Karácsonyi szeretethimnusz
(Az 1Kor 13 karácsonyi változata)
Ha a házamat fenyőágakkal, gyertyákkal, égőkkel, csilingelő haran-
gocskákkal díszítem fel, de igazi szeretet nincs bennem, nem vagyok
egyéb, mint díszlettervező!
Ha a konyhában fáradozom, karácsonyi süteményt sütök, ün-
nepi vacsorát készítek, és az étkezéshez csodálatosan megterített
asztalt készítek elő, de igazi szeretet nincs bennem, nem vagyok
egyéb, mint szakácsnő!
Ha végigjárom az összes bevásárlóközpontot és felvásárolom a
legszebb ajándékokat, de igazi szeretet nincs bennem, nem vagyok
más, mint kereskedő!
Ha szegénykonyhán segédkezem, az öregek otthonában kará-
csonyi énekeket énekelek, és minden vagyonomat segélyként elaján-
dékozom, de igazi szeretet nincsen bennem az emberek felé, mindez
semmit nem használ nekem!
Ha a karácsonyfát csillogó angyalkákkal és horgolt hópelyhek-
kel díszítem fel, ünneplésektől hangos az életem, templomi kórusok-
ban zengek dicséretet, de Jézus Krisztus nincs a szívemben, akkor
nem értettem meg, miről is szól a karácsony!
A szeretet félbeszakítja a sütést, hogy megcsókolja házastársát.
A szeretet inkább feledi a lakásdíszeket, hogy lélekben teremt-
sen ünnepet a szívekben.
A szeretet türelmes és ráérő, az idő sürgető kísértése ellenére is.
A szeretet nem irigyli mások családját, terített asztalát, finom
ételeit és porcelánkészleteit.
A szeretet nem kiált rá a gyerekekre, hogy menjenek már az
útból, hanem hálás minden életért, amit az Úrtól kaptak.
A szeretet nem csak azoknak ad, akiktől kap is valamit, hanem
örömmel ajándékozza meg azokat, akik ezt nem tudják viszonozni.
A szeretet mindig hisz, mindig remél, mindent elvisel.
A szeretet soha el nem múlik.
A videojátékok tönkremennek, a gyöngysorok szétperegnek, a szá-
mítógépek elavulnak…
De a szeretet ajándéka örökre megmarad!
A
LAPKŐ
A Monori Evangélikus Egyházközség lapja
2008/3. szám
Felülről áldott,
Jézus Krisztusra figyelő,
békés, boldog, szeretettel
teli ünnepeket kívánunk
mindenkinek!
Az Alapkő szerkesztői
A tartalomból
♦
Óév végén, újév hajnalán – 2. oldal
♦
„Indonéziából jöttem, mesterségem
címere: nagykövet” – 3. oldal
♦
Örömhírt a gyermekeknek! – 4. oldal
♦
Conti – másodszor – 5. oldal
♦
Áldott ünnepet! – 6–7. oldal
♦
Karácsony a másik oldalon – 8. oldal
♦
Mit akar Isten? – 9. oldal
♦
Kicsiből lesz a nagy! – 10. oldal
2
S
ZÁMVETÉS
Óév végén, újév hajnalán
A napokban nekiláttam, hogy leltárt készítsek. Elővettem
egy papírt és egy tollat, és leültem az íróasztalom mellé,
hogy elkezdjem a számvetést. Nem tárgyi eszközök kerül-
tek azonban a papírra, hanem teljesen más dolgok: azok,
amelyeknek megvalósítását és elérését terveztem a lassan
véget érő 2008-as évben.
Felidéztem az év első napjait. Milyen lelkesen néztem
előre! Tele vágyakkal, de lelkesedéssel és tűzzel is. Úgy
éreztem, hogy sok mindent sikerül majd új alapokra he-
lyeznem-helyeznünk úgy a gyülekezeti élet szervezésében
és vezetésében, mint családi életünkben. Mindehhez nagy
önbizalmat adott Jézus szava az év igéjében: „Én élek, és ti
is élni fogtok.”
(Jn 14,19)
„Mi másról szólna ez az ígéret, ha nem arról, hogy
ez a gyülekezet itt, Monoron és a környező településeken
nincs halálra ítélve, hanem van jövője!” – gondoltam, és
ezzel a lelkesedéssel tekintettem előre.
Láttam magam előtt, hogy egyre többen jönnek isten-
tiszteletekre és más gyülekezeti alkalmakra. Láttam ma-
gam előtt, hogy az egyházközség költségvetése milyen
szépen teljesül, és a tervbe vett munkálatok elvégzésének
nincsenek anyagi akadályai. Láttam magam előtt, hogy el-
készül a gyülekezeti ház tetőszerkezete és vizesblokkja.
Láttam magam előtt, hogy gyülekezetünk egyre több tag-
ja talál örömöt abban, hogy részt vesz a különböző szolgá-
latokban. És természetesen azt is láttam magam előtt, mi-
lyen nagy örömmel élem majd meg a családommal együtt
eltöltött időt, amely során szép helyekre jutok el velük.
Ezt terveztem – de nem így történt.
A sok-sok elképzelésből alig valósult meg valami, és
ami megvalósult, az sem úgy, ahogyan szerettem volna.
Minden bizonnyal sok mindent tehettem volna másként,
mint ahogyan tettem. Bizonyára rajtam (is) múlik, hogy
még mindig több az üres hely a templomban, mint ahá-
nyan ott vagyunk – még akkor is, amikor történetesen az
Indonéz Köztársaság nagykövete a vendégünk. Bizonyára
én (is) tehetek róla, hogy volt olyan időszak idén, amikor
a bevételek csak nagyon szűkösen fedezték a kiadásokat.
Bizonyára én (is) tehettem volna többet, hogy a gyüleke-
zeti ház teteje ne ázzon be, a temetőt ne lepje el a szemét
és így tovább.
Ám a gondokkal együtt nagyon sok csodát is átélhet-
tünk – és ezek egyáltalán nem rajtam múltak! Megkeresett
bennünket egy amerikai gyülekezet, amelyik szeretné egy
magyarországi gyülekezet (hit)életét segíteni, támogatni.
Már kétszer is volt tőlük látogató Monoron, és jövőre is
szeretnének részt venni egyházközségünk életében. Nagy
élmény volt az a természetesség és közvetlenség, amellyel
Őszi beszélgetésünk
vendége, Mangasi Sihombing indonéz
nagykövet ellátogatott közénk, és amellyel azóta is gondol
ránk. Hálás vagyok azért is, hogy ketten is vállalták, hogy
segítenek a hitoktatásban, hogy minél több gyermek szá-
mára tudjuk ezt a lehetőségét felkínálni. Hálás vagyok az
egyre több aktivitásért és kezdeményezésért a presbiterek
és gyülekezetünk más tagjai részéről is. Köszönettel tarto-
zom azokért is, akik segítenek újságunk mind tartalma-
sabb összeállításában, és még sokáig sorolhatnám az áldá-
sokat gyülekezetünk életében.
