Alapkő 2008/3. Karácsony

2008. Karácsonyi szám

Alapko 2008 karacsony.pdf — PDF document, 4173Kb

Fájl tartalma ( Teljes képernyő )
background image
Karácsonyi szeretethimnusz 
(Az 1Kor 13 karácsonyi változata) 
Ha a házamat fenyőágakkal, gyertyákkal, égőkkel, csilingelő haran-
gocskákkal díszítem fel, de igazi szeretet nincs bennem, nem vagyok 
egyéb, mint díszlettervező! 
Ha  a  konyhában  fáradozom,  karácsonyi  süteményt  sütök,  ün-
nepi  vacsorát  készítek,  és  az  étkezéshez  csodálatosan  megterített 
asztalt  készítek  elő,  de  igazi  szeretet  nincs  bennem,  nem  vagyok 
egyéb, mint szakácsnő! 
Ha végigjárom az összes bevásárlóközpontot és felvásárolom a 
legszebb  ajándékokat,  de  igazi  szeretet  nincs  bennem,  nem  vagyok 
más, mint kereskedő! 
Ha  szegénykonyhán  segédkezem,  az  öregek  otthonában  kará-
csonyi énekeket énekelek, és minden vagyonomat segélyként elaján-
dékozom, de igazi szeretet nincsen bennem az emberek felé, mindez 
semmit nem használ nekem! 
Ha a karácsonyfát csillogó angyalkákkal és horgolt hópelyhek-
kel díszítem fel, ünneplésektől hangos az életem, templomi kórusok-
ban  zengek  dicséretet,  de  Jézus  Krisztus  nincs  a  szívemben,  akkor 
nem értettem meg, miről is szól a karácsony! 
 
A szeretet félbeszakítja a sütést, hogy megcsókolja házastársát. 
A szeretet inkább feledi a lakásdíszeket, hogy lélekben teremt-
sen ünnepet a szívekben. 
A szeretet türelmes és ráérő, az idő sürgető kísértése ellenére is. 
A  szeretet  nem  irigyli  mások  családját,  terített  asztalát,  finom 
ételeit és porcelánkészleteit. 
A  szeretet  nem  kiált  rá  a  gyerekekre,  hogy  menjenek  már  az 
útból, hanem hálás minden életért, amit az Úrtól kaptak. 
A szeretet nem csak azoknak ad, akiktől kap is valamit, hanem 
örömmel ajándékozza meg azokat, akik ezt nem tudják viszonozni. 
A szeretet mindig hisz, mindig remél, mindent elvisel. 
A szeretet soha el nem múlik. 
 
A  videojátékok  tönkremennek,  a  gyöngysorok  szétperegnek,  a  szá-
mítógépek elavulnak… 
 
De a szeretet ajándéka örökre megmarad!
 
A
LAPKŐ
 
A Monori Evangélikus Egyházközség lapja 
2008/3. szám 
 
 
Felülről áldott, 
Jézus Krisztusra figyelő, 
békés, boldog, szeretettel 
teli ünnepeket kívánunk 
mindenkinek! 
Az Alapkő szerkesztői 
A tartalomból 
♦ 
Óév végén, újév hajnalán – 2. oldal 
♦ 
„Indonéziából jöttem, mesterségem 
címere: nagykövet” – 3. oldal 
♦ 
Örömhírt a gyermekeknek! – 4. oldal 
♦ 
Conti – másodszor – 5. oldal 
♦ 
Áldott ünnepet! – 6–7. oldal 
♦ 
Karácsony a másik oldalon – 8. oldal 
♦ 
Mit akar Isten? – 9. oldal 
♦ 
Kicsiből lesz a nagy! – 10. oldal 
background image
S
ZÁMVETÉS
 
 
Óév végén, újév hajnalán 
A napokban nekiláttam, hogy leltárt készítsek. Elővettem 
egy  papírt  és  egy  tollat,  és  leültem  az  íróasztalom  mellé, 
hogy elkezdjem a számvetést. Nem tárgyi eszközök kerül-
tek  azonban  a  papírra,  hanem  teljesen  más dolgok: azok, 
amelyeknek megvalósítását és elérését terveztem a lassan 
véget érő 2008-as évben. 
Felidéztem az év első napjait. Milyen lelkesen néztem 
előre!  Tele  vágyakkal,  de  lelkesedéssel  és  tűzzel  is.  Úgy 
éreztem,  hogy  sok  mindent  sikerül  majd  új  alapokra  he-
lyeznem-helyeznünk úgy a gyülekezeti élet szervezésében 
és vezetésében, mint családi életünkben. Mindehhez nagy 
önbizalmat adott Jézus szava az év igéjében: „Én élek, és ti 
is élni fogtok.”
 (Jn 14,19) 
„Mi  másról  szólna  ez  az  ígéret,  ha  nem  arról,  hogy 
ez a gyülekezet itt, Monoron és a környező településeken 
nincs  halálra  ítélve,  hanem  van  jövője!”  –  gondoltam,  és 
ezzel a lelkesedéssel tekintettem előre. 
Láttam magam előtt, hogy egyre többen jönnek isten-
tiszteletekre  és  más  gyülekezeti  alkalmakra.  Láttam  ma-
gam  előtt,  hogy  az  egyházközség  költségvetése  milyen 
szépen teljesül, és a tervbe vett munkálatok elvégzésének 
nincsenek anyagi akadályai. Láttam magam előtt, hogy el-
készül  a  gyülekezeti  ház  tetőszerkezete  és  vizesblokkja. 
Láttam magam előtt, hogy gyülekezetünk egyre több tag-
ja talál örömöt abban, hogy részt vesz a különböző szolgá-
latokban. És természetesen azt is láttam magam előtt, mi-
lyen nagy örömmel élem majd meg a családommal együtt 
eltöltött időt, amely során szép helyekre jutok el velük. 
Ezt terveztem – de nem így történt. 
A sok-sok elképzelésből alig valósult meg valami, és 
ami  megvalósult,  az  sem  úgy,  ahogyan  szerettem  volna. 
Minden  bizonnyal  sok  mindent  tehettem  volna  másként, 
mint  ahogyan  tettem.  Bizonyára  rajtam  (is)  múlik,  hogy 
még  mindig  több  az  üres  hely  a  templomban,  mint  ahá-
nyan ott vagyunk – még akkor is, amikor történetesen az 
Indonéz Köztársaság nagykövete a vendégünk. Bizonyára 
én (is) tehetek róla, hogy volt olyan időszak idén, amikor 
a  bevételek csak  nagyon  szűkösen  fedezték  a  kiadásokat. 
Bizonyára  én  (is)  tehettem  volna  többet,  hogy  a  gyüleke-
zeti ház teteje ne ázzon be, a temetőt ne lepje el a szemét 
és így tovább. 
Ám a gondokkal együtt nagyon sok csodát is átélhet-
tünk – és ezek egyáltalán nem rajtam múltak! Megkeresett 
bennünket egy amerikai gyülekezet, amelyik szeretné egy 
magyarországi  gyülekezet  (hit)életét  segíteni,  támogatni. 
Már  kétszer  is  volt  tőlük  látogató  Monoron,  és  jövőre  is 
szeretnének részt venni egyházközségünk életében. Nagy 
élmény volt az a természetesség és közvetlenség, amellyel 
Őszi  beszélgetésünk
  vendége,  Mangasi  Sihombing  indonéz 
nagykövet ellátogatott közénk, és amellyel azóta is gondol 
ránk. Hálás vagyok azért is, hogy ketten is vállalták, hogy 
segítenek  a  hitoktatásban,  hogy  minél  több  gyermek  szá-
mára tudjuk ezt a lehetőségét felkínálni. Hálás vagyok az 
egyre több aktivitásért és kezdeményezésért a presbiterek 
és gyülekezetünk más tagjai részéről is. Köszönettel tarto-
zom  azokért  is,  akik  segítenek  újságunk  mind  tartalma-
sabb összeállításában, és még sokáig sorolhatnám az áldá-
sokat gyülekezetünk életében. 
Bizonyára sokan  tudják  azt  is,  hogy  Isten  kegyelmé-
ből  augusztusban  megszületett  harmadik  fiunk.  Talán  ez 
az  öröm  és  boldogság  is segített  abban,  hogy  gyászunkat 
„könnyebben” hordozzuk. 
Mindezeket  egymás  mellett  látva  észre  kellett  ven-
nem  annak  igazságát,  amit  a  fejemmel ugyan  tudtam,  de 
valahogy mégis kihagytam a számításból: ez a gyülekezet 
– minden tagjával, beleértve engem is – Istené! Ha komo-
lyan  vesszük  a  hatalmát,  akkor  számolnunk  is  kell  vele. 
Nem biztos, hogy minden úgy és akkor valósul meg, aho-
gyan  mi  azt  elterveztük,  vagy  ahogyan  mi  azon  munkál-
kodunk  –  de  ha  Isten  valamit  meg  akar  tenni,  akkor  azt 
meg is teszi. 
A  2009-es  esztendőben  tehát  új  alapra  helyezem  ter-
veimet,  szándékaimat:  megteszem  mindazt,  ami  erőmből 
telik,  de  ugyanakkor  imádkozom  azért  is,  hogy  erőm vé-
gessége  ne  legyen  akadálya  annak,  hogy  Isten  bevégezze 
gyülekezetünkben és családomban mindazt, amit Ő akar, 
mert – ahogyan a jövő év igéjében (Lk 18,27) olvashatjuk –  
„ami lehetetlen az embernek, az Istennek lehetséges”
Selmeczi Lajos Péter 
Selmeczi Barnabás Örs, Selmeczi Lajos Péter
 és Selmecziné Faze-
kas  Andrea
  harmadik  fiúgyermeke  augusztus  11-én  reggel 
9  óra  5  perckor,  57  centiméterrel  és  3890  grammal  született. 
Október 25-én Széll Bulcsútól részesült a keresztség szentségé-
ben.  „Éppen  ezért  meg  vagyok  győződve  arról,  hogy  aki  elkezdte 
bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára.”
 (Fil 1,6) 
background image
Ő
SZI BESZÉLGETÉS
 
