokáig a fent lét örömét, mert a következő pillanatban
indulni kell lefelé. És nem élvezhetjük sokáig az elöl-lét örömét sem, mert indulni kell hátra,
hogy más vegye át a helyünket... Egyre inkább elveszítjük a gyermeki örömöt. Már nem is
igazán értékeljük azokat az örömöket, amelyek időnként részei életünknek. Már nem tudunk
igazán örülni a fent létnek sem, és nem boldogít, amikor (ha csak egy kis időre is, de) elöl
vagyunk.
Forog a kerék, és tudjuk, hogy egyszer meg kell állnia, mert nem örökmozgó. Állandóan
visszatérő kérésünk ez alatt az idő alatt, hogy hol leszünk, amikor majd mindez
bekövetkezik: alul, felül, elöl vagy hátul? Igyekszünk jól helyezkedni, és felkészülni, hogy a
lehető legjobb pozícióban lehessünk akkor, mert onnan nem lesz tovább. - És egyszer csak
bekövetkezik. Eljön az idő, és megáll a kerék. Eddig minden a forgásról szólt. - és most?
Hogyan tovább?
Megállt a kerék. Van, aki fent, van aki lent, van, aki elöl, és van aki hátul. Van, aki boldog,
és van, aki szomorú. Van, aki tovább forogna, van aki semmit sem ért az egészből. A kezdeti
tanácstalanság után azonban, amikor már mást is képesek leszünk meglátni egymáson és a
keréken kívül, akkor rá kell ébredni arra, hogy megérkeztünk. Az út végén vagyunk. Nem
csak forogtunk a tengelyünk körül, hanem egy úton haladtunk. Az utazásunk pedig most a
végére ért. Nem a kerékért, nem a körforgásért voltunk, nem erről szólt az életünk! (Csak mi
láttuk így.) Az igazi cél az volt, hogy elérkezhessünk ehhez a pillanathoz, a megérkezéshez.
Most forog a kerék. - Milyen más, ha lehetőségünk van arra, hogy ne csak magunkat (a
fent és lent, az elöl és hátul állapotát) lássuk, hanem átélhetjük a haladás élményét. Azt,
hogy tartunk valahová, azt, hogy valaki vár. Akkor megváltozik minden. A fent és a lent, az
elöl és a hátul jelentősége elhalványul, és örömmel tölthet el bennünket a célhoz való
közeledés élménye.
Advent a várakozás ideje. Forog az idő kereke. Jönnek és elmúlnak az ünnepek. Jézus
eljövetele azonban nem fog elmúlni. Számunkra az a megérkezés boldog pillanata lesz
akkor, ha nem csak magunkkal, a körforgásunkkal foglalkozunk, hanem Őt várjuk, az Ő
eljövetelére készülünk.
Így szól az, aki ezekről bizonyságot tesz:
„Bizony, hamar eljövök”.
Ámen. Jöjj, Uram Jézus!
(Jelenések könyve 22,20)
Az ádventi várakozás hasonlít a megemlékezéshez, de valójában mindennél távolabb áll
tőle. Valódi várakozás. Pontosabban úgy, ahogy a szeretet mindennél valóságosabban
vágyakozik az után, akit magához ölel és örök újszülöttként a karjai között tart.
Pilinszky János
R
ÖVID
HÍREK
,
BESZÁMOLÓK
Magyarországi Evangélikus Egyház, Budapest– A Magyarországi Evangélikus Egyház
Országos Presbitériuma 2014. március 26án tartott ülésén egyhangúlag megválasztotta az
Országos Iroda igazgatójának K
RÁMER
G
YÖRGY
evangélikus lelkészt, püspökhelyettest,
akinek beiktatására 2014. május 15-én, ünnepi istentisztelet keretében került sor. Az új
irodaigazgató korábban a pilisi gyülekezet lelkésze, és a Dél-Pest megyei egyházmegye
esperese volt. Ezen tisztségeiről május 1-jei hatállyal lemondott.
Szolnok – Miután K
RÁMER
G
YÖRG
y a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos
Irodája igazgatójává történt kinevezése után lemondott a Dél-Pest Megyei Egyházmegye
esperesi tisztségéről, új választásokat írtak ki az egyházmegyében. A választás első fordulója
érvényes és eredményes volt. G
YŐRI
P
ÉTER
B
ENJÁMIN
lett az egyházmegye új esperese.
Beiktatására 2014. július 20-án került sor a szolnoki evangélikus templomban.
Pilis – B
LATNICZKY
J
ÁNOS
D
ÁNIEL
és B
LATNICZKYNÉ
H
AMMERSBERG
-G
ANCZSTUCKH
J
ÚLIA
lelkészeket 2014. október 12-én iktatta be a Dél-Pest Megyei Evangélikus
Egyházmegye esperese, Győri Péter Benjámin a pilisi parókusi lelkészi szolgálatba.