Bizonyára sokan tudják azt is, hogy Isten kegyelmé-
ből augusztusban megszületett harmadik fiunk. Talán ez
az öröm és boldogság is segített abban, hogy gyászunkat
„könnyebben” hordozzuk.
Mindezeket egymás mellett látva észre kellett ven-
nem annak igazságát, amit a fejemmel ugyan tudtam, de
valahogy mégis kihagytam a számításból: ez a gyülekezet
– minden tagjával, beleértve engem is – Istené! Ha komo-
lyan vesszük a hatalmát, akkor számolnunk is kell vele.
Nem biztos, hogy minden úgy és akkor valósul meg, aho-
gyan mi azt elterveztük, vagy ahogyan mi azon munkál-
kodunk – de ha Isten valamit meg akar tenni, akkor azt
meg is teszi.
A 2009-es esztendőben tehát új alapra helyezem ter-
veimet, szándékaimat: megteszem mindazt, ami erőmből
telik, de ugyanakkor imádkozom azért is, hogy erőm vé-
gessége ne legyen akadálya annak, hogy Isten bevégezze
gyülekezetünkben és családomban mindazt, amit Ő akar,
mert – ahogyan a jövő év igéjében (Lk 18,27) olvashatjuk –
„ami lehetetlen az embernek, az Istennek lehetséges”
.
Selmeczi Lajos Péter
Selmeczi Barnabás Örs, Selmeczi Lajos Péter
és Selmecziné Faze-
kas Andrea
harmadik fiúgyermeke augusztus 11-én reggel
9 óra 5 perckor, 57 centiméterrel és 3890 grammal született.
Október 25-én Széll Bulcsútól részesült a keresztség szentségé-
ben. „Éppen ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte
bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára.”
(Fil 1,6)
3
Ő
SZI BESZÉLGETÉS
„Indonéziából jöttem, mesterségem címere: nagykövet”
Kétszeresen is különleges vendége volt gyülekezetünk Őszi
beszélgetés
című alkalmának november 15-én. Fogalmaz-
hatnánk úgy is: „ilyen” még nem volt nálunk. (Megkockáz-
tatom: a „nálunk” nemcsak egyházközségünket, de egész
Monort is jelenti.) Egy színművész, egy író-költő, egy ren-
dező, egy gobelinművész és egy öttusázó után ezúttal
ugyanis egy nagykövet érkezett hozzánk, méghozzá nem is
akárhonnan, hanem – ha nem is teljesen „egyenesen”, de –
Indonéziából. A délkelet-ázsiai szigetországot hazánkon
kívül Horvátországban, Bosznia-Hercegovinában és Mace-
dóniában is képviselő H. E. Mangasi Sihombing meghívásá-
nak apropóját az adta, hogy bár a világ negyedik legnépe-
sebb országában a lakosság közel kilencven százaléka
muszlim vallású, a diplomata elkötelezett evangélikus.
A programra a konzulátus több munkatársát is magá-
val hozó nagykövettől – Fal Beáta tolmácsolásában – először
„általában” Indonéziáról hallottunk. Mint megtudtuk, a
több mint tizennyolcezer (köztük hatezer lakott) szigetből
álló ország kétszáznegyvenmillió lakosa háromszáz külön-
böző népcsoporthoz tartozik, és ötszáz eltérő nyelvjárást
beszél. Ebben a multikulturális környezetben a nemzet épí-
tésének és a problémák békés megoldásának egyetlen útja a
demokrácia, amely elképzelhetetlen az egymás iránti tisz-
telet és a vallások közötti párbeszéd nélkül.
Előadása második részében Mangasi Sihombing szű-
kebb hazája, Észak-Szumátra ősi hiedelemvilágáról, illetve
a batak népnek a kereszténységgel való „találkozásáról” és
a kilencven esztendeje elhunyt Ingwer Ludwig Nommensen
német evangélikus misszionárius életéről és munkásságá-
ról mesélt nekünk.
A „hivatalos” részt követően kötetlenebb beszélge-
tésre is lehetőséget adó szeretetvendégséggel folytatódott a
program, ahol a nagykövet néhány személyes dolgot is el-
árult magáról, illetve családjáról. Így például arra is fény
derült, hogy vendégünk Kodály nagy rajongója. Ha a Psal-
mus Hungaricus
előadását alkalmi kórusunk nem is tudta
vállalni, a zeneszerző Esti dal című kórusművének alapjául szolgáló Erdő mellett estvé-
ledtem
kezdetű bújdosódal eléneklésével „kárpótolni” tudtuk a nagykövetet, aki aztán
– mielőtt még elköszönt volna tőlünk – néhány ifjúsági ének idejére maga is bekapcso-
lódott az istendicséretbe.
Mangasi Sihombing azzal búcsúzott tőlünk, hogy a jövő évben valamikor szíve-
sen rendeznének egy indonéz napot Monoron. Azt csak néhány nappal később tudtuk
meg, hogy olyannyira jól érezte magát a körünkben és olyannyira a szívén viseli közös-
ségünk életének alakulását, hogy – magánemberként – jelentős összeget adományozott
gyülekezeti házunk felújítási munkálataira!
– vitális –
(Az alkalomról további képek az 5. oldalon. Jobbra: az Indonéz Nagykövetség bejáratánál talál-
ható hirdetőtáblán néhány nappal Mangasi Sihombing monori látogatása után három fényképpel
is hírt adtak az eseményről. Fotó: Vitális Judit.)
Fal Beáta, Mangasi Sihombing és Selmeczi Lajos Péter a temp-
lomban (Fotó: Molnár Antal – Indonéz Nagykövetség)
Selmeczi Lajos Péter lelkész, Pogácsás Tibor polgármester, Man-
gasi Sihombing nagykövet és a konzulátus két munkatársa a sze-
retetvendégségen (Fotó: Molnár Antal – Indonéz Nagykövetség)
Közös éneklés (Fotó: Molnár Antal – Indonéz Nagykövetség)
4
„A
PRÓSÁGOK
”
Örömhírt a gyermekeknek!
Kaptam az ősszel két szép paradicsompaprikát. Vetőmagnak kértem. Gondoltam, elég lesz egy is, mert óriásira nőtt, és
kívülről igen mutatós volt. A kertész azonban azt mondta, ad még egyet. Ez utóbbi szemre kicsi volt, és nem is annyira
formás. Végül elfogadtam mindkettőt. Otthon kibontottam őket. A nagyban életképtelen magok voltak, de a kicsiben sok
szép érett magot találtam.
Lassan, hosszú és kanyargós úton jutottam el odáig, míg világossá vált számomra, mit vár tőlem Isten, mire indít. A
Vasárnapi Iskola Szövetség Gyermekevangélizációs Közösség keretein belül tanultam. (Az 1989-ben alakult, protestáns
hitvallású felekezetközi egyesület célja, hogy szóban és írásban eljuttassa a Magyarországon élő gyermekeknek a Jézus Krisztusról
szóló örömhírt – a szerk.)
Kissé megijedtem, amikor Selmeczi Lajos arra kért, én tartsam a hittanórákat a csévharaszti óvodá-
ban és iskolában. Velem egy időben, ettől a tanévtől kezdte meg a munkát Trincsi Laura is; ő Monoron segíti a lelkész úr
munkáját, ovisokat és kisiskolásokat tanít nagy lelkesedéssel.