 
„Indonéziából jöttem, mesterségem címere: nagykövet” 
Kétszeresen is különleges vendége volt gyülekezetünk Őszi 
beszélgetés 
című  alkalmának  november  15-én.  Fogalmaz-
hatnánk úgy is: „ilyen” még nem volt nálunk. (Megkockáz-
tatom:  a  „nálunk”  nemcsak  egyházközségünket,  de  egész 
Monort is jelenti.) Egy színművész, egy író-költő, egy ren-
dező,  egy  gobelinművész  és  egy  öttusázó  után  ezúttal 
ugyanis egy nagykövet érkezett hozzánk, méghozzá nem is 
akárhonnan, hanem – ha nem is teljesen „egyenesen”, de – 
Indonéziából.  A  délkelet-ázsiai  szigetországot  hazánkon 
kívül  Horvátországban,  Bosznia-Hercegovinában  és Mace-
dóniában is képviselő H. E. Mangasi Sihombing meghívásá-
nak apropóját az adta, hogy bár a világ negyedik legnépe-
sebb  országában  a  lakosság  közel  kilencven  százaléka 
muszlim vallású, a diplomata elkötelezett evangélikus. 
A programra a konzulátus több munkatársát is magá-
val hozó nagykövettől – Fal Beáta tolmácsolásában – először 
„általában”  Indonéziáról  hallottunk.  Mint  megtudtuk,  a 
több  mint  tizennyolcezer  (köztük  hatezer  lakott)  szigetből 
álló ország kétszáznegyvenmillió lakosa háromszáz külön-
böző  népcsoporthoz  tartozik,  és  ötszáz  eltérő  nyelvjárást 
beszél. Ebben a multikulturális környezetben a nemzet épí-
tésének és a problémák békés megoldásának egyetlen útja a 
demokrácia,  amely  elképzelhetetlen  az  egymás  iránti  tisz-
telet és a vallások közötti párbeszéd nélkül. 
Előadása  második  részében  Mangasi  Sihombing  szű-
kebb hazája, Észak-Szumátra ősi hiedelemvilágáról, illetve 
a batak népnek a kereszténységgel való „találkozásáról” és 
a  kilencven  esztendeje  elhunyt  Ingwer  Ludwig  Nommensen 
német  evangélikus  misszionárius  életéről  és  munkásságá-
ról mesélt nekünk. 
A  „hivatalos”  részt  követően  kötetlenebb  beszélge-
tésre is lehetőséget adó szeretetvendégséggel folytatódott a 
program, ahol a nagykövet néhány személyes dolgot is el-
árult  magáról,  illetve  családjáról.  Így  például  arra  is  fény 
derült,  hogy  vendégünk  Kodály  nagy  rajongója.  Ha  a Psal-
mus  Hungaricus 
előadását  alkalmi  kórusunk  nem  is  tudta 
vállalni,  a zeneszerző Esti dal  című  kórusművének  alapjául  szolgáló Erdő  mellett  estvé-
ledtem
 kezdetű bújdosódal eléneklésével „kárpótolni” tudtuk a nagykövetet, aki aztán 
– mielőtt még elköszönt volna tőlünk – néhány ifjúsági ének idejére maga is bekapcso-
lódott az istendicséretbe. 
Mangasi  Sihombing  azzal  búcsúzott  tőlünk,  hogy  a  jövő  évben  valamikor  szíve-
sen rendeznének egy indonéz napot Monoron. Azt csak néhány nappal később tudtuk 
meg, hogy olyannyira jól érezte magát a körünkben és olyannyira a szívén viseli közös-
ségünk életének alakulását, hogy – magánemberként – jelentős összeget adományozott 
gyülekezeti házunk felújítási munkálataira! 
– vitális – 
 
(Az alkalomról további képek az 5. oldalon. Jobbra: az Indonéz Nagykövetség bejáratánál talál-
ható hirdetőtáblán néhány nappal Mangasi Sihombing monori látogatása után három fényképpel 
is hírt adtak az eseményről. Fotó: Vitális Judit.)
 
Fal  Beáta, Mangasi  Sihombing  és  Selmeczi  Lajos  Péter  a  temp-
lomban (Fotó: Molnár Antal – Indonéz Nagykövetség) 
Selmeczi Lajos Péter lelkész, Pogácsás Tibor polgármester, Man-
gasi Sihombing nagykövet és a konzulátus két munkatársa a sze-
retetvendégségen (Fotó: Molnár Antal – Indonéz Nagykövetség) 
Közös éneklés (Fotó: Molnár Antal – Indonéz Nagykövetség) 
background image
„A
PRÓSÁGOK
” 
 