Gyón – A korábbi lelkész (László Milán) lemondott megbízatásáról. A parókia felújítása,
majd a költözés után szolgálatba állt a megválasztott új lelkész, B
ALOG
E
SZTER
, aki
korábban az orosházi Székács József Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium
iskolalelkésze volt. Beiktatása 2014. november 30-án volt a gyóni evangélikus templomban.
Péteri – A nyár folyamán gyülekezetünk másik szomszédságában is megürült a lelkészi
állás, amelyre pályázatot hirdetett az egyházközség presbitériuma. Hárman jelentkeztek a
meghirdetett állásra, akik közül - a gyülekezetben korábban már szolgált - Ó
VÁRI
P
ÉTERT
választotta meg a 2014. október 19-én a közgyűlés.
Budahegyvidék – 2014. november 21-én tartotta őszi közgyűlését az Északi Evangélikus
Egyházkerület, ahol a küldöttek és a tisztségviselők szavazatukkal jóváhagyták azt az
egyházmegyei döntést, melynek során a Nyáregyházi Evangélikus Egyházközség 2015.
január 1-jétől megszűnik önálló gyülekezetnek lenni. Nyáregyháza a monori gyülekezet
leánygyülekezete, Dánszentmiklós az alberti gyülekezet leánygyülekezete, Újlengyel pedig
a gyóni gyülekezet fiókgyülekezete lesz, amíg meg nem erősödik annyira, hogy önálló
lelkészi állást tudjon fenntartani.
Bukarest – Negyed évszázaddal ezelőtt csodaként emlegették a megdönthetetlennek hitt
N
ICOLAE
C
EAUŞESCU
elkergetését. Egy hónappal a temesvári forradalom kitörésének
évfordulója előtt újabb csoda történt. Az evangélikus erdélyi szász K
LAUS
J
OHANNIS
fantasztikus hajrával legyőzte az ortodox román V
ICTOR
P
ONTÁT
, és Románia elnöke lett.
Megválasztott államfőként egyik első útja a kilencvenharmadik születésnapját ünneplő
M
IHÁLY
volt királyhoz vezetett, aki történetesen a Hohenzollern–Sigmaringen-ház sarja
Magyarország - A közmédia harmadik alkalommal indít gyűjtést, amellyel a Magyar
Ökumenikus Segélyszervezetet segíti és támogatja. A J
ÓNAK
LENNI
JÓ
! elnevezésű
kampány csúcspontja december 14-én, Advent 3. vasárnapján lesz. A felajánlott tárgyakat a
oldalon lehet megtekinteni és a képek alatt
található összegért megvásárolni, illetőleg bizonyos esetekben licitálni.
(Az Ökumenikus Segélyszervezet – alapítását és vezetését tekintve – evangélikus egyházunk
segélyszervezetének is tekinthető.)
S
ELMECZINÉ
F
AZEKAS
A
NDREA
H
ITOKTATÁSUNKRÓL
yülekezetünk területén a 2014-2015-ös tanévben
ismét bővült a hitoktatás. A Kossuth óvoda mellett
volt igény a Napsugár (Jászai tér) és a monorierdei
Csicsergő óvodában is a kisgyermekek hitoktatására. Sok
játék és ének mellett ismerkedhetnek meg a gyermekek a
bibliai történetekkel. Azok számára, akik időközben
értesülnek a lehetőségről, az év folyamán is be lehet
kapcsolódni a csoportokba! Monoron mind a négy általános
iskolában és a József Attila Gimnáziumban is van hittanóra kötelező és fakultatív
rendszerben. Közel 60 gyermeket oktatunk ebben a tanévben. Az iskolai órákon kívül egyéb
lehetőségek is vannak a találkozásra. Ilyen a Játszóház minden hónap harmadik szombatján.
Erről a gyerekek mindig írásos meghívót is kapnak. Minden hónap harmadik vasárnapján
Családi és Ifjúsági Istentiszteletet tartunk, amin együtt vagyunk szülők, gyerekek. A többi
vasárnap 10 órától az istentisztelettel párhuzamosan Gyermekbibliakör van a gyülekezeti
teremben. Biztatom a családokat bátran jöjjenek templomba a kisgyermekekkel külön
foglalkozunk. Már elkezdtem szervezni a nyári évzáró hittantábort is amikor elutazunk egy
pár napra a gyerekekkel. Minden évben táborral zárjuk le a tanévet, jó hangulatban, sok
zenével, sporttal és természetesen mindeközben Istenre figyeléssel. Fontosnak tartom, hogy
a gyerekek átéljék a közösség örömét és azt, hogy Istennel is lehet vidáman eltölteni egy
tábort!