„…nem titkoljuk el fiaink elől, elbeszéljük a jövő nemzedéknek:
az Úr dicső tetteit és erejét, csodáit, amelyeket véghez-vitt”
–
olvashatjuk a 78. zsoltárban (Zsolt. 78,4). Nagyon fontos-
nak tartom, hogy a legkisebbek is halljanak az örömhírről
és megismerjék az evangéliumot, ezért vállaltam el a fela-
datot. Vannak nagyon nehéz napok és vannak nagyon ter-
mékenyek is – de mindig van kinek átadnom az üzenetet!
Tudom, hogy nem feltétlenül én vagyok a legalkalmasabb,
és azt is tudom, hogy van, akinek jobb az előadókészsége
és több a tárgyi tudása. Időnként annyira izgulok, hogy jól
csináljam, hogy szinte belebetegszek. Ennek ellenére csiná-
lom, és közben nagy örömöket élek meg. Az óvodában
négy gyermek jár rendszeresen a foglalkozásra, az iskolá-
ban változó a létszám, de mindig vannak olyanok, akik
számára új, amit mondok.
Régóta imádkozok ezekért az intézményekért és az
oda járókért. Azt is érzem, hogy nemcsak én imádkozok a
gyermekekért, hanem mások is gondolnak ránk, és imában
hordoznak bennünket. Köszönjük, és kérjük, továbbra is
imádkozzanak értünk. Mert Isten nem akarja, hogy egy is
elvesszen a kicsinyek közül!
Kanczler Klára
Palánták
2004. szeptember 18.
Uram,
tavaly rendbe hoztuk
az öreg kőfalat az udvarunkban,
s az idén fürtös paradicsompalántát ültettünk elé,
hogy ott, a fal melegében, védelmében
majd jó helye lesz.
Hát, jól is érzi magát a paradicsom,
megnőtt magasra,
emeletenként hozza a termést.
Leszedtük az első emeletet, másodikat, harmadikat,
és sokat nevetünk,
mert most már létráról szedjük a paradicsomot.
Elgondolkodtam, Uram:
én is ilyen kis palántája voltam édesanyámnak,
aztán hogy megnőttem! Mennyit ágaskodott hozzám!
Ilyenkor szeptemberben ilyeneket gondolunk,
amikor a kis palánta gyerekeinkből
óvodások lettek,
az óvodások iskolások lettek,
a kisiskolából kinőtt gyerekeink pedig
reggelente buszra ülnek, indulnak távolabbi iskolába,
mi meg nézünk utánuk:
„Csak bajuk ne essék!”
Vigyázz gyermekeinkre, Uram,
légy velük, hogy bajuk ne legyen,
hogy megőrizzék lelkük tisztaságát!
Légy Te az ő kőfaluk,
növekedjenek a Te melegedben,
a Te védelmedben,
s felnőve hozzanak egészséges gyümölcsöt,
mint a fürtös paradicsom a kertjeinkben.
Ámen.
(Forrás: Döbrentey Ildikó: Beszélgetek az Úrral – 21. századi
imák. Szent Gellért – Luther – Ekhó, Budapest, 2008.)
Róluk (is) szól a történet. A kép a gyülekezet június 15-ei családi
napján készült. (Fotó: Vitális Judit)
5
I
NTERJÚ
Conti – másodszor
A Magyar Continental Singers „személyében” egy részben
évről évre változó összetételű gospelegyüttes adott kon-
certet – és tett bizonyságot Istenről – augusztus 3-án a Vá-
rosi Piac és Fesztiválcsarnokban. Trincsi Andrea, gyüleke-
zetünk tagja már másodszor vett részt a csapat országos
turnéján. Tavalyi élményeiről az Alapkő 2007/2. számában
számolt be, most az idei körút felidézésére kértük.
–
Az ez évi turné az Új kezdet címet viselte – emléke-
zett vissza Andi. – Amikor kiderült, hogy mi a téma, izgal-
masnak találtam. Kíváncsi voltam, számomra milyen új
kezdetet tartogat Isten. Idén fejeztem be a középiskolát;
nem tudtam, hogy Isten merre fog vezetni szeptemberben.
A turné végére kiderült, hogy mit szánt nekem: nem főis-
kolát vagy egyetemet, hanem ötödévet a monori gimiben.
– Miben volt még más számodra az idei turné?
– Már nem én voltam a „kicsi”; tudtam, mire számít-
hatok, és az új résztvevőknek is tudtam segíteni, ha kérték.
A próbatábor programja és a turné menete hasonló volt a tavalyiéhoz. A csapat egy részét is ismertem már, de természe-
tesen voltak új emberek is. Tőlük előzetesen egy kicsit „tartottam”, de hamar rájöttem, hogy nem volt mitől félnem. Isten
egyre közelebb hozott bennünket egymáshoz, igazi egységgé váltunk a turné végére. Az elválás most is fájdalmas volt, de
sok új barátot találtam, amiért nagyon hálás vagyok.
– Hogy érzed: közelebb vitt Istenhez ez a néhány hét? Ha igen, milyen módon?
– Az egyik helyen technikai gondok adódtak. Még közvetlenül a kezdés előtti percekben is kérdéses volt, meg tud-
juk-e tartani a programot. Csendben leültünk imádkozni, mást nem tudtunk tenni. Nem sokkal később szóltak, hogy
sikerült megoldani a problémát, mehet a koncert. Az az este – is – rendkívüli megtapasztalása volt annak, hogy Isten min-
dig velünk van, és neki semmi sem lehetetlen.
– Milyen érzés volt itthon fellépni?
– Monorra már a turné vége felé érkeztünk. Fantasztikus volt találkozni a családommal, a barátokkal, az ismerő-
sökkel – és persze este a saját ágyamban aludni –, ugyanakkor furcsa is volt itthon fellépni. Próbáltam tudatosan figyelni
arra, hogy az itthoni koncertet ne helyezzem a többi elé, és sokat imádkoztam azért, hogy ne legyek elfogult a hazai fel-
lépéssel szemben. Szerettem volna, hogy az emberek itt is megértsék azt az üzenetet, amiért útnak indultunk, amit elhoz-
tunk nekik. Remélem, így történt… Személy szerint nagyon élveztem a koncertet, és a többi contis is pozitív vissza-
jelzéseket adott az itt töltött időről. Ezúton is szeretném megköszönni a szállásadóknak, hogy befogadtak bennünket.
– Jövőre…?
– Úgy gondolom, most egy évet kihagyok, és pihenni fogok – de azért az egyik koncertre szeretnék majd elmenni.
Lehetséges, hogy az elkövetkezendő években valamikor ismét jelentkezek a Contiba. Addig is bátran ajánlom másoknak
is, akik szeretnek énekelni és kalandvágyóak, hogy jelentkezzenek, mert felejthetetlen élményben lenne részük, az biztos.
V. J.
Pillanatkép a Magyar Continental Singers monori koncertjéről.