Örömhírt a gyermekeknek! 
Kaptam az ősszel két szép paradicsompaprikát. Vetőmagnak kértem. Gondoltam, elég lesz egy is, mert óriásira nőtt, és 
kívülről igen mutatós volt. A kertész azonban azt mondta, ad még egyet. Ez utóbbi szemre kicsi volt, és nem is annyira 
formás. Végül elfogadtam mindkettőt. Otthon kibontottam őket. A nagyban életképtelen magok voltak, de a kicsiben sok 
szép érett magot találtam. 
Lassan, hosszú és kanyargós úton jutottam el odáig, míg világossá vált számomra, mit vár tőlem Isten, mire indít. A 
Vasárnapi  Iskola  Szövetség  Gyermekevangélizációs  Közösség  keretein  belül  tanultam.  (Az  1989-ben  alakult,  protestáns 
hitvallású  felekezetközi  egyesület  célja,  hogy  szóban  és  írásban  eljuttassa  a  Magyarországon  élő  gyermekeknek  a  Jézus  Krisztusról 
szóló örömhírt – a szerk.)
 Kissé megijedtem, amikor Selmeczi Lajos arra kért, én tartsam a hittanórákat a csévharaszti óvodá-
ban és iskolában. Velem egy időben, ettől a tanévtől kezdte meg a munkát Trincsi Laura is; ő Monoron segíti a lelkész úr 
munkáját, ovisokat és kisiskolásokat tanít nagy lelkesedéssel. 
„…nem  titkoljuk  el  fiaink  elől,  elbeszéljük  a  jövő  nemzedéknek: 
az  Úr  dicső  tetteit  és  erejét,  csodáit,  amelyeket  véghez-vitt”
  – 
olvashatjuk  a  78.  zsoltárban  (Zsolt.  78,4).  Nagyon  fontos-
nak tartom, hogy a legkisebbek is halljanak az örömhírről 
és megismerjék az evangéliumot, ezért vállaltam el a fela-
datot. Vannak nagyon nehéz napok és vannak nagyon ter-
mékenyek is – de mindig van kinek átadnom az üzenetet! 
Tudom, hogy nem feltétlenül én vagyok a legalkalmasabb, 
és azt is tudom, hogy van, akinek jobb az előadókészsége 
és több a tárgyi tudása. Időnként annyira izgulok, hogy jól 
csináljam, hogy szinte belebetegszek. Ennek ellenére csiná-
lom,  és  közben  nagy  örömöket  élek  meg.  Az  óvodában 
négy gyermek jár rendszeresen a foglalkozásra, az iskolá-
ban  változó  a  létszám,  de  mindig  vannak  olyanok,  akik 
számára új, amit mondok. 
Régóta  imádkozok  ezekért  az  intézményekért  és  az 
oda járókért. Azt is érzem, hogy nemcsak én imádkozok a 
gyermekekért, hanem mások is gondolnak ránk, és imában 
hordoznak  bennünket.  Köszönjük,  és  kérjük,  továbbra  is 
imádkozzanak értünk. Mert Isten nem akarja, hogy egy is 
elvesszen a kicsinyek közül! 
Kanczler Klára 
Palánták 
2004. szeptember 18. 
 
Uram, 
tavaly rendbe hoztuk 
az öreg kőfalat az udvarunkban, 
s az idén fürtös paradicsompalántát ültettünk elé, 
hogy ott, a fal melegében, védelmében 
majd jó helye lesz. 
Hát, jól is érzi magát a paradicsom, 
megnőtt magasra, 
emeletenként hozza a termést. 
Leszedtük az első emeletet, másodikat, harmadikat, 
és sokat nevetünk, 
mert most már létráról szedjük a paradicsomot. 
Elgondolkodtam, Uram: 
én is ilyen kis palántája voltam édesanyámnak, 
aztán hogy megnőttem! Mennyit ágaskodott hozzám! 
Ilyenkor szeptemberben ilyeneket gondolunk, 
amikor a kis palánta gyerekeinkből 
óvodások lettek, 
az óvodások iskolások lettek, 
a kisiskolából kinőtt gyerekeink pedig 
reggelente buszra ülnek, indulnak távolabbi iskolába, 
mi meg nézünk utánuk: 
„Csak bajuk ne essék!”
 
Vigyázz gyermekeinkre, Uram, 
légy velük, hogy bajuk ne legyen, 
hogy megőrizzék lelkük tisztaságát! 
Légy Te az ő kőfaluk, 
növekedjenek a Te melegedben, 
a Te védelmedben, 
s felnőve hozzanak egészséges gyümölcsöt, 
mint a fürtös paradicsom a kertjeinkben. 
Ámen. 
 
(Forrás: Döbrentey Ildikó: Beszélgetek az Úrral – 21. századi 
imák. Szent Gellért – Luther – Ekhó, Budapest, 2008.)
 
Róluk (is) szól a történet. A kép a gyülekezet június 15-ei családi 
napján készült. (Fotó: Vitális Judit) 
background image
I
NTERJÚ
 
 
Conti – másodszor 
A Magyar Continental Singers „személyében” egy részben 
évről  évre  változó  összetételű  gospelegyüttes  adott  kon-
certet – és tett bizonyságot Istenről – augusztus 3-án a Vá-
rosi  Piac  és  Fesztiválcsarnokban.  Trincsi  Andrea,  gyüleke-
zetünk  tagja  már  másodszor  vett  részt  a  csapat  országos 
turnéján. Tavalyi  élményeiről  az  Alapkő  2007/2.  számában 
számolt be, most az idei körút felidézésére kértük. 
– 
Az  ez  évi  turné  az Új kezdet címet  viselte  –  emléke-
zett vissza Andi. – Amikor kiderült, hogy mi a téma, izgal-
masnak  találtam.  Kíváncsi  voltam,  számomra  milyen  új 
kezdetet  tartogat  Isten.  Idén  fejeztem  be  a  középiskolát; 
nem tudtam, hogy Isten merre fog vezetni szeptemberben. 
A  turné  végére  kiderült,  hogy  mit  szánt  nekem:  nem főis-
kolát vagy egyetemet, hanem ötödévet a monori gimiben. 
– Miben volt még más számodra az idei turné? 
–  Már  nem  én  voltam  a  „kicsi”;  tudtam,  mire  számít-
hatok, és az új résztvevőknek is tudtam segíteni, ha kérték. 
A próbatábor programja és a turné menete hasonló volt a tavalyiéhoz. A csapat egy részét is ismertem már, de természe-
tesen voltak új emberek is. Tőlük előzetesen egy kicsit „tartottam”, de hamar rájöttem, hogy nem volt mitől félnem. Isten 
egyre közelebb hozott bennünket egymáshoz, igazi egységgé váltunk a turné végére. Az elválás most is fájdalmas volt, de 
sok új barátot találtam, amiért nagyon hálás vagyok. 
– Hogy érzed: közelebb vitt Istenhez ez a néhány hét? Ha igen, milyen módon? 
– Az egyik helyen technikai gondok adódtak. Még közvetlenül a kezdés előtti percekben is kérdéses volt, meg tud-
juk-e  tartani  a  programot.  Csendben  leültünk  imádkozni,  mást  nem  tudtunk  tenni.  Nem  sokkal  később  szóltak,  hogy 
sikerült megoldani a problémát, mehet a koncert. Az az este – is – rendkívüli megtapasztalása volt annak, hogy Isten min-
dig velünk van, és neki semmi sem lehetetlen. 
– Milyen érzés volt itthon fellépni? 
–  Monorra  már  a  turné  vége  felé  érkeztünk.  Fantasztikus  volt  találkozni  a  családommal,  a  barátokkal,  az  ismerő-
sökkel – és persze este a saját ágyamban aludni –, ugyanakkor furcsa is volt itthon fellépni. Próbáltam tudatosan figyelni 
arra, hogy az itthoni koncertet ne helyezzem a többi elé, és sokat imádkoztam azért, hogy ne legyek elfogult a hazai fel-
lépéssel szemben. Szerettem volna, hogy az emberek itt is megértsék azt az üzenetet, amiért útnak indultunk, amit elhoz-
tunk  nekik.  Remélem,  így  történt…  Személy  szerint  nagyon  élveztem  a  koncertet,  és  a  többi  contis  is  pozitív  vissza-
jelzéseket adott az itt töltött időről. Ezúton is szeretném megköszönni a szállásadóknak, hogy befogadtak bennünket. 
– Jövőre…? 
– Úgy gondolom, most egy évet kihagyok, és pihenni fogok – de azért az egyik koncertre szeretnék majd elmenni. 
Lehetséges, hogy az elkövetkezendő években valamikor ismét jelentkezek a Contiba. Addig is bátran ajánlom másoknak 
is, akik szeretnek énekelni és kalandvágyóak, hogy jelentkezzenek, mert felejthetetlen élményben lenne részük, az biztos. 
V. J. 
 