G
Karácsonyi Játszóház - 2014. December 13. 12:30-15:00 óra
Minden érdeklődőt szeretettel várok!
☺G
YEREKSZÁJ
☺
A gondoskodó
Karácsonykor a nővérem odavezette a betlehemhez a gyerekeit. Mire az egyik kislánya ezt
mondta neki: takarjuk be a Kisjézust, mert lerúgta a takarót.
Franciska,
Érd
Jelek
Halottak napja előtt négyéves unokámmal kimentünk a temetőbe. A dédi sírja mellett volt
egy elhanyagolt sír, dombja helyén kis gödör, a sírkő ledőlve, gazzal benőve. Unokám
alaposan megnézte, azután ellentmondást nem tűrő hangon bejelentette: „Itt valaki
feltámadott!"
Ernő,
Budapest
Értelmiségi Szent Család
Legkisebb unokám újságolja, hogy a templomban volt betlehem. Kérdezem tőle: „És kiket
láttál?" Mire ő: „Láttam a Kisjézust, Máriát és József... Attilát."
Miklós,
Budapest
T
RINCSINÉ
M
ÁRTON
Z
SUZSANNA
A
DVENTI
GYERTYAGYÚJTÁS
z elmúlt évekhez hasonlóan ebben az évben is a város főterén a Szent István téren
felállított hatalmas adventi koszorú köré gyűlhettünk össze az első adventi gyertya
meggyújtása alkalmából.
A
A katolikus egyház kórusa nyitotta meg az
ünnepi együttlétet, majd Paszternák Tamás
római katolikus plébános köszöntötte az
egybegyűlteket. Köszöntőjében hálát adott
a Teremtőnek, hogy újra együtt lehetünk
ezen az alkalmon, hogy újra megérhettük az
idei adventet. Beszédében hangsúlyozta,
hogy fontos ebben az időszakban a lélekben
való készülődés a karácsonyra, annak ellenére, hogy sok reklámmal, csillogással, világi
dolgokkal igyekeznek elterelni figyelmünket a lényegről, a karácsony igazi lelkét elrabolni
tőlünk, de az igaz szívű embertől ezt nem lehet elvenni. A hívők szívünk mélyén valami
Krisztusit, valami igazit várnak a karácsonytól. Statisztikai adatok szerint karácsony
környékén kevesebb az elhalálozások száma, a karácsonyi várakozásban kevesebben halnak
meg, várnak valakit, valamit, várnak valamire: talán arra, hogy valaki jobban szeresse őket,
hogy valaki bekopogtasson hozzájuk, meglátogassa őket, kapjanak valami ajándékot,
meglátogassa őket a lelkész, akivel imádkozni tudnak. Az ünnepek után azonban újra
megszaporodnak az elhalálozások, talán azért, mert magányosan kellett tölteniük az
ünnepet, mert nem jött el hozzájuk az a szeretet, amit vártak. Adventben nemcsak várjuk,
hanem reménykedünk is az ÚR eljövetelében. Szívünk mélyén tudjuk, hogy valamire
szükségünk van, a hiányt, a magányosságot csak egyvalaki tudja betölteni Jézus Krisztus, a
mi Urunk. Arra vágyunk, hogy velünk legyen az Isten, betöltse szívünket, szükségünk van
az ő erejére, a jóra, a szeretetre és ezt csak Istentől kaphatjuk meg. Advent az a remény,
hogy Jézus Krisztus jön, ha kitárjuk szívünket, velünk és bennünk él, vele és általa lehetünk
boldogok. Éljük meg jól az adventet, hogy szívünk tele legyen kincsekkel, ajándékokkal, de
legfőképp, a legnagyobb ajándék legyen a miénk: Jézus Krisztus érkezzen el hozzánk, töltse
be szívünket!
Az evangélikus egyház kórusának műsorát
D
R
. Z
SOMBOK
L
ÁSZLÓ
városunk
polgármesterének köszöntője követte.
Beszédében elmondta, hogy az adventi
naptár az 1900 évek elején Németországban
egy édesanya ötlete alapján született meg,
aki türelmetlen gyermekének készítette
először ezt a kalendáriumot, mely évek
során az adventi várakozás egyik
szimbólumává vált. Hangsúlyozta, hogy az
advent igazából nem is ünnep, advent a
várakozás, a készülődés időszaka az igazi
nagy ünnepre, a karácsonyra.