Trincsi Andrea balról a harmadik lány. (Fotó: Trincsi Sándor)
Mangasi Sihombing-nak az Őszi beszélgetés keretében elhangzott előadását mintegy ötvenen kísértük figyelemmel a templomban (bal
oldali kép). A nagykövetnek Kanczler Klára presbiter testvérünk (a középső képen középen) egy grafikájával és Kovács János monori
borász (a jobb oldali kép jobb szélén) nedűjével köszöntük meg a látogatását. (Fotók: Molnár Antal – Indonéz Nagykövetség)
6
dott ünnepeket!
Karácsonyi sütemény
Végy egy kiló meleg szeretet. Szitáld át a
türelem szitáján, nehogy pletykamag ke-
rüljön bele. Adj hozzá egy liter bátorsá-
got, három deci szorgalmat és egy deci
jóságot. Gyúrd össze egy tojásnyi kedves-
séggel, és takard le tiszta jókedvvel. Ha
megkelt, süsd meg a kitartás tüzénél.
Szórd meg vidám mosollyal vagy asszo-
nyi kacagással, végül pedig tegyél rá egy
csepp nyugodt megfontolást. Vágd annyi
darabra, hogy eggyel mindig több le-
gyen, mint ahányan az asztalt körülülik,
hiszen mindig akad valaki, aki még rá-
szorul. Kívánom, hogy ebből a sütemény-
ből neked is jusson, hogy boldogabb le-
gyen a karácsonyod!
Mézeskalács
Hozzávalók a tésztához:
50 dkg finomliszt,
25 dkg porcukor, 13 dkg méz, 1 kávéska-
nál szódabikarbóna, 1 kávéskanál őrült
fahéj, 1 citrom reszelt héja, 3 egész tojás.
A díszítéshez:
25 dkg porcukor, 1 tojás fe-
hérje, esetleg ízlés szerint dió, mandula.
Elkészítés:
a mézet meleg vízbe állítva megmelegítjük, majd hozzáadjuk az
átszitált lisztet, a porcukrot, a szódabikarbónát, a fahéjat, a citromhéjat és a
tojásokat. A masszát addig dagasztjuk, míg össze nem áll. A tésztát egy
napig pihentetjük, majd kb. 3 mm vastagra nyújtjuk. Tésztaszaggatókkal
vagy papírsablonok segítségével tetszés szerinti figurákat vágunk ki belő-
le, amelyeket kivajazott tepsiben, közepes hőfokon aranybarnára sütünk.
(Ha dióval, mandulával akarjuk díszíteni őket, akkor azokat természetesen
még sütés előtt belenyomkodjuk a figurákba.) A díszítéshez a tojásfehér-
jéből habot verünk, és belekeverjük a porcukrot. A habot habzsákba tesz-
szük; abból kinyomva visszük fel a mézeskalácsokra.
Ajándék Jézusnak
Advent van. A várakozás ideje. A rohanás ideje…
Be kell, hogy valljam – magamnak is –, hogy sokszor sajnos nyűgnek
érzem ezt az időszakot, sőt magát karácsony ünnepét is. Hogy miért? Azt
tapasztalom, hogy az emberek csak arra figyelnek, hogy kinek milyen aján-
dékot vegyenek, hogy mennyibe fog ez kerülni, és hogy megkapják-e hoz-
zá a hitelt vagy sem…
Pedig a karácsony valójában nem rólunk szól – vagy legalábbis nem
rólunk kellene, hogy szóljon. Jézus születésnapja! A Megváltó születés-
napja! És mit kap tőlünk ajándékba? Elégedetlenséget, bizonytalanságot,
hitetlenséget, közömbösséget…
Hát nem lenne csodálatos, ha tőlünk, monori evangélikusoktól,
monori keresztényektől, sőt az ország, a világ keresztényeitől inkább egy
olyan „csomagot” kapna, amelyikben bőven van hit, szeretet és alázatos-
ság? Adhatnánk-e ennél szebb karácsonyi ajándékot neki…?
Hogyan tudjuk ezt a „csomagot” összeállítani és átadni neki? Hiszen
ez nagyon egyszerű! Minden alkalommal, amikor elcsendesedünk, és
imádkozunk az Úrhoz szeretteinkért, barátainkért, ismerőseinkért, magun-
kért, egyszóval egymásért. Minden alkalommal, amikor a szeretteinknek
– de nemcsak nekik, hanem az idegeneknek is! – szeretetet, mosolyt adunk
ajándékba. Ugye, hogy ez nem is kerül(ne) olyan sokba?!
Mindenkinek áldott, békés, igazi karácsonyt kívánok – és azt, hogy
Jézus is találjon ajándékot a fa alatt…!
Iványiné Pecze Marianna
Á
LDOTT
Karácsonyfa minden ága
csillog-villog: csupa drága,
szép mennyei üzenet:
Kis Jézuska született.
(Dsida Jenő)
„Ne a hóban, csillagokban,
ne ünnepi foszlós kalácson,
ne díszített fákon,
hanem a szívekben legyen
karácsony!”
(Szilágyi Domokos)
7
Áldott ünnepeket!
Inkarnáció
Testté lett…
Karácsonykor az lett nyilvánvalóvá, hogy Isten jól ismeri az em-
bert. Tudja az emberi szív titkát: nem elégíti meg az embert sohasem igazán
valami, mindig csak valaki. Tudjuk mi ezt valamennyien.
Tudja ezt a kisgyermek. Ha az édesanyja után sír, nem lehet megvigasz-
talni azzal, hogy az édesanyjáról beszélünk neki, sem az anyaság szép esz-
méjével vagy híres-neves édesanyák történetének elmondásával. Neki az
édesanyja kell! Valaki. S ha édesanyja kézbe veszi – elhallgat.
Tudják ezt a szülők is, akiket Isten gyermekkel ajándékozott meg. Már
azelőtt is bizonyára kaptak ajándékokat, de mik voltak ezek ahhoz képest, aki
fölé most odahajolhatnak, s aki visszamosolyog, aki még hasonlít is rájuk: a
gyermekük. Valaki.
Tudják ezt a szerelmesek is. Lehet, hogy sokféle értékük van, de szívüket
nem elégíti meg most semmi, csak a másik, a partner, a jövendőbelijük, akit
szeretnek. Valaki.
Tudja ezt a messzi idegenbe szakadt ember is, aki szerettei fényképét
nézegeti. Nézi sokáig, de hiába, nem akarnak megelevenedni, nem szólalnak
meg, pedig minden vágya az, hogy bárcsak kilépnének a képből, hogy magá-
hoz ölelhetné, hogy megszólíthatná őket. Mert nem elég a kép. Az a valaki
kellene, akit ábrázol. Valaki.
Tudja ezt az Úristen is. Éppen ezért történt karácsony. Isten kilépett a képből. Beszélő emberré lett. Az Ige testté lett.
Karácsonykor nem nagy gondolatokat, nem új eszméket hirdet az Isten, karácsonykor testté lett az Isten. Ismeri a mi
titkunkat. Ezért nem valamit adott, hanem Valakit, akivel megelégedhet az emberi szív. Torkunkban dobog a szívünk,
hitre gyullad a lelkünk, ha egyszer ezt meghalljuk és megértjük. Ez az inkarnáció csodája.