Pillanatkép  a  Magyar  Continental  Singers  monori  koncertjéről. 
Trincsi Andrea balról a harmadik lány. (Fotó: Trincsi Sándor) 
 
Mangasi Sihombing-nak az Őszi beszélgetés keretében elhangzott előadását mintegy ötvenen kísértük figyelemmel a templomban (bal 
oldali kép). A nagykövetnek Kanczler Klára presbiter testvérünk (a középső képen középen) egy grafikájával és Kovács János monori 
borász (a jobb oldali kép jobb szélén) nedűjével köszöntük meg a látogatását. (Fotók: Molnár Antal – Indonéz Nagykövetség)
 
background image
 
6
dott ünnepeket! 
 
 
 
 
 
 
 
Karácsonyi sütemény 
Végy egy kiló meleg szeretet. Szitáld át a 
türelem  szitáján,  nehogy  pletykamag  ke-
rüljön  bele.  Adj  hozzá  egy  liter  bátorsá-
got,  három  deci  szorgalmat  és  egy  deci 
jóságot. Gyúrd össze egy tojásnyi kedves-
séggel,  és  takard  le  tiszta  jókedvvel.  Ha 
megkelt,  süsd  meg  a  kitartás  tüzénél. 
Szórd  meg  vidám  mosollyal  vagy  asszo-
nyi kacagással, végül pedig tegyél rá egy 
csepp nyugodt megfontolást. Vágd annyi 
darabra,  hogy  eggyel  mindig  több  le-
gyen,  mint  ahányan  az  asztalt  körülülik, 
hiszen  mindig  akad  valaki,  aki  még  rá-
szorul. Kívánom, hogy ebből a sütemény-
ből  neked  is  jusson,  hogy  boldogabb  le-
gyen a karácsonyod! 
 
Mézeskalács 
Hozzávalók a tésztához: 
50 dkg finomliszt, 
25 dkg porcukor, 13 dkg méz, 1 kávéska-
nál  szódabikarbóna,  1  kávéskanál  őrült 
fahéj, 1 citrom reszelt héja, 3 egész tojás. 
A díszítéshez:
 25 dkg porcukor, 1 tojás fe-
hérje, esetleg ízlés szerint dió, mandula. 
Elkészítés:
 a mézet meleg vízbe állítva megmelegítjük, majd hozzáadjuk az 
átszitált lisztet, a porcukrot, a szódabikarbónát, a fahéjat, a citromhéjat és a 
tojásokat.  A  masszát  addig  dagasztjuk,  míg  össze  nem  áll.  A  tésztát  egy 
napig  pihentetjük,  majd  kb.  3  mm  vastagra  nyújtjuk.  Tésztaszaggatókkal 
vagy papírsablonok segítségével tetszés szerinti figurákat vágunk ki belő-
le,  amelyeket  kivajazott  tepsiben,  közepes  hőfokon  aranybarnára  sütünk. 
(Ha dióval, mandulával akarjuk díszíteni őket, akkor azokat természetesen 
még  sütés  előtt  belenyomkodjuk  a  figurákba.)  A  díszítéshez  a  tojásfehér-
jéből  habot  verünk,  és  belekeverjük  a  porcukrot.  A  habot  habzsákba  tesz-
szük; abból kinyomva visszük fel a mézeskalácsokra. 
 
 
Ajándék Jézusnak 
Advent van. A várakozás ideje. A rohanás ideje… 
Be kell, hogy valljam – magamnak is –, hogy sokszor sajnos nyűgnek 
érzem ezt az időszakot, sőt magát karácsony ünnepét is. Hogy miért? Azt 
tapasztalom, hogy az emberek csak arra figyelnek, hogy kinek milyen aján-
dékot vegyenek, hogy mennyibe fog ez kerülni, és hogy megkapják-e hoz-
zá a hitelt vagy sem… 
Pedig  a  karácsony  valójában  nem  rólunk  szól  –  vagy  legalábbis  nem 
rólunk  kellene,  hogy  szóljon.  Jézus  születésnapja!  A  Megváltó  születés-
napja!  És  mit  kap  tőlünk  ajándékba?  Elégedetlenséget,  bizonytalanságot, 
hitetlenséget, közömbösséget… 
Hát  nem  lenne  csodálatos,  ha  tőlünk,  monori  evangélikusoktól, 
monori  keresztényektől,  sőt  az  ország,  a  világ  keresztényeitől  inkább  egy 
olyan  „csomagot”  kapna,  amelyikben  bőven  van  hit,  szeretet  és  alázatos-
ság? Adhatnánk-e ennél szebb karácsonyi ajándékot neki…? 
Hogyan tudjuk ezt a „csomagot” összeállítani és átadni neki? Hiszen 
ez  nagyon  egyszerű!  Minden  alkalommal,  amikor  elcsendesedünk,  és 
imádkozunk az Úrhoz szeretteinkért, barátainkért, ismerőseinkért, magun-
kért,  egyszóval  egymásért.  Minden  alkalommal,  amikor  a  szeretteinknek 
– de nemcsak nekik, hanem az idegeneknek is! – szeretetet, mosolyt adunk 
ajándékba. Ugye, hogy ez nem is kerül(ne) olyan sokba?! 
Mindenkinek  áldott,  békés,  igazi  karácsonyt  kívánok  –  és  azt,  hogy 
Jézus is találjon ajándékot a fa alatt…! 
Iványiné Pecze Marianna 
Á
LDOTT
 
Karácsonyfa minden ága 
csillog-villog: csupa drága, 
szép mennyei üzenet: 
Kis Jézuska született. 
(Dsida Jenő) 
„Ne a hóban, csillagokban, 
ne ünnepi foszlós kalácson, 
ne díszített fákon, 
hanem a szívekben legyen 
karácsony!” 
(Szilágyi Domokos)
background image
 
7
Áldott ünnepeket! 
 
 
 
 
 
 
 