Az adventi koszorú ősét egy német evangélikus lelkész (J
OHANN
H
EINRICH
W
ICHERN
)
teremtette meg 1838-ban egy hamburgi gyermekotthonban, amely akkor fából készült
kocsikerék volt, melyre 23 gyertyát helyezett el, a hatalmas csilláron minden nap újabb
gyertyát tűzött a csillárkoszorúba.
Az adventi koszorú négy gyertyája szimbolizálja a hitet, a reményt, az örömöt, a szeretetet.
A polgármester minden jelenlévőnek szép karácsonyi készülődést kívánt, majd meggyújtotta
városi koszorún az első gyertyát.
A közös ünneplést a baptista gyülekezet kórusának, majd a református egyház ifjúsági
kórusának előadása zárta.
H
ÍVJUK
ÉS
VÁRJUK
A
KEDVES
TESTVÉREKET
MINDEN
VASÁRNAP
16
ÓRAKOR
A
KÖVETKEZŐ
GYERTYAGYÚJTÁSOKRA
ÉS
A
KÖZÖS
KARÁCSONYI
ÜNNEPI
ISTENTISZTELETEKRE
,
EGYHÁZI
ALKALMAKRA
.
A karácsony a szeretet, és ádvent a várakozás megszentelése. Az a gyerek, aki az első
hóesésre vár - jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az,
aki hazakészül, már készülődésében otthon van. Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé -
szabad, és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől-szomjától. Aki
pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és
legelviselhetetlenebb: a hetek, órák percek kattogó, szenvtelen vonulását. Aki valóban tud
várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében
semmivel se kevesebb annál, amire vár.
Pilinszky János
T
RINCSINÉ
M
ÁRTON
Z
SUZSANNA
A
DVENTI
IGEHIRDETÉS
S
ZÉLL
B
ULCSÚ
EVANGÉLIKUS
LELKÉSZ
SZOLGÁLATÁVAL
2014. december 2-án 18 órakor egyházunk gyülekezeti
termében gyűltünk össze, hogy igehallgatással, imádsággal,
elcsendesedéssel lélekben átérezzük advent üzenetét, méltón
készüljünk a karácsonyra, Krisztus Urunk születésének,
eljövetelének ünneplésére.
Istentisztelet elején S
ELMECZI
L
AJOS
P
ÉTER
lelkész
köszöntötte a testvéreket.
Elmondta, hogy életünk hasonlít egy kerékhez, mely bár
magában forog, mégis bizonyos távolságokat tud megtenni, a
mi életünk is tart valahova, reménységünk szerint ez a cél a
mi Megváltó Urunkkal való találkozás. Fontos az adventi
elcsendesedés, melynek végén nemcsak a karácsonyhoz, de
az Úr Jézus Krisztussal való találkozáshoz juthatunk el.
Együttlétünk folytatásaként elénekeltük EÉ. 131 énekét, majd imádságban kértük Isten
áldását, erejét, szent lelkét együttlétünkre.
K
EDVES
T
ESTVÉREK
!
Legelőször is szeretettel és hálával köszönjük meg mindazok segítségét és támogatását, akik
a mai napig örömmel és aktívan részt vettek gyülekezetünk életében és fenntartásában.
Köszönjük, hogy szívükön viselték és szívükön viselik mind a mai napig ennek a kis
evangélikus közösségnek a sorsát. Köszönjük, hogy vannak, akiknek fontos, hogy jelen
legyen Monoron, Monorierdőn, Csévharaszton és Vasadon az evangélikusság a maga
szolgálatával. Az ő lelkesedésük nélkül hiábavaló lett volna az ősök munkája. Az évek során
az enyészeté lett volna mindaz, amit ők fizikailag vagy lelkileg felépítettek. Vannak azonban
olyanok is (felnőttek, családok), akik valamilyen formában evangélikusnak mondják/tartják
magukat, de a gyülekezet fenntartásában egyáltalán nem, vagy csak nagyon csekély
mértékben vesznek részt. Teljesen igaza van annak, aki azt mondja, hogy a hit nem pénz
kérdése, de pénz nélkül nem tud működni a gyülekezet mint szervezet/intézmény.
(Gondoljunk csak a világításra, a fűtésre és a közüzemi díjakra.) Sajnos az őszi időszak
ismét nehéz anyagi helyzetet teremtett. A gyülekezet bevételei ilyenkor olyan mélypontra
kerülnek, amely lehetetlenné teszi az alapvető működés számláinak kifizetését.