Lakozott mi közöttünk…
Isten nem várta meg, míg az emberek szentek lesznek, míg mindenki megjavul, míg minden
szenny eltűnik a földről, míg csupa jó emberből áll az emberiség – erre hiába is várt volna –, hanem közénk jött, emberek
közé, bűnös, elesett és mindig újra esendő, hazugságban, képmutatásban, önzésben élő emberek közé. Nem irtózott az
embervilágtól. Elvállalta az embereket úgy, ahogyan voltak. Emberek között lakozott, hogy végigélje, megismerje belülről
az emberi életet. Testvérünkké lett, hogy senki ne mondhassa, „nincsen testvérem, nem ért meg senki”. Lakozott mi köz-
tünk, hogy megszentelje az emberi életet, hogy megmutassa, hogyan kell bűn nélkül élni, szentül ugyanazt az életet, amit
mi élünk. S azóta nincsen semmi az emberi életben, ami ne lehetne szent, vagyis ami ne lehetne az Istené. Közöttünk
lakozott, hogy segítsen rajtunk. Jézus Krisztus egész élete és halála az irgalmasság cselekedete volt.
Kegyelmét kegyelemre vettük…
Nagyszerű élmény egyszer igazán megérteni karácsony örömhírét, de nem elég. Ez
még csak félkeresztyénség. Tovább kell mondani ezt az örömhírt, s élni kell a karácsonyi örömöt. Karácsony ma sem
maradhat csak szép gondolat, testet kell öltenie bennünk. Istennek mindig a testet öltés a célja. Ma is. Istennek a karácso-
nyi örömhírrel a karácsonyi ember a célja. Azt akarja, hogy lakozzunk mi is az emberek között, ne szégyelljük bajainkat,
elesettségünket, ne irtózzunk semmitől, ami az emberi élethez tartozik, szeressük a másikat, ahogyan Isten szeret minket,
és legyünk irgalmasok, hiszen irgalmasságot nyertünk irgalmasságra.
Nekünk mindig van mondanivalónk – mert van karácsony.
Nekünk mindig van erőnk a segítésre – mert van karácsony.
Nekünk senki sem reménytelen eset – mert van karácsony.
Isten azt akarja, hogy az inkarnáció csodáját ne csak hallgassuk, de éljünk is belőle.
Hafenscher Károly
(Forrás: Evangélikus Élet, XXIII. évfolyam 51–52. szám, 1958. december 21., 1–2. o.)
ÜNNEPET
!
Az Ige testté lett – Kanczler Klára grafikája
„Az Ige testté lett, közöt-
tünk lakott, és láttuk az ő
dicsőségét, mint az Atya
egyszülöttjének dicsősé-
gét, telve kegyelemmel és
igazsággal.” (Jn 1, 14)
8
N
AGYVILÁG
Karácsony a másik oldalon
Negyvenöt fok van, de legalábbis harmincöt. Az ember
csak az árnyékban tud megmaradni. Vagy a tenger köze-
lében. Tipikus decemberi idő – Ausztráliában.
Hiába a hőség, az angolszász hagyományoknak kö-
szönhetően a karácsonyi menü sült krumpli és töltött
pulyka. Így karácsony napján a konyhákban minimum
ötvenöt fokot mutat a hőmérő. Szerencsére sok családnak
van medence a kertjében. Ennek ellenére a legtöbben mé-
gis sörrel „jegelik” magukat. Míg az asszonyok az ünnepi
asztalt terítik, a krumplit hámozzák és a házat dekorálják,
addig a férfiak sörrel a
kezükben
ácsorognak
odakint a barbie mellett.
Barbie nélkül ugyanis
nincs ausztrál ünnep.
Mindenkinek van lega-
lább egy barbieja. A kis
kerek háromlábúak el-
férnek még egy hatodik
emeleti garzon erkélyén
is. De jártam már olyan
családi házban is, ahol
két szántóeke nagyságú
barbien, azaz grillsütőn
– a barbie ugyanis a bar-
beque rövidítése – sütöt-
ték a húsokat.
A tradicionális karácsonyi desszertet karácsonyi pu-
dingnak hívják – és szerintem semmi köze a hagyomá-
nyos pudinghoz. Én inkább ragadós mazsolakupacnak
kereszteltem volna. Ezt a süteményt a nagymamák
készítik el hónapokkal az ünnepek előtt – a fiatalabb
generáció készen veszi a boltban –, s az ünnepi ebéd után
brandyvel nyakon öntve tálalják.
A karácsonyi ebédet egyébként december 25-én fo-
gyasztják el az ausztrálok. Szentestét nem ülnek. A fát
azonban már december elsején feldíszítik. A karácsonyfa
általában mű, de nem mindig zöld. Egyre divatosabbak a
fehér műfák. Tavaly ragaszkodtam hozzá, hogy igazi
fenyőnk legyen, de szentestére teljesen elszáradt. Az utol-
só percben végül sikerült beszereznünk egy műfát, így
nem maradtunk karácsonyfa nélkül.
Ausztráliában nemcsak a fára aggatnak díszeket, ha-
nem az egész házat kidekorálják. Ki kívülről, ki belülről.
Már november végén azon idegeskednek az asszonyok,
hogy milyen színű legyen a karácsonyfa, milyen dekorá-
ciót rakjanak a kandalló fölé és így tovább. Decemberben
esténként kihagyhatatlan program a karácsonyi fények
nézegetése. Az emberek ilyenkor körbeautókázzák a
környéket, hogy megcsodálhassanak minden fényárban
úszó házat. A legtöbb feldíszített ház lakói esténként
kinyitják a kapujukat, és beengedik a nézelődőket az ud-
varukra. Néhol aprópénzt kérnek belépődíjként. A be-
vételből néhányan a villanyszámlájukat fedezik, mások
pedig non-profit szervezeteket támogatnak vele. Jártunk
olyan kidíszített háznál, ahol műhavat is fújtak, s az ud-
vart befedték fehér, kabátbélésszerű anyaggal. Egy másik
háznál a garázsban kiállítást rendeztek, ahol legalább
ötven különböző, életnagyságú Mikulás rázta magát és
énekelgetett. A hívő emberek közül néhányan kijárnak az
ilyen feldíszített házak elé, és minden arra járónak a
kezébe adják az evangéliumot, hogy ne felejtsék el, miről
is szól az ünnep.
De sokan már teljesen elfelejtették. A legtöbben még
karácsony reggel sem mennek templomba, hiszen akkor
érkezik a Mikulás. A gyerekek általában már hajnalban
felkelnek, és elkezdik kibontani az ajándékaikat, ame-
lyeket a Mikulás az éjjel a fa alá helyezett. (Itt nem a Jézus-
ka hozza őket.) Minden ausztrálnak van egy karácsonyi
zsákja vagy zoknija is, amelyet kilógat a kandallóra vagy a
falra – persze azt remélve, hogy a Mikulás megtömi min-
denféle apró ajándékkal.