Inkarnáció 
Testté lett…
 Karácsonykor az lett nyilvánvalóvá, hogy Isten jól ismeri az em-
bert. Tudja az emberi szív titkát: nem elégíti meg az embert sohasem igazán 
valami, mindig csak valaki. Tudjuk mi ezt valamennyien. 
Tudja ezt a kisgyermek. Ha az édesanyja után sír, nem lehet megvigasz-
talni  azzal,  hogy  az  édesanyjáról  beszélünk  neki,  sem  az  anyaság  szép  esz-
méjével  vagy  híres-neves  édesanyák  történetének  elmondásával.  Neki  az 
édesanyja kell! Valaki. S ha édesanyja kézbe veszi – elhallgat. 
Tudják  ezt  a  szülők  is,  akiket  Isten  gyermekkel  ajándékozott  meg.  Már 
azelőtt is bizonyára kaptak ajándékokat, de mik voltak ezek ahhoz képest, aki 
fölé  most  odahajolhatnak, s  aki  visszamosolyog, aki  még  hasonlít  is  rájuk:  a 
gyermekük. Valaki. 
Tudják ezt a szerelmesek is. Lehet, hogy sokféle értékük van, de szívüket 
nem  elégíti  meg  most  semmi, csak  a  másik,  a  partner,  a  jövendőbelijük,  akit 
szeretnek. Valaki. 
Tudja  ezt  a  messzi  idegenbe  szakadt  ember  is,  aki  szerettei  fényképét 
nézegeti. Nézi sokáig, de hiába, nem akarnak megelevenedni, nem szólalnak 
meg, pedig minden vágya az, hogy bárcsak kilépnének a képből, hogy magá-
hoz  ölelhetné,  hogy  megszólíthatná  őket.  Mert  nem  elég  a  kép.  Az  a  valaki 
kellene, akit ábrázol. Valaki. 
Tudja ezt az Úristen is. Éppen ezért történt karácsony. Isten kilépett a képből. Beszélő emberré lett. Az Ige testté lett. 
Karácsonykor  nem  nagy  gondolatokat,  nem  új  eszméket  hirdet  az  Isten,  karácsonykor  testté  lett  az  Isten.  Ismeri  a  mi 
titkunkat. Ezért  nem valamit  adott,  hanem  Valakit,  akivel  megelégedhet  az  emberi  szív. Torkunkban  dobog  a  szívünk, 
hitre gyullad a lelkünk, ha egyszer ezt meghalljuk és megértjük. Ez az inkarnáció csodája. 
Lakozott mi közöttünk…
 Isten nem várta meg, míg az emberek szentek lesznek, míg mindenki megjavul, míg minden 
szenny eltűnik a földről, míg csupa jó emberből áll az emberiség – erre hiába is várt volna –, hanem közénk jött, emberek 
közé,  bűnös,  elesett  és mindig  újra  esendő,  hazugságban,  képmutatásban,  önzésben  élő  emberek  közé. Nem  irtózott  az 
embervilágtól. Elvállalta az embereket úgy, ahogyan voltak. Emberek között lakozott, hogy végigélje, megismerje belülről 
az emberi életet. Testvérünkké lett, hogy senki ne mondhassa, „nincsen testvérem, nem ért meg senki”. Lakozott mi köz-
tünk, hogy megszentelje az emberi életet, hogy megmutassa, hogyan kell bűn nélkül élni, szentül ugyanazt az életet, amit 
mi  élünk.  S  azóta  nincsen  semmi  az  emberi  életben,  ami  ne  lehetne  szent,  vagyis  ami  ne  lehetne  az  Istené.  Közöttünk 
lakozott, hogy segítsen rajtunk. Jézus Krisztus egész élete és halála az irgalmasság cselekedete volt. 
Kegyelmét  kegyelemre  vettük…
  Nagyszerű  élmény  egyszer  igazán  megérteni  karácsony  örömhírét,  de  nem  elég.  Ez 
még  csak  félkeresztyénség.  Tovább  kell  mondani  ezt  az  örömhírt,  s  élni  kell  a  karácsonyi  örömöt.  Karácsony  ma  sem 
maradhat csak szép gondolat, testet kell öltenie bennünk. Istennek mindig a testet öltés a célja. Ma is. Istennek a karácso-
nyi örömhírrel a karácsonyi ember a célja. Azt akarja, hogy lakozzunk mi is az emberek között, ne szégyelljük bajainkat, 
elesettségünket, ne irtózzunk semmitől, ami az emberi élethez tartozik, szeressük a másikat, ahogyan Isten szeret minket, 
és legyünk irgalmasok, hiszen irgalmasságot nyertünk irgalmasságra. 
Nekünk mindig van mondanivalónk – mert van karácsony. 
Nekünk mindig van erőnk a segítésre – mert van karácsony. 
Nekünk senki sem reménytelen eset – mert van karácsony. 
Isten azt akarja, hogy az inkarnáció csodáját ne csak hallgassuk, de éljünk is belőle. 
Hafenscher Károly 
(Forrás: Evangélikus Élet, XXIII. évfolyam 51–52. szám, 1958. december 21., 1–2. o.) 
ÜNNEPET
 Az Ige testté lett – Kanczler Klára grafikája 
„Az  Ige  testté  lett, közöt-
tünk lakott, és láttuk az ő 
dicsőségét,  mint  az  Atya 
egyszülöttjének  dicsősé-
gét, telve kegyelemmel és 
igazsággal.” (Jn 1, 14) 
background image
 
8
N
AGYVILÁG
 
 
Karácsony a másik oldalon 
Negyvenöt  fok  van,  de  legalábbis  harmincöt.  Az  ember 
csak az árnyékban tud megmaradni. Vagy a tenger köze-
lében. Tipikus decemberi idő – Ausztráliában. 
Hiába  a  hőség,  az  angolszász  hagyományoknak  kö-
szönhetően  a  karácsonyi  menü  sült  krumpli  és  töltött 
pulyka.  Így  karácsony  napján  a  konyhákban  minimum 
ötvenöt fokot mutat a hőmérő. Szerencsére sok családnak 
van medence a kertjében. Ennek ellenére a legtöbben mé-
gis sörrel „jegelik” magukat. Míg az asszonyok az ünnepi 
asztalt terítik, a krumplit hámozzák és a házat dekorálják, 
addig  a  férfiak  sörrel  a 
kezükben 
ácsorognak 
odakint a barbie mellett. 
Barbie  nélkül  ugyanis 
nincs  ausztrál  ünnep. 
Mindenkinek  van  lega-
lább  egy  barbieja.  A  kis 
kerek  háromlábúak  el-
férnek  még  egy  hatodik 
emeleti  garzon  erkélyén 
is.  De  jártam  már  olyan 
családi  házban  is,  ahol 
két  szántóeke  nagyságú 
barbien,  azaz  grillsütőn 
– a barbie ugyanis a bar-
beque rövidítése – sütöt-
ték a húsokat. 
A  tradicionális  karácsonyi  desszertet  karácsonyi  pu-
dingnak  hívják  –  és  szerintem  semmi  köze  a  hagyomá-
nyos  pudinghoz.  Én  inkább  ragadós  mazsolakupacnak 
kereszteltem  volna.  Ezt  a  süteményt  a  nagymamák 
készítik  el  hónapokkal  az  ünnepek  előtt  –  a  fiatalabb 
generáció készen veszi a boltban –, s az ünnepi ebéd után 
brandyvel nyakon öntve tálalják. 
A  karácsonyi  ebédet  egyébként  december  25-én  fo-
gyasztják  el  az  ausztrálok.  Szentestét  nem  ülnek.  A  fát 
azonban  már  december  elsején  feldíszítik.  A  karácsonyfa 
általában mű, de nem mindig zöld. Egyre divatosabbak a 
fehér  műfák.  Tavaly  ragaszkodtam  hozzá,  hogy  igazi 
fenyőnk legyen, de szentestére teljesen elszáradt. Az utol-
só  percben  végül  sikerült  beszereznünk  egy  műfát,  így 
nem maradtunk karácsonyfa nélkül. 
Ausztráliában nemcsak a fára aggatnak díszeket, ha-
nem  az  egész  házat  kidekorálják.  Ki  kívülről,  ki  belülről. 
Már  november  végén  azon  idegeskednek  az  asszonyok, 
hogy  milyen  színű  legyen  a  karácsonyfa,  milyen  dekorá-
ciót rakjanak a kandalló fölé és így tovább. Decemberben 
esténként  kihagyhatatlan  program  a  karácsonyi  fények 
nézegetése.  Az  emberek  ilyenkor  körbeautókázzák  a 
környéket,  hogy  megcsodálhassanak  minden  fényárban 
úszó  házat.  A  legtöbb  feldíszített  ház  lakói  esténként 
kinyitják  a  kapujukat,  és  beengedik  a  nézelődőket  az ud-
varukra.  Néhol  aprópénzt  kérnek  belépődíjként.  A  be-
vételből  néhányan  a  villanyszámlájukat  fedezik,  mások 
pedig  non-profit  szervezeteket  támogatnak  vele.  Jártunk 
olyan  kidíszített  háznál,  ahol  műhavat  is  fújtak,  s  az  ud-
vart befedték fehér, kabátbélésszerű anyaggal. Egy másik 
háznál  a  garázsban  kiállítást  rendeztek,  ahol  legalább 
ötven  különböző,  életnagyságú  Mikulás  rázta  magát  és 
énekelgetett. A hívő emberek közül néhányan kijárnak az 
ilyen  feldíszített  házak  elé,  és  minden  arra  járónak  a 
kezébe adják az evangéliumot, hogy ne felejtsék el, miről 
is szól az ünnep. 
De sokan már teljesen elfelejtették. A legtöbben még 
karácsony  reggel  sem  mennek  templomba,  hiszen  akkor 
érkezik  a  Mikulás.  A  gyerekek  általában  már  hajnalban 
felkelnek,  és  elkezdik  kibontani  az  ajándékaikat,  ame-
lyeket a Mikulás az éjjel a fa alá helyezett. (Itt nem a Jézus-
ka  hozza  őket.)  Minden  ausztrálnak  van  egy  karácsonyi 
zsákja vagy zoknija is, amelyet kilógat a kandallóra vagy a 
falra – persze azt remélve, hogy a Mikulás megtömi min-
denféle apró ajándékkal. 
December  közepén  majdnem  minden  gyülekezet 
rendez  gyertyafényes  hangversenyt,  amelynek  keretében 
a gyülekezet tagjai összegyűlnek karácsonyi énekeket éne-
kelni  a  helyi  parkban.  Ezenkívül  24-én  este,  illetve  25-én 
reggel  minden  templomban  van  istentisztelet.  Tavaly 
sikerült meghívnunk egy olyan iráni házaspárt, akik még 
sosem  jártak  keresztény  templomban.  (Az  úrvacsoravétel 
előtt,  amikor  a  lelkész  mindenkit  megkért,  hogy  járuljon 
az  asztalhoz,  az  irániak  a  fülembe  súgták,  hogy  ők  már 
vacsoráztak.)  Idén  szenteste  az  iráni  házaspáron  kívül 
több  más  olyan  embert  is  meghívunk  majd  vacsorára  és 
templomba,  akiknek  nincs  itt  családjuk,  vagy  akik  nem 
ismerik  a  karácsonyi  történetet.  Jézus  születésének  napja 
kiváló alkalmat nyújt arra, hogy olyan itt élő külföldiekkel 
ismertessük  meg  az  evangélium  örömhírét,  akik  saját 
hazájukban  sohasem  hallottak,  hallhattak  volna  a  Bibliá-
ról.  Hiszen  az,  hogy  Ausztráliában  karácsonykor  káni-
kula van, valójában semmit nem változtat az ünnep igazi 
üzenetén! 
Game Malik Szilvia 
 