Megnyugtatásul szeretnénk jelezni, hogy ez nem túl költekezés miatt van. Tudjuk, hogy
mindenkinek megvan a saját költségvetése. Mégis szeretettel kérjük azokat a testvéreket,
akik az idén, illetve az elmúlt években nem, vagy lehetőségeikhez mérten csak csekély
mértékben támogatták gyülekezetünket, ugyanakkor fontosnak tartják az evangélikus
egyház jelenlétét és szolgálatát lakóhelyükön, támogassák gyülekezetünket. Tudjuk azt is,
hogy mostanában sokan egyre nehezebben élnek, ezért nem szoktunk meghatározott összegű
támogatást kérni. Mindenki maga ismeri a lehetőségeit. Nem fogunk ezek alapján megítélni
senkit ezután sem! Tudatosítani szeretnénk azonban, hogy az itt élő evangélikusokon múlik,
hogy lesz-e, marad-e evangélikus gyülekezet Monoron és környékén a jövőben is.
Egyházfenntartói járulékukat, adományukat
♦ az Alapkőhöz mellékelt csekken,
♦ átutalással az OTP Banknál vezetett számlára, melynek száma: 11742056-20051754,
♦ személyesen a vasárnapi istentisztelet után vagy hivatali időben (szerdán 16 és 18,
pénteken 8 és 10 óra között) fizethetik be.
Isten áldását kívánjuk életükre! Urunk szentelje meg életüket, és ajándékozza meg minden
olvasónkat a megszületett – és mai is élő – Megváltó szeretetével örömével és békességével!
A Monori Evangélikus Egyházközség nevében:
Selmeczi Lajos Péter lelkész, Kovács Endre felügyelő, Márton László gondnok
Az életben a legjobb dolgokért nem kell fizetni - vagy legalábbis nem sokat.
Gyönyörködni a naplementében, virágot szedni a mezőn, majd a csokorral meglepni
kedvesünket, csodálni az őszi falevelek színgazdaságát, feltöltődni az istentiszteleten, kéz
a kézben sétálni egyet, vagy egyszerűen csak ücsörögni a verandán és tücsökzenét
hallgatni - nem kerül semmibe. Együtt nekilátni egy doboz fagyinak, megrendelni a
kedvenc pizzánkat, úszni egy nagyot, vagy megnézni egy remek filmet - valójában alig
kerül valamibe.
Gary Chapman
J
ÁVORSZKI
T
ÍMEA
I
FJÚSÁGI
VEZETŐKÉPZÉS
-
ÉLMÉNYBESZÁMOLÓ
2014. November 14-16. közt egy vezetőképzésen
vettem részt Erdély egyik kis falujában, Tenkén. „Légy
bátor és vezess!” címmel, a romániai és a magyar CE
Szövetség, közös szervezésében, pályázati támogatással
valósulhatott meg ez a hétvége. Magyarországról
hárman indultunk el, s én alig vártam már az utazást,
mert tudtam, hogy különlegesen jó lesz ez az alkalom.
A sok barátságos erdélyi magyar testvér, a vendéglátó
lelkészcsalád, a többi fiatal mind-mind örömmel és
barátságosan fogadtak minket. Mindenki belülről
motiváltan, nyitottan vett részt egész végig, ami igen megkönnyítette a szervezők dolgát, s
ami hatalmas lendületet adott az elvégzett munkához.
Négy előadás alkalmával bővíthettük tudásunkat a vezetés biblikus témaköreiben,
megtudhattuk, milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie egy jó vezetőnek, felismerhettük
melyeket lehet és kell magunkban fejleszteni, és hogy Mózes nagyon jól tette, hogy levette a
saruját, amikor kellett. Hogy egy jó vezető Istentől vezetett, és először hallgat, csak aztán
nyitja ki a száját, s hogy a gyümölcseinkről könnyen felismerheti bárki, milyen fák
vagyunk…
Számomra rendkívül élvezetes volt, hogy nem csak elméletben beszélgettünk a vezetésről,
hanem rengeteg gyakorlati feladatban, játékban is kipróbálhattuk a képességeinket, s ezek
után hasznos visszajelzéseket kaphattunk és adhattunk egymásnak. A szeretettel elmondott
építő kritika sokunkban nagyon őszinte felismerésekhez, változásokhoz nyitott utat, s
számos késő estébe nyúló beszélgetésnek adott kiindulópontot, amiért nagyon hálás vagyok.
Bekötött szemmel, egymásba kapaszkodva fát keresni a színes, lehullott őszi levelek közt a
parkban; működőképes katapultot építeni egy általam választott és irányított csapattal; az
utcán himnuszt írni a hétvégéről, és még sok-sok hasonló - olyan élmények, melyeket teljes
beleéléssel, odaadással, lelkesen és bátran csináltunk végig, s amelyeket elmondhatatlanul
élveztünk. A közös dicsőítésre is nyílt lehetőség, és számos új éneket tanulhattam, ráadásul
egy izgalmas „Vezess Café” nevű, kreatív tapasztalatcserére is sor került, a hangulatos őszi
kávéházzá varázsolt előadóteremben. A házban, az udvaron, a szép parkban és az idősek
otthonában is voltak programok, s a vasárnapi istentiszteletet természetesen a református
templomban hallgattuk meg, házigazdánktól.