December közepén majdnem minden gyülekezet
rendez gyertyafényes hangversenyt, amelynek keretében
a gyülekezet tagjai összegyűlnek karácsonyi énekeket éne-
kelni a helyi parkban. Ezenkívül 24-én este, illetve 25-én
reggel minden templomban van istentisztelet. Tavaly
sikerült meghívnunk egy olyan iráni házaspárt, akik még
sosem jártak keresztény templomban. (Az úrvacsoravétel
előtt, amikor a lelkész mindenkit megkért, hogy járuljon
az asztalhoz, az irániak a fülembe súgták, hogy ők már
vacsoráztak.) Idén szenteste az iráni házaspáron kívül
több más olyan embert is meghívunk majd vacsorára és
templomba, akiknek nincs itt családjuk, vagy akik nem
ismerik a karácsonyi történetet. Jézus születésének napja
kiváló alkalmat nyújt arra, hogy olyan itt élő külföldiekkel
ismertessük meg az evangélium örömhírét, akik saját
hazájukban sohasem hallottak, hallhattak volna a Bibliá-
ról. Hiszen az, hogy Ausztráliában karácsonykor káni-
kula van, valójában semmit nem változtat az ünnep igazi
üzenetén!
Game Malik Szilvia
Game Malik Szilvia – Malik Péter Károly teológushallgatónk
nővére – másfél éve él Melbourne-ben. Tavaly esküdött örök
hűséget – nem mellesleg a monori evangélikus templomban – az
ausztrál
Benjamin Jonathan Francis Game-mel. Korábban az
Egyesült Államokban és Dániában is élt.
Margot Game-nek, a szerző anyó-
sának tavalyi asztali dekorációja
9
„P
ÁRBESZÉD
”
Mit akar Isten?
Honnan tudhatom, hogy mi a terve velem Istennek? Vajon jó úton haladok? Ilyen és ezekhez hasonló kérdésekről beszél-
gettünk a novemberi Éva-körön.
A megoldás ezúttal is az imádkozásban, az Úrhoz való fohászkodásban rejlik. De nagyon fontos, hogy ne csak kér-
jük és várjuk a válaszát, hanem halljuk, hallgassuk is meg azt! Sokszor előfordult, hogy imádkoztam és vártam a válaszra
– néha türelmetlenül –, de nem hallottam vagy láttam meg a nekem küldött jeleket. Igen, rohanó életünkben gyakran
elsiklunk az – időnként talán apróságoknak tűnő – dolgok mellett, és nem vesszük észre bennük Isten válaszát, akaratát.
Rájöttem, az Úr nem mindig úgy és akkor válaszol a kérdéseimre vagy mutatja meg az utamat, ahogyan és amikor
én szeretném. És ebben a felismerésben az „én”-en van a hangsúly! Nem az én akaratomnak kell megtörténnie, hanem
Istenének! Amikor le tudjuk győzni önmagunkat, el tudjuk engedni saját vágyainkat, kívánságainkat, akkor érthetjük
meg a szándékait, és akkor tudjuk elfogadni az ő akaratát.
Sokat gondolkodtam azon is, miért pont Isten akaratának olyan nehéz alávetnünk magunkat, miért pont az ellen
dacolunk. (Különösen úgy, hogy nap mint nap meg akarunk felelni családtagjaink, barátaink, ismerőseink elvárásainak.
Nekik könnyebben „behódolunk”.) Talán félünk tőle…? Nem lenne szabad! Ő mindig jót akar nekünk, hiszen szeret
bennünket!
Az Éva-kör utáni napon kaptam e-mailben az alábbi elgondolkodtató sorokat, amelyek Isten akaratáról szólnak.
Szeretettel ajánlom mindannyiunk figyelmébe őket.
I. P. M.
…és Isten azt mondta: Nem.
Megkértem Istent, hogy vegye el büszkeségemet, de Ő azt felelte:
Nem. Azt mondta, hogy büszkeségemet nem Ő veszi el, hanem ne-
kem kell feladnom azt.
Kértem Istent, hogy adjon nekem türelmet, de Ő azt felelte:
Nem. Azt mondta, hogy a türelem a megpróbáltatás melléktermé-
ke. Nem kapni, megszerezni kell.
Kértem Isten, hogy adjon nekem boldogságot, de Ő azt felel-
te: Nem. Azt mondta, csak áldását adhatja – a boldogság rajtam
múlik.
Kértem Isten, hogy kíméljen meg a fájdalomtól, de Ő azt felel-
te: Nem. Azt mondta, a szenvedés eltávolít a világ hívságaitól, és
közelebb visz Hozzá.
Kértem Isten, hogy adjon lelki fejlődést, de Ő azt felelte: Nem.
Azt mondta, hogy a fejlődés az én dolgom, de hajlandó megmet-
szeni, hogy egészséges és szép gyümölcsöt hozzak.
Kértem Istent, hogy segítsen másokat szeretni úgy, ahogy Ő
szeret engem. Erre azt felelte: Látom, már kezded érteni…
Kértem erőt… és Isten adott nehézségeket, melyek erőssé tesznek.
Kértem bölcsességet… és Isten adott problémákat, hogy meg-
oldjam azokat.
Kértem bátorságot… és Isten adott veszélyeket, hogy legyőz-
zem őket.
Kértem, adjon szeretetet… és Isten adott gondterhelt embere-
ket, hogy segítsek rajtuk.
Kértem kegyelmeket… és Isten adott lehetőségeket kapcsolód-
ni a kegyelemhez.
Semmit sem kaptam, amit akartam, és mégis megkaptam mindent,
amire szükségem volt. Imáim meghallgatásra leltek.
…és Isten azt mondta: Igen.
Megkérdeztem Istent, könnyebb volna-e velem a
dolga, ha nem akarnék mindig mindent én meg-
oldani? És Ő azt felelte: Igen. Azt mondta: áten-
gedni Neki a kezdeményezést a földi dolgokban
nem a szabad akaratom feladását jelenti, hanem a
mennyei távlatok elfogadását.
Megkérdeztem Istent, jobban érteném-e,
amit mondani akar, ha többet lennék Vele kettes-
ben, csendben? És Ő azt felelte: Igen. Azt mond-
ta: ami igazán fontos, az mindig csendben szüle-
tik; gondolat, vers, zene, megharcolt döntések
egyaránt.
Megkérdeztem Istent, szeret-e engem a bű-
neimmel, nyomorúságaimmal együtt? És Ő azt
felelte: Igen. Azt mondta: éppen azért szeret,
hogy ne a bűneimen, nyomorúságaimon keresz-
tül lássam az életemet, hanem az Ő irgalmán ke-
resztül; így lesz erőm harcolni bűneim ellen és
megküzdeni nyomorúságaimmal.
Megkérdeztem Istent, jöhetek-e Hozzá más-
kor is ilyen furcsa kérdésekkel? És Ő azt felelte:
Igen. Azt mondta: a kérdés már fél gyógyulás; ha
Neki teszem fel a kérdéseimet, Tőle remélhetem a
válaszokat is.