Game  Malik  Szilvia  –  Malik  Péter  Károly  teológushallgatónk 
nővére  –  másfél  éve  él  Melbourne-ben.  Tavaly  esküdött  örök 
hűséget – nem mellesleg a monori evangélikus templomban – az 
ausztrál 
Benjamin Jonathan Francis Game-mel. Korábban az 
Egyesült Államokban és Dániában is élt. 
Margot Game-nek, a szerző anyó-
sának tavalyi asztali dekorációja 
background image
 
9
„P
ÁRBESZÉD
” 
 
Mit akar Isten? 
Honnan tudhatom, hogy mi a terve velem Istennek? Vajon jó úton haladok? Ilyen és ezekhez hasonló kérdésekről beszél-
gettünk a novemberi Éva-körön. 
A megoldás ezúttal is az imádkozásban, az Úrhoz való fohászkodásban rejlik. De nagyon fontos, hogy ne csak kér-
jük és várjuk a válaszát, hanem halljuk, hallgassuk is meg azt! Sokszor előfordult, hogy imádkoztam és vártam a válaszra 
–  néha  türelmetlenül  –,  de  nem  hallottam  vagy  láttam  meg  a  nekem  küldött  jeleket.  Igen,  rohanó  életünkben  gyakran 
elsiklunk az – időnként talán apróságoknak tűnő – dolgok mellett, és nem vesszük észre bennük Isten válaszát, akaratát. 
Rájöttem, az Úr nem mindig úgy és akkor válaszol a kérdéseimre vagy mutatja meg az utamat, ahogyan és amikor 
én szeretném. És ebben a felismerésben az „én”-en van a hangsúly! Nem az én akaratomnak kell megtörténnie, hanem 
Istenének!  Amikor  le  tudjuk  győzni  önmagunkat,  el  tudjuk  engedni  saját  vágyainkat,  kívánságainkat,  akkor  érthetjük 
meg a szándékait, és akkor tudjuk elfogadni az ő akaratát. 
Sokat  gondolkodtam  azon  is,  miért  pont  Isten  akaratának  olyan  nehéz  alávetnünk  magunkat,  miért  pont az  ellen 
dacolunk. (Különösen úgy, hogy nap mint nap meg akarunk felelni családtagjaink, barátaink, ismerőseink elvárásainak. 
Nekik  könnyebben  „behódolunk”.)  Talán  félünk  tőle…?  Nem  lenne  szabad!  Ő  mindig  jót  akar  nekünk,  hiszen  szeret 
bennünket! 
Az  Éva-kör  utáni  napon  kaptam  e-mailben  az  alábbi  elgondolkodtató  sorokat,  amelyek  Isten  akaratáról  szólnak. 
Szeretettel ajánlom mindannyiunk figyelmébe őket. 
I. P. M. 
 
…és Isten azt mondta: Nem. 
Megkértem  Istent,  hogy  vegye  el  büszkeségemet, de Ő  azt felelte: 
Nem. Azt mondta, hogy büszkeségemet nem Ő veszi el, hanem ne-
kem kell feladnom azt. 
Kértem  Istent,  hogy  adjon  nekem  türelmet,  de  Ő  azt  felelte: 
Nem. Azt mondta, hogy a türelem a megpróbáltatás melléktermé-
ke. Nem kapni, megszerezni kell. 
Kértem  Isten,  hogy  adjon  nekem  boldogságot, de Ő  azt  felel-
te:  Nem.  Azt  mondta,  csak  áldását  adhatja  –  a  boldogság  rajtam 
múlik. 
Kértem Isten, hogy kíméljen meg a fájdalomtól, de Ő azt felel-
te:  Nem. Azt  mondta,  a  szenvedés  eltávolít  a világ  hívságaitól,  és 
közelebb visz Hozzá. 
Kértem Isten, hogy adjon lelki fejlődést, de Ő azt felelte: Nem. 
Azt  mondta,  hogy  a  fejlődés  az  én  dolgom,  de  hajlandó  megmet-
szeni, hogy egészséges és szép gyümölcsöt hozzak. 
Kértem  Istent,  hogy  segítsen  másokat  szeretni  úgy,  ahogy  Ő 
szeret engem. Erre azt felelte: Látom, már kezded érteni… 
 
Kértem erőt… és Isten adott nehézségeket, melyek erőssé tesznek. 
Kértem bölcsességet… és Isten adott problémákat, hogy meg-
oldjam azokat. 
Kértem  bátorságot…  és  Isten  adott  veszélyeket,  hogy legyőz-
zem őket. 
Kértem, adjon szeretetet… és Isten adott gondterhelt embere-
ket, hogy segítsek rajtuk. 
Kértem kegyelmeket… és Isten adott lehetőségeket kapcsolód-
ni a kegyelemhez. 
 
Semmit sem kaptam, amit akartam, és mégis megkaptam mindent, 
amire szükségem volt. Imáim meghallgatásra leltek. 
…és Isten azt mondta: Igen. 
Megkérdeztem Istent, könnyebb volna-e velem a 
dolga, ha nem akarnék mindig mindent én meg-
oldani?  És  Ő  azt  felelte:  Igen.  Azt  mondta:  áten-
gedni  Neki  a  kezdeményezést a  földi dolgokban 
nem a szabad akaratom feladását jelenti, hanem a 
mennyei távlatok elfogadását. 
Megkérdeztem  Istent,  jobban  érteném-e, 
amit mondani akar, ha többet lennék Vele kettes-
ben, csendben? És Ő azt felelte: Igen. Azt mond-
ta: ami igazán fontos, az mindig csendben szüle-
tik;  gondolat,  vers,  zene,  megharcolt  döntések 
egyaránt. 
Megkérdeztem  Istent,  szeret-e  engem  a  bű-
neimmel,  nyomorúságaimmal  együtt?  És  Ő  azt 
felelte:  Igen.  Azt  mondta:  éppen  azért  szeret, 
hogy  ne  a  bűneimen,  nyomorúságaimon  keresz-
tül lássam az életemet, hanem az Ő irgalmán ke-
resztül;  így  lesz  erőm  harcolni  bűneim  ellen  és 
megküzdeni nyomorúságaimmal. 
Megkérdeztem  Istent,  jöhetek-e  Hozzá  más-
kor  is  ilyen  furcsa  kérdésekkel?  És  Ő  azt  felelte: 
Igen. Azt mondta: a kérdés már fél gyógyulás; ha 
Neki teszem fel a kérdéseimet, Tőle remélhetem a 
válaszokat is. 
 