Záróalkalmunk egy imaháló „szövése” volt, melyben személyesen imádkoztunk egymásért,
ami hiszem, hogy azóta is, a határokon túl is összetart minket - mert egy általam még soha
nem tapasztalt módon krisztusi közösséggé váltunk a képzés végére, ami egy nagy kegyelmi
ajándék Istentől.
Az ember sosem tudja, mi is az a karácsony, amíg egy idegen országban el nem veszíti.
Ernest Hemingway
Karácsony idején gondoljunk azokra, és imádkozzunk is mindazokért, akiknek nincs, mert
nem lehet a Karácsony Jézus születésének ünnepe. Akiket üldöznek nemzetiségükért,
bőrszínükért, hitükért, keresztyénségükért. - Urunk, hallgass meg minket!
S
ZÉLL
B
ULCSÚ
lelkész igehirdetése a Zsid 10,35-39 verse alapján hangzott.
„Ne dobjátok el hát bizodalmatokat, melynek nagy jutalma van. Mert békességes tűrésre van
szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedvén, elnyerjétek az ígéretet. Mert még vajmi
kevés idő, és a ki eljövendő, eljő és nem késik. Az igaz pedig hitből él. És aki meghátrál,
abban nem gyönyörködik a lelkem. De mi nem vagyunk meghátrálás emberei, hogy
elvesszünk, hanem hitéi, hogy életet nyerjünk.”
Széll Bulcsú a Kispesti evangélikus gyülekezet volt lelkipásztora jelenleg Gombán él
nyugalmazott lelkészként, de ebben az időben is Isten szolgálatában áll, hittancsoportokat
vezet, istentiszteletet tart a kis létszámú gombai testvéreknek. Elmondása szerint hinnünk
kell abban, hogy csak akkor érünk el eredményeket, ha imádkozunk, Isten hívására
válaszolunk. Régi családi emlékét felidézve arra biztat bennünket, hogy olvassuk
folyamatosan a Bibliát, tudjunk részeket kívülről belőle, amikor olyan helyzetekbe kerülünk,
hogy nem tudjuk kézbe venni a bibliát (betegség, munkahelyi elfoglaltság során stb.) nehéz
helyzetekben így tudunk erőt meríteni Isten igéjéből. A mindennapi reggeli igeolvasás lelki
táplálékunk, útmutatásunk, erőnk a napi nehézségek leküzdésében. Sokszor érezzük, hogy
nincs erőnk, elesettek, gyengék vagyunk, de az Úr ad vigasztalást, erőt és útmutatást a
legnehezebb helyzetekben is. Ebben kell bizakodnunk, ez a mi reménységünk. Adventben is
belekapaszkodhatunk a mi Urunkba, előre töltekezzünk fel igéje által, hiszen „az igaz ember
hitből él”. Akármilyen helyzetben vagyunk, bízhatunk benne, Ő velünk van, megsegít,
célhoz vezeti életünket.
Advent arra tanít bennünket, hogy visszajön az Úr. Nem azért reménység, mert hátha
visszajön az Úr, hanem bizonyosak lehetünk abban, hogy visszajön, csak most még nem jött
el ennek az ideje, ez a biztos dolog a mi keresztyén reménységünk.
Ha minden nap olvassuk az igét, ha az Úr gyermekei vagyunk az vajon meglátszik-e rajtunk,
mert ha nem az nagy baj. Úgy kell élnünk, hogy látszódjék rajtunk, hogy az övéi vagyunk, a
nehézségek között is hűségesek vagyunk hozzá. Úgy kell élnünk, hogy készek legyünk az
Úr eljövetelére, bármikor is lesz az, ne érjen váratlanul bennünket, mert a hívő ember élete
állandó készenlét. Nekünk hívő embereknek vannak kötelességeink, de azt nem
kényszerűségből tesszük, hanem örömmel, mert szeretjük az Urat, kedvére akarunk tenni. A
keresztyéni élet nem nehéz, mert a hívő megérti, mit jelent a kereszt, a bűneinkből való
feloldozás. Ha látszik rajtunk a Jézushoz tartozás, a nem hívő látja ezt az örömöt rajtunk.