Nem kaptam választ életem összes kérdésére, de
választ kaptam minden feltett kérdésemre!
A párbeszéd folytatódik…
(Forrás: internet)
H
ÁZUNK TÁJA
Kicsiből lesz a nagy!
Beszámoló a céladománygyűjtés alakulásáról
Az Alapkő legutóbbi számában már írtam az egyház-
község presbitériuma által a gyülekezeti ház felújítására
elindított céladománygyűjtésről. Azt is vállaltam, hogy új-
ságunk hasábjain tájékoztatni fogom olvasóinkat, evangé-
likus testvéreinket a gyűjtés alakulásáról. (Emlékeztetőül:
az adományokat egy, az udvarról is megközelíthető vizesblokk-
nak – mosdó- és vécéhelyiségeknek – a kialakítására gyűjtjük.)
Nagy örömömre biztató eredményekről adhatok szá-
mot! A presbitérium teljes egészében azonosulni tudott a
célkitűzéssel, és felvállalta a gyűjtés megszervezésének
feladatát. Mindannyiunk számára öröm volt megtapasz-
talni azt a lelkesedést, amely az üléseink alkalmával nagy-
szerű gondolatokban és ötletekben „öltött testet” annak
érdekében, hogy munkánknak minél előbb kézzelfogható
eredménye legyen.
A következőkben a felajánlások-hozzájárulások meg-
tételének lehetőségeiről és módjairól olvashatnak.
1. Pénzadomány formájában közvetlenül az egyházköz-
ség bankszámlaszámára (11742056-20051754) való átuta-
lással vagy postai csekken történő befizetéssel. Fontos,
hogy bármelyik lehetőséget is választják, a közlemény ro-
vatba feltétlenül írják oda, hogy „felújítási céladomány”!
Ebben a formában eddig egyébként mintegy ötvenezer
forint gyűlt össze.
2. Csempejegyzéssel, amelynek során különböző címle-
tű (ötszáz, ezer, kétezer és ötezer forintos), sorszámozott,
az egyházközség felügyelője és gondnoka aláírásával hite-
lesített csempejegyet állítanak ki. A csempejegyek elkészí-
tésére és az adakozókhoz való eljuttatására Iványiné Pecze
Marianna
és Trincsiné Márton Zsuzsanna presbiterek vállal-
koztak. Akik csempejegyet szeretnének előjegyezni, őket
keressék.
3. Közvetlen tárgyi felajánlással, ami lehet bármilyen, a
kivitelezés során felhasználható, beépíthető eszköz (csap-
telep, ablak, járólap, kéztörlőtartó, tisztítóeszközök, stb.).
Ebben a formában eddig két gyülekezeti tagunk tett fel-
ajánlást egy-egy vécékagyló és a hozzá tartozó öblítőtar-
tály átadására, egy testvérünk pedig egy nyílászáró (ajtó)
költségét vállalta magára. A felajánlásokat Kovács Endre
gondnok és Iványiné Pecze Marianna írja és gyűjti össze;
náluk lehet személyesen, írásban vagy telefonon a felaján-
lásokat megtenni.
4. A kivitelezői munkában történő közvetlen munkavégzés
teljesítésével
, hiszen mind a területnek a kivitelezésre törté-
nő átadását megelőző munkálatok során, mind pedig a
szakipari kivitelezés során szükség lesz a szorgos-dolgos,
hozzáértő kezekre. Eddig egy testvérünk tett ilyen formá-
ban felajánlást, és vállalta egy napi munkálat teljesítését.
Akik ebben a formában kívánnak vagy csak így tudnak
segíteni a gyülekezeti ház felújításában, azok ugyancsak
Kovács Endrét vagy Iványiné Pecze Mariannát keressék.
Presbitertestvéreimmel együtt őszintén remélem,
hogy az Önök felajánlásai révén mielőbb rendelkezni
fogunk a kivitelezéshez szükséges anyagi eszközökkel és
pénzügyi forrással.
Hiszem, és hittel vallom, hogy minden felajánlás két-
szeresen fog hasznosulni. A gyülekezeti ház felújításának
réges-régen várt megvalósulásával elsősorban anyagiak-
ban gyarapodik majd egyházközségünk, ugyanakkor gyü-
lekezetünk közösségépítő ereje is magasabb szintre fog
jutni, mindannyiunk megelégedésére.
Isten áldását kérem gyülekezetünk tagjaira, hogy
legyen erőnk a felajánlások megtételéhez és teljesítéséhez!
Duchaj Sándor
(számvevőszéki elnök)
Elkészültek az első csempejegyek! (Fotó: Selmeczi Lajos Péter)
Elérhetőségek
Iványiné Pecze Marianna: 06-20/770-3044,
ipmbogyesz@gmail.com
Kovács Endre: 06-20/824-4915
Trincsiné Márton Zsuzsanna: 06-20/824-4908
11
M
OZAIK
Monori Evangélikus Kultúráért Alapítvány
A Monori Evangélikus Kultúráért Alapítvány 2001 áprilisában alakult. Fő célkitűzése gyermekprogramok, szabad-
idős és kulturális programok szervezése, támogatása.
Az első két évben fő célunk és feladatunk a szponzorok, támogatók felkutatása, illetve saját arculatunk megte-
remtése, kialakítása volt.
2004-ben rendeztük meg először a városi gyermeknapot. A szervezésbe az első évben a Nagycsaládosok Mo-
nori Egyesületét, majd később az általános iskolákat és a Monori Sportegyesület szakosztályait vontuk be, hogy
egyre gazdagabb, változatosabb, színvonalasabb programokat biztosítsunk gyermekek számára. Támogatóink
körében nemcsak evangélikusok, hanem más felekezetűek, civil szervezetek, egyéni adományozók is vannak. Ez-
úton is köszönetünket fejezzük ki mindazoknak, akik céljaink megvalósítása érdekében az elmúlt években bármi-
lyen módon támogatták Alapítványunkat.
Minden évben – sikeres pályázatainknak köszönhetően – segítettük az evangélikus gyermekek és az ifjúság
számára rendezett táborokat.
Tárgyi eszközök (így például számítógép, digitális fényképezőgép, laptop, projektor, sörasztalok és -padok,
irattároló szekrények, hangtechnikai eszközök) beszerzésével támogattuk egyházközségünk működését.
A jövőben is szeretnénk megszervezni a már hagyománnyá vált programjainkat, és anyagi támogatást nyújta-
ni egyházunknak, például hozzájárulni gyülekezetünk újságjának, az Alapkőnek a nyomdai költségeihez.
A jövőben is szeretettel várunk minden segítő szándékú támogatót, szponzort.
Kérjük, hogy akinek lehetősége van rá, az személyi jövedelemadója 1%-ának felajánlásával támogassa Alapít-
ványunkat. Alapítványunk neve: Monori Evangélikus Kultúráért Alapítvány. Címe: 2200 Monor, Bajza utca 2.
Bankszámlaszáma: OTP Bank Rt. Monori Fiók 11742056-20053921. Adószáma: 18691951-1-13.