Nem kaptam választ életem összes kérdésére, de 
választ kaptam minden feltett kérdésemre! 
 
A párbeszéd folytatódik… 
(Forrás: internet) 
background image
H
ÁZUNK  TÁJA
 
 
Kicsiből lesz a nagy! 
Beszámoló a céladománygyűjtés alakulásáról 
Az  Alapkő  legutóbbi  számában  már  írtam  az  egyház-
község  presbitériuma  által  a  gyülekezeti  ház  felújítására 
elindított  céladománygyűjtésről.  Azt  is  vállaltam,  hogy  új-
ságunk hasábjain tájékoztatni fogom olvasóinkat, evangé-
likus  testvéreinket  a  gyűjtés  alakulásáról.  (Emlékeztetőül: 
az  adományokat  egy,  az  udvarról  is  megközelíthető  vizesblokk-
nak – mosdó- és vécéhelyiségeknek – a kialakítására gyűjtjük.) 
Nagy örömömre biztató eredményekről adhatok szá-
mot!  A  presbitérium  teljes  egészében azonosulni  tudott  a 
célkitűzéssel,  és  felvállalta  a  gyűjtés  megszervezésének 
feladatát.  Mindannyiunk  számára  öröm  volt  megtapasz-
talni azt a lelkesedést, amely az üléseink alkalmával nagy-
szerű  gondolatokban  és  ötletekben  „öltött  testet”  annak 
érdekében, hogy munkánknak minél előbb  kézzelfogható 
eredménye legyen. 
A következőkben a felajánlások-hozzájárulások meg-
tételének lehetőségeiről és módjairól olvashatnak. 
1.  Pénzadomány  formájában  közvetlenül  az  egyházköz-
ség  bankszámlaszámára  (11742056-20051754)  való  átuta-
lással  vagy  postai  csekken  történő  befizetéssel.  Fontos, 
hogy bármelyik lehetőséget is választják, a közlemény ro-
vatba  feltétlenül  írják  oda,  hogy  „felújítási  céladomány”! 
Ebben  a  formában  eddig  egyébként  mintegy  ötvenezer 
forint gyűlt össze. 
2.  Csempejegyzéssel, amelynek  során  különböző  címle-
tű (ötszáz, ezer, kétezer és ötezer forintos), sorszámozott, 
az egyházközség felügyelője és gondnoka aláírásával hite-
lesített csempejegyet állítanak ki. A csempejegyek elkészí-
tésére és az adakozókhoz való eljuttatására Iványiné Pecze 
Marianna
 és Trincsiné Márton Zsuzsanna presbiterek vállal-
koztak.  Akik  csempejegyet  szeretnének  előjegyezni,  őket 
keressék. 
3.  Közvetlen  tárgyi  felajánlással,  ami  lehet  bármilyen,  a 
kivitelezés során  felhasználható,  beépíthető  eszköz  (csap-
telep,  ablak,  járólap,  kéztörlőtartó,  tisztítóeszközök,  stb.). 
Ebben  a  formában  eddig  két  gyülekezeti  tagunk  tett  fel-
ajánlást  egy-egy  vécékagyló  és  a  hozzá  tartozó  öblítőtar-
tály átadására, egy testvérünk pedig egy nyílászáró (ajtó) 
költségét  vállalta  magára.  A  felajánlásokat  Kovács  Endre 
gondnok és Iványiné Pecze Marianna írja és gyűjti össze; 
náluk lehet személyesen, írásban vagy telefonon a felaján-
lásokat megtenni. 
4.  A  kivitelezői  munkában  történő  közvetlen  munkavégzés 
teljesítésével
, hiszen mind a területnek a kivitelezésre törté-
nő  átadását  megelőző  munkálatok  során,  mind  pedig  a 
szakipari kivitelezés során szükség lesz a szorgos-dolgos, 
hozzáértő kezekre. Eddig egy testvérünk tett ilyen formá-
ban  felajánlást,  és  vállalta  egy  napi  munkálat  teljesítését. 
Akik  ebben  a  formában  kívánnak  vagy  csak  így  tudnak 
segíteni  a  gyülekezeti  ház  felújításában,  azok  ugyancsak 
Kovács Endrét vagy Iványiné Pecze Mariannát keressék. 
Presbitertestvéreimmel  együtt  őszintén  remélem, 
hogy  az  Önök  felajánlásai  révén  mielőbb  rendelkezni 
fogunk  a  kivitelezéshez  szükséges  anyagi  eszközökkel  és 
pénzügyi forrással. 
Hiszem, és hittel vallom, hogy minden felajánlás két-
szeresen fog hasznosulni. A gyülekezeti ház felújításának 
réges-régen  várt  megvalósulásával  elsősorban  anyagiak-
ban gyarapodik majd egyházközségünk, ugyanakkor gyü-
lekezetünk  közösségépítő  ereje  is  magasabb  szintre  fog 
jutni, mindannyiunk megelégedésére. 
Isten  áldását  kérem  gyülekezetünk  tagjaira,  hogy 
legyen erőnk a felajánlások megtételéhez és teljesítéséhez! 
Duchaj Sándor 
(számvevőszéki elnök) 
Elkészültek az első csempejegyek! (Fotó: Selmeczi Lajos Péter) 
Elérhetőségek 
  Iványiné Pecze Marianna: 06-20/770-3044, 
ipmbogyesz@gmail.com 
  Kovács Endre: 06-20/824-4915 
  Trincsiné Márton Zsuzsanna: 06-20/824-4908 
background image
11 
M
OZAIK
 
 
 