Nem láthatjuk meg az Istent, ha hátat fordítunk neki, csak akkor láthatjuk meg Őt, ha
szembe fordulunk vele, keressük Őt. A mi feladunk, hogy látszódjon meg rajtunk Isten
szeretete, a hozzá tartozásunk, hogy élő Urunk van, hogy életünket átformálta, vigyázzunk
Isten ügyére, és ha tudjuk mások felé sugározni ezt az istenszeretetet, talán az a másik ember
is el tud jutni oda, hogy hinni kezd az Úrban. Ez a mi keresztyéni feladatunk, ehhez adjon a
Teremtő Úristen erőt és benne bízó, csak ráfigyelő életet!
Istentiszteletünket imádsággal és közös énekkel (EÉ.125) zártuk.
Ne a hóban, csillagokban,
Ne ünnepi foszlós kalácson,
Ne díszített fákon, hanem
A szívekben legyen karácsony!
Szilágyi Domokos
M
ÁRTON
L
ÁSZLÓ
B
ESZÁMOLÓ
G
YÜLEKEZETI
H
ÁZUNK
FELÚJÍTÁSÁRÓL
Bajza utca 2 szám alatt lévő evangélikus Gyülekezeti Ház hajdanán egy zsidó
fakereskedő családé volt. 1936-ban került a monori evangélikus gyülekezet
tulajdonába. A fellelhető dokumentumok és jegyzőkönyvek arról tanúskodnak,
hogy az épület már akkor – a harmincas években - felújításra szorult.
A
Rövid történeti áttekintés
Évtizedeken keresztül kettős funkciót látott el az „L” alakú építmény. Egy része
lelkészlakásként szolgált, másik része pedig különböző gyülekezeti alkalmaknak,
szeretetvendégségeknek adott otthont. Noha a ház helyiségének külső és belső falai nyilván
kaptak egy-egy új festést vagy tisztasági meszelést, az épület állaga 1936-tól napjainkig
egyre romlott.
A 90-es évek végére az épület szinte lakhatatlanná vált. Az Országos Evangélikus Egyház
által nyújtott támogatásból 2003-ban felépült az új lelkészkakás, megújult a gyülekezeti ház
külső utcafrontja. Ez magába foglalta a külső fal újraszigetelését, új ablakok beépítését és a
teljes homlokzat megújulását. Szilárd burkolatot kapott a belső udvar egy része. A
gyülekezeti tagok közadakozásából elkészült az új kétszárnyú bejárati kapu. Néhány évvel
később megújult a mintegy 45 m
2
-es Gyülekezeti terem, mely egyrészt a különböző
gyülekezeti rendezvényeknek (Ádám-kör, Éva-kör, Biblia óra, Ifi összejövetelek, Presbiteri
gyűlések stb.) ad helyet, másrészt itt került kialakításra a lelkészi iroda is. Viszont az épület
többi helyiségének megújulására anyagi fedezet hiányában nem került sor. A tető egy része
beszakadt, az épület folytatásában lévő mintegy 15 méternyi gazdasági épület lebontásra
szorult. Itt szeretném megemlíteni S
ZABÓ
K
ÁROLY
építési vállalkozó nevét, gyülekezetünk,
valamint az előző Presbitériumunk oszlopos tagját, akinek nagyon sokat köszönhetünk
Gyülekezeti házunk megújulásáért. Pénzt, időt és fáradtságot nem kímélve oroszlánrésze
volt a felújítási munkálatokban.
Napjainkban
2004-2009-es években kapott új hajlatbádogozást és új héjazatot a tető egy része. Elbontásra
került a hátsó épületrész, helyére termőföld lett feltöltve. A ház hátsó részében új homlokzat
épült, itt került kialakításra egy szociális helyiség. A Gyülekezeti ház több más fűtetlen és
világítás nélküli, szigeteletlen omladozó vakolatú helyiségeit - mintegy 130 m
2
-nyi
alapterületet – raktározásra használtuk. 2013 őszén a Kormányzat Emberi Erőforrás
Minisztériuma a 2014-es évre vonatkozóan egy Versenykiírást tett közzé Gyülekezeti házak
felújítására 5 millió forint összegig. Benyújtottunk egy pályázatot, amellyel az elbírálás
alapján kaptunk 2.000.000 forint vissza nem térítendő támogatást, melynek felhasználási
határideje 2014 április 1- 2015 május 31-ig tart. Felmértük azt, hogy a meglévő négy
helyiség milyen funkciókat láthatna el a megújulás során. Ennek tükrében megterveztük
azokat a szakipari munkákat, amelyek alapvetően szükségesek, ugyanakkor a bekért
árajánlatok alapján fedezi a munkálatokat a kapott 2 millió forint összegű támogatás. Az
előszobából nyíló Gyülekezeti terem mellett lévő kisebb helyiségben kerülne kialakításra a
lelkészi iroda, az emellett lévő tágas helyiség gyülekezetünk ifjúsági tagjainak közösségi
szobájaként újulna meg. A szociális helyiség mellett lévő középső szobának egyik felében
nyernének továbbra is elhelyezést a gyülekezet különböző tárgyi eszközei, a helyiség másik
részében egy kis teakonyhát szeretnénk kialakítani a későbbiekben. A felújítási munkálatok
2014 áprilisában kezdődtek. Először is a helyiségekben lévő bútorokat és egyéb eszközöket
kellett a helyiségek közepére összerakni, biztosítani a falakhoz való hozzáférhetőséget a
szakemberek számára. Április hónapban 115.000 Ft fizettünk ki a halaszthatatlan
épületbádogozás és esőcsatornák felújítási munkálataira. 2014 májusában az elektromos
hálózat teljes cseréjére és új hálózat kiépítésére került sor kb. 340.000 Ft értékben.