Köszönettel:
Az alapítvány kuratóriuma
Téli beszélgetés
Beszélgető-sorozatunk következő, téli alkalmán – várha-
tóan február 7-én, szombaton délután 15 órai kezdettel –
Lengyel Anna
, a Déli Evangélikus Egyházkerület felügye-
lője lesz a vendégünk. A Magyar Rádió munkatársával,
az egykori Egy csepp emberség című műsor szerkesztő-
riporterével – akárcsak az eddigi meghívottakkal – em-
berségről, hitről és hivatásról beszélgetünk majd.
Felhívás – hetven éves lesz a templom!
1939. június 18-a, ez Szentháromság ünnepe utáni máso-
dik vasárnap jeles nap volt gyülekezetünk életében. Ek-
kor szentelte fel templomunkat dr. Raffay Sándor püspök.
Az alkalom hetvenedik évfordulójáról az Alapkőben
is méltóképpen szeretnénk majd megemlékezni. Eddig
két elképzelés körvonalazódott ki előttünk. A közös ben-
nük az, hogy mindkettő megvalósításakor számítunk a
gyülekezet tagjainak segítségére és közreműködésére.
Miről is lenne szó?
Egyrészt szeretnénk, ha megosztanák velünk bár-
milyen olyan emléküket – legyen az akár egy történet,
akár egy fotó stb. –, amelyik valamiképpen kapcsolódik
a templom építéséhez vagy eddigi történetéhez.
Másrészt kíváncsiak vagyunk arra is, ki mit szeret
legjobban a templomunkban. Természetesen azt is tudni
szeretnénk, hogy miért pont az oltárkép vagy éppen a
harang áll különösen is közel a szívükhöz.
Reméljük, számíthatunk a segítségükre. Kérjük,
hagyjanak üzenetet nekünk a lelkészi hivatalban, vagy
írjanak nekünk a judit.vitalis@lutheran.hu e-mail címre.
Köszönettel:
Az Alapkő szerkesztői
Karácsonyi (könyv)vásár
Karácsonyi könyvvásárt tartunk december folyamán a
templomban. Sok szép és igazán hasznos olvasnivalót
kínálunk minden korosztály számára. A könyvek meg-
tekinthetők az istentiszteletek és gyülekezeti programok
alkalmával, valamint időpont-egyeztetés után – erre a
06-20/824-4903-as telefonszámon van lehetőség – más-
kor is.
Gyülekezetünk Éva-körének tagjai szép és egyedi képes-
lapokat, illetve ajándékkísérő-kártyákat készítettek.
Megvásárlásukkal gyülekezeti házunk felújítási munká-
latait támogathatják!
Kiadja a Monori Evangélikus Egyházközség
Monor, Monorierdő, Csévharaszt és Vasad területén.
Cím: 2200 Monor, Bajza u. 2.
Telefon: (29) 410-108, (20) 824-4902; e-mail: monor@lutheran.hu
Internet: http://monor.lutheran.hu
Felelős kiadó: Selmeczi Lajos Péter lelkész
Szerkeszti a Kommunikációs Bizottság
(Honthegyi Csilla, Iványiné Pecze Marianna, Selmecziné Fazekas Andrea,
Vitális Judit, Vitálisné Malik Judit)
Minden jog fenntartva!
Monori Evangélikus Egyházközség
Lelkészi Hivatala
2200 MONOR, Bajza u. 2.
Telefon: (29) 410-108, (20) 824-4902
Hivatali idő:
Szerda 16
00
–18
00
Péntek 8
00
–10
00
Induljunk, érkezünk –
Honnan indulunk? Hova érkezünk?
Karácsonyhoz közeledve szeretettel
hívunk és várunk minden érdeklődőt adventi sorozatunkra,
melyet december 8. és 12. között esténként 18 órai kezdettel
tartunk a gyülekezeti teremben (Monor, Bajza utca 2.)
♦
December 8., hétfő:
Honnan is indulunk?
(1Móz 1,27–31) – Endreffy Géza (Budaörs)
♦
December 9., kedd:
Kilátásaink, lehetőségeink
(Rm 3,19–23) – Túri Krisztina (Alberti)
♦
December 10., szerda:
Pont rám van valakinek szüksége?
(Rm 5,6–10) – dr. Blázy Árpád
(Budapest-Kelenföld)
♦
December 11., csütörtök:
Új emberként új feladatban
(Rm 6,6–14) – Gáncs Tamás (Duna-
haraszti)
♦
December 12., péntek:
Győztes célbaérkezés
( Rm 8,15–18) – Selmeczi Lajos Péter (Monor)
Csendesedjünk el együtt Isten színe előtt,
hogy felkészíthessen bennünket szeretett Fiának befogadására!
Istentiszteletek vízkeresztig
December 14., advent 3. vasárnapja
Monor 10.00: istentisztelet
Monorierdő 15.00: istentisztelet
December 21., advent 4. vasárnapja
Monor 10.00: családi és ifjúsági istentisztelet
úrvacsorával
Monrierdő 15.00: istentisztelet
December 24., szenteste
Monor 16.00: istentisztelet a gyermekek és
a fiatalok szolgálatával
December 25., karácsony ünnepe
Monor 10.00: istentisztelet úrvacsorával
Monorierdő 15.00: istentisztelet úrvacsorával
December 26., karácsony 2. napja
Monor 10.00: istentisztelet úrvacsorával
Vasad 17.00: istentisztelet
December 28., karácsony utáni vasárnap
Monor 10.00: istentisztelet
Monorierdő 15.00: istentisztelet
December 31., óév estéje
Monor 18.00: istentisztelet úrvacsorával
Január 1., újév napja
Monor 10.00: istentisztelet úrvacsorával
Monorierdő 15.00: istentisztelet úrvacsorával
Január 4., újév utáni vasárnap
Monor 10.00: istentisztelet úrvacsorával
Monorierdő 15.00: istentisztelet úrvacsorával
Csévharaszt 16.30: istentisztelet
Január 6., vízkereszt ünnepe
Monor 10.00: istentisztelet
Az istentiszteletek helyszínei:
Monor: evangélikus templom
Monorierdő: katolikus templom
Csévharaszt: Kanczler Mihály, Petőfi u. 104.
Vasad: református templom
Egyházunk a világhálón
♦ Monori Evangélikus Egyházközség
: monor.lutheran.hu
♦ Magyarországi Evangélikus Egyház
: www.evangelikus.hu
♦ Evangélikus Élet
: www.evangelikuselet.hu
♦ Luther Kiadó:
www.lutherkiado.hu
♦ MyLuther evangélikus közösségi oldal
: www.myluther.hu
Rendkívüli programok
♦
December 13-án, szombaton délelőtt 10 órától adventi-kará-
csonyi kézműves foglalkozás lesz – nem csak gyerekeknek!
♦
December 28-án, vasárnap délután 15 órától óévzáró szeretet-
vendégség lesz, amelyen közös vetítettképes előadás kereté-
ben számol majd be spanyolországi zarándokútjáról Vitális
Judit és Kovács Áron.
A fenti alkalmak helyszíne a gyülekezeti terem!
Alapko 2008 karacsony.pdf
—
PDF document,
4173Kb