 
Monori Evangélikus Kultúráért Alapítvány 
A Monori Evangélikus Kultúráért Alapítvány 2001 áprilisában alakult. Fő célkitűzése gyermekprogramok, szabad-
idős és kulturális programok szervezése, támogatása. 
Az első két évben fő célunk és feladatunk a szponzorok, támogatók felkutatása, illetve saját arculatunk megte-
remtése, kialakítása volt. 
2004-ben rendeztük meg először a városi gyermeknapot. A szervezésbe az első évben a Nagycsaládosok Mo-
nori  Egyesületét,  majd  később  az  általános  iskolákat  és  a  Monori  Sportegyesület  szakosztályait  vontuk  be,  hogy 
egyre  gazdagabb,  változatosabb,  színvonalasabb  programokat  biztosítsunk  gyermekek  számára.  Támogatóink 
körében nemcsak evangélikusok, hanem más felekezetűek, civil szervezetek, egyéni adományozók is vannak. Ez-
úton is köszönetünket fejezzük ki mindazoknak, akik céljaink megvalósítása érdekében az elmúlt években bármi-
lyen módon támogatták Alapítványunkat. 
Minden  évben  –  sikeres  pályázatainknak  köszönhetően  –  segítettük  az  evangélikus  gyermekek  és az  ifjúság 
számára rendezett táborokat. 
Tárgyi  eszközök  (így  például  számítógép,  digitális  fényképezőgép,  laptop,  projektor,  sörasztalok  és  -padok, 
irattároló szekrények, hangtechnikai eszközök) beszerzésével támogattuk egyházközségünk működését. 
A jövőben is szeretnénk megszervezni a már hagyománnyá vált programjainkat, és anyagi támogatást nyújta-
ni egyházunknak, például hozzájárulni gyülekezetünk újságjának, az Alapkőnek a nyomdai költségeihez. 
A jövőben is szeretettel várunk minden segítő szándékú támogatót, szponzort. 
Kérjük, hogy akinek lehetősége van rá, az személyi jövedelemadója 1%-ának felajánlásával támogassa Alapít-
ványunkat.  Alapítványunk  neve:  Monori  Evangélikus  Kultúráért  Alapítvány.  Címe:  2200  Monor,  Bajza  utca  2. 
Bankszámlaszáma: OTP Bank Rt. Monori Fiók 11742056-20053921. Adószáma: 18691951-1-13. 
Köszönettel: 
Az alapítvány kuratóriuma 
Téli beszélgetés 
Beszélgető-sorozatunk következő, téli alkalmán – várha-
tóan február 7-én, szombaton délután 15 órai kezdettel – 
Lengyel Anna
, a Déli Evangélikus Egyházkerület felügye-
lője lesz a vendégünk. A Magyar Rádió munkatársával, 
az  egykori  Egy  csepp  emberség  című  műsor  szerkesztő-
riporterével  –  akárcsak  az  eddigi  meghívottakkal  –  em-
berségről, hitről és hivatásról beszélgetünk majd. 
Felhívás – hetven éves lesz a templom! 
1939. június 18-a, ez Szentháromság ünnepe utáni máso-
dik vasárnap jeles nap volt gyülekezetünk életében. Ek-
kor szentelte fel templomunkat dr. Raffay Sándor püspök. 
Az alkalom hetvenedik évfordulójáról az Alapkőben 
is  méltóképpen  szeretnénk  majd  megemlékezni.  Eddig 
két elképzelés körvonalazódott ki előttünk. A közös ben-
nük  az,  hogy  mindkettő  megvalósításakor  számítunk  a 
gyülekezet tagjainak segítségére és közreműködésére. 
Miről is lenne szó? 
Egyrészt  szeretnénk,  ha  megosztanák  velünk  bár-
milyen  olyan  emléküket  –  legyen  az  akár  egy  történet, 
akár egy fotó stb. –, amelyik valamiképpen kapcsolódik 
a templom építéséhez vagy eddigi történetéhez. 
Másrészt kíváncsiak vagyunk arra is, ki mit  szeret 
legjobban a templomunkban. Természetesen azt is tudni 
szeretnénk,  hogy  miért  pont  az  oltárkép  vagy  éppen  a 
harang áll különösen is közel a szívükhöz. 
Reméljük,  számíthatunk  a  segítségükre.  Kérjük, 
hagyjanak  üzenetet  nekünk  a  lelkészi  hivatalban,  vagy 
írjanak nekünk a judit.vitalis@lutheran.hu e-mail címre. 
Köszönettel: 
Az Alapkő szerkesztői 
Karácsonyi (könyv)vásár 
Karácsonyi  könyvvásárt  tartunk  december  folyamán  a 
templomban.  Sok  szép  és  igazán  hasznos  olvasnivalót 
kínálunk  minden  korosztály  számára.  A  könyvek  meg-
tekinthetők az istentiszteletek és gyülekezeti programok 
alkalmával,  valamint  időpont-egyeztetés  után  –  erre  a 
06-20/824-4903-as  telefonszámon  van  lehetőség  –  más-
kor is. 
 
Gyülekezetünk Éva-körének tagjai szép és egyedi képes-
lapokat,  illetve  ajándékkísérő-kártyákat  készítettek. 
Megvásárlásukkal gyülekezeti házunk felújítási munká-
latait támogathatják! 
background image
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Kiadja a Monori Evangélikus Egyházközség 
Monor, Monorierdő, Csévharaszt és Vasad területén. 
Cím: 2200 Monor, Bajza u. 2. 
Telefon: (29) 410-108, (20) 824-4902; e-mail: monor@lutheran.hu 
Internet: http://monor.lutheran.hu 
Felelős kiadó: Selmeczi Lajos Péter lelkész 
Szerkeszti a Kommunikációs Bizottság 
 (Honthegyi Csilla, Iványiné Pecze Marianna, Selmecziné Fazekas Andrea, 
Vitális Judit, Vitálisné Malik Judit) 
Minden jog fenntartva! 
Monori Evangélikus Egyházközség 
Lelkészi Hivatala 
2200 MONOR, Bajza u. 2. 
Telefon: (29) 410-108, (20) 824-4902 
Hivatali idő: 
Szerda 16
00
–18
00
 
Péntek 8
00
–10
00
 
Induljunk, érkezünk – 
Honnan indulunk? Hova érkezünk?
 
Karácsonyhoz közeledve szeretettel 
hívunk és várunk minden érdeklődőt adventi sorozatunkra, 
melyet december 8. és 12. között esténként 18 órai kezdettel 
tartunk a gyülekezeti teremben (Monor, Bajza utca 2.) 
 
♦ 
December 8., hétfő: 
Honnan is indulunk?
 (1Móz 1,27–31) – Endreffy Géza (Budaörs) 
♦ 
December 9., kedd: 
Kilátásaink, lehetőségeink
 (Rm 3,19–23) – Túri Krisztina (Alberti) 
♦ 
December 10., szerda: 
Pont  rám  van  valakinek  szüksége?
  (Rm  5,6–10)  –  dr.  Blázy  Árpád 
(Budapest-Kelenföld) 
♦ 
December 11., csütörtök: 
Új  emberként  új  feladatban
  (Rm  6,6–14)  –  Gáncs  Tamás  (Duna-
haraszti) 
♦ 
December 12., péntek: 
Győztes célbaérkezés
 ( Rm 8,15–18) – Selmeczi Lajos Péter (Monor) 
 
Csendesedjünk el együtt Isten színe előtt, 
hogy felkészíthessen bennünket szeretett Fiának befogadására!
 
Istentiszteletek vízkeresztig
 
December 14., advent 3. vasárnapja 
 
Monor 10.00: istentisztelet 
Monorierdő 15.00: istentisztelet  
 
December 21., advent 4. vasárnapja 
 
Monor 10.00: családi és ifjúsági istentisztelet 
úrvacsorával 
Monrierdő 15.00: istentisztelet 
 
December 24., szenteste 
 
Monor 16.00: istentisztelet a gyermekek és 
a fiatalok szolgálatával 
 
December 25., karácsony ünnepe 
 
Monor 10.00: istentisztelet úrvacsorával 
Monorierdő 15.00: istentisztelet úrvacsorával 
 
December 26., karácsony 2. napja 
 
Monor 10.00: istentisztelet úrvacsorával 
Vasad 17.00: istentisztelet 
 
December 28., karácsony utáni vasárnap 
 
Monor 10.00: istentisztelet  
Monorierdő 15.00: istentisztelet 
 
December 31., óév estéje 
 
Monor 18.00: istentisztelet úrvacsorával 
 
Január 1., újév napja 
 
Monor 10.00: istentisztelet úrvacsorával 
Monorierdő 15.00: istentisztelet úrvacsorával 
 
Január 4., újév utáni vasárnap 
Monor 10.00: istentisztelet úrvacsorával 
Monorierdő 15.00: istentisztelet úrvacsorával 
Csévharaszt 16.30: istentisztelet 
 
Január 6., vízkereszt ünnepe 
 
Monor 10.00: istentisztelet 
 
Az istentiszteletek helyszínei: 
Monor: evangélikus templom 
Monorierdő: katolikus templom 
Csévharaszt: Kanczler Mihály, Petőfi u. 104. 
Vasad: református templom 
Egyházunk a világhálón 
♦ Monori Evangélikus Egyházközség
: monor.lutheran.hu 
♦ Magyarországi Evangélikus Egyház
: www.evangelikus.hu 
♦ Evangélikus Élet
: www.evangelikuselet.hu 
♦ Luther Kiadó:
 www.lutherkiado.hu 
♦ MyLuther evangélikus közösségi oldal
: www.myluther.hu 
Rendkívüli programok
 
♦ 
December  13-án,  szombaton  délelőtt  10  órától  adventi-kará-
csonyi kézműves foglalkozás lesz – nem csak gyerekeknek!
 
♦ 
December 28-án, vasárnap délután 15 órától óévzáró szeretet-
vendégség lesz, amelyen közös vetítettképes előadás kereté-
ben  számol  majd  be  spanyolországi  zarándokútjáról  Vitális 
Judit és Kovács Áron. 
A fenti alkalmak helyszíne a gyülekezeti terem!
 
Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
« 2018. december »
december
HKSzeCsPSzoV
12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31