Júniusban a felvizesedett falak utólagos szigetelése történt lemezbeütéssel, melynek díja
570.000 Ft. A meglévő konvektoros gázfűtés korszerűsítéséhez illetve bővítéséhez további 4
db gázkonvektor került beszerzésre kedvezményes áron 271.000 Ft összegben, melyek
beépítése után 366.000 Ft került kifizetésre a fűtésszerelő szakember számára. Ezután
számot vetettünk mire lehet elegendő a megmaradt mintegy 340.000 Ft. A további
munkálatok megkezdéséhez szükség volt az összes helyiség teljes kiürítésére. A fontos
iratokat tartalmazó szekrények a gyülekezeti teremben nyertek elhelyezést, az összes többi
holmit az udvarra hordtuk ki a bejárattal szemben lévő tető alá. Augusztus közepén a két
nagyobb helyiségben lévő - az idők során teljesen szétkorhadt padló és parketta burkolat
került felszedésre, melyet azok a gyülekezeti tagok szállítottak el tüzelőnek, akik
tevékenyen részt vettek mind az aljzat, mind az ezek ágyazatát képező salak kihordásában.
Augusztus végén közel 10 m
3
betonaljzat került bedolgozásra ebben a két helyiségben.
Szeptemberben a részben az idők során lemállott, részben a villanyszerelés és falszigetelés
során sérült falak vakolat felújítására került sor. Ezután megtörtént ezek glettelése és a falak
alapfestése. Október hónapban felkértünk egy szobafestő szakembert az utcai közösségi
szoba falainak glettelésére és kifestésére. Más gyülekezeti tagok segítségével ugyanilyen
módon megújultak az iroda falai is. Adományokból új padlóburkolatot is kapott ez a
helyiség. Szerettük volna a közösségi szobát is laminált padlóburkolattal ellátni, de a
betonaljzat nedvességtartalma ezt az idén nem tette lehetővé. Ezt a munkát tavasszal
tervezzük elvégezni, melyet szintén a gyülekezeti tagok adományából az Alapítvány
támogat. Október 24-én a gyülekezet egy szűk körének segítségével – amely csupán néhány
család tagjára korlátozódik és akikre mindig számítani lehet – visszarámoltuk a
helyiségekbe, mind a gyülekezeti teremben lévő szekrényeket, mind kint a szabadban lévő
tárgyakat és eszközöket még a rossz idő beállta előtt. Megjegyzem, ugyanazok vettek részt
mind az elkorhadt aljzat kihordásában, mind az aljzat betonozásakor. Ezúton szeretnék
ezúton is hálás köszönetet mondani Nekik, amiért minden alkalommal odaadó lelkesedéssel
teszik mindezt.
A gyülekezeti ház felújítása ezzel még koránt sem ért véget, mert bár az anyagi
lehetőségeink sajnos végesek, de hiszem hogy nem minden csak a pénzen múlik, és kellő
összefogással tovább építhetjük, szépíthetjük a Gyülekezeti Házunkat, ezáltal a saját
gyülekezetünket is. Erre szeretnék megnyerni a jövőben szélesebb rétegeket a gyülekezeti
tagjaink közül, hisz oly sok még a tennivaló!
„Eljöttek mindazok a hozzáértő emberek, akik a szentély különféle eszközein dolgoztak,
mindenki a maga mesterségében, amiben dolgozni szokott” 2 Mózes 36.4
Ezekkel a gondolatokkal szeretném zárni ezt a sikeres évet. Az Úr áldását kérem a monori
evangélikus gyülekezet minden tagjára azok családjára. Kívánok mindenkinek Áldott és
meghitt Karácsonyt, egészségben és szeretetben teljes új Esztendőt.
Mindazok, akik szívesen segítenének a későbbiekben a felújításokban közösségi munkával,
azok Márton Lászlónál jelezhetik szándékukat és elérhetőségüket.