background image
A
LAPKŐ
 
A Monori Evangélikus Egyházközség lapja 
2009/2. szám 
 
 
Móra László 
Karácsonyi csengő
 
Csingilingi, cseng a csengő,  
Száll a szánkó, mint a felhő,  
Csaknem elszakad a gyeplő,  
Csingilingi, cseng a csengő. 
 
Égi szánkót hajt az angyal.  
És mire az estihajnal  
Megjön a szép fenyőgallyal,  
Cseng a csengő, jő az angyal. 
 
Itt a Jézus angyalkája,  
Égben termett csodafája,  
S mindent, mindent aggat rája  
A kis Jézus angyalkája. 
 
Arany diót, arany csengőt,  
Ezüst lepkét, ringót rengőt,  
Amilyen még földön nem nőtt,  
S csilingelő arany csengőt. 
 
Kérünk Jézus angyalkája,  
Ahol sok a koldus, árva,  
Hol jóságod legtöbb várja,  
Ott pihenj meg legtovábbra. 
 
Hozz örömet, békességet,  
A szíveknek melegséget,  
Karácsonyi szép meséket,  
S az Istennek dicsőséget.  
 
 
 
 
 
 
Felülről áldott, 
Jézus Krisztusra figyelő, 
békés, boldog, szeretettel 
teli ünnepeket kívánunk 
mindenkinek! 
A tartalomból 
Hetven éve beszédes monori kövek (2–3. 
oldal) * „Uram, áldalak ezért az alkalo-
mért!” (4–5. oldal) * Mi a karácsony ér-
telme? (6–7. oldal) * Az angyal hozta 
karácsonyfa története (8. oldal) * Köteles-
ségből öröm! (9. oldal) * Ilyen volt – ilyen 
lett! (10. oldal) * Számvetés (11. oldal) 
background image
K
RÓNIKA
 
 
Hetven éve beszédes monori kövek 
Hálaadó istentiszteletre hívogattak június 14-e napsüté-
ses vasárnap délelőttjén a monori evangélikus templom 
harangjai. A Sándy Gyula
 tervei alapján a wittenbergi 
vártemplom mintájára készült templomot hetven évvel 
ezelőtt, 1939. június 18-án szentelte fel Raffay Sándor
 
püspök – erre emlékezett a gyülekezet. 
 
A jeles nap eseményeit és a templom építésének történetét 
Detre Lajos templomépítő lelkész visszaemlékezésének 
felolvasásával Malik Péter Károly teológushallgató elevení-
tette fel. Felidéződött, hogy az épület megannyi „köve” – 
a harangok, a keresztelőkút, az oltár, a szószék és így to-
vább – mind-mind jószívű emberek adományai és ajándé-
kai voltak. Az egykori mecénások némelyikét – így példá-
ul Pál Sándort és nejét, Seres Esztert, Borbély Sándort és hit-
vesét,  Brachna Máriát vagy éppen Dukovits Ferencet és 
Sztudvicska Ilonát – név szerint is ismeri a gyülekezet, má-
sokról csak a hátrahagyott „kövek” mesélnek. 
1Pt 2,4–5 alapján tartott ünnepi prédikációjában dr. Fabiny 
Tamás,
 az Északi Egyházkerület püspöke – kinek a liturgia 
szolgálatában  Krámer György, a Dél-Pest Megyei Egyház-
megye esperese és Selmeczi Lajos Péter helyi lelkész segéd-
kezett – arról a templomról beszélt, amely nem élettelen 
kövekből, hanem emberi szívekből-lelkekből épül fel, 
méghozzá arra az alapra, amelyet Jézus Krisztus jelent 
(vö. 1Kor 3,11). 
A gyülekezet korábbi lelkipásztorai közül hárman jöttek 
el ünnepelni. Dr. Muntag Andorné Bartucz Judit, Selmeczi 
Lajos
 – a jelenlegi lelkész édesapja – és Cselovszky Ferenc a 
díszközgyűlésen idézték fel monori emlékeiket – csakúgy, 
mint Kákay István országos irodaigazgató, akinek nagyap-
ja, Kuthy Dezső egykor ugyancsak Monoron szolgált. 
A hálaadásra készülő ünneplő gyülekezet 
A szószéken Fabiny Tamás 
Az oltártérben Selmeczi Lajos Péter, Fabiny Tamás 
és Krámer György 
Jobbra Mangasi Sihombing, mögötte Kákay István 
background image
A „születésnapon” – a legtávolabbról érkezett vendégek 
egyikeként – köszöntést mondott H. E. Mangasi Sihombing, 
Indonézia hazánkban (valamint Horvátországban, Bosz-
nia-Hercegovinában és Macedóniában) akkreditált nagy-
követe is, aki – Ábrahám történetéből kiindulva – azzal a 
kérdéssel „szembesítette” a jelenlévőket, hogy tudják-e 
– ki-ki egyenként – azt felelni az Úr kérdésére: „Igen, oda 
megyek, ahova te küldesz.” 
Bruce Kuenzel az általa pásztorolt Los Alamos-i (Új-
Mexikó, USA) Betlehem gyülekezet üdvözletét tolmácsol-
ta. Feleségével, Cynthiával többek között egy úrvacsora-
készletet, valamint – a gyülekezeti ház felújítását támoga-
tandó – közösségük több mint kétezer dolláros adomá-
nyát adták át, és megerősítették: bármikor szívesen ven-
dégül látják monori testvéreiket. 
A templom élettelen köveiről a gyülekezet Alapkő című 
újságjának ünnepi különszáma is megemlékezett, hála-
éneket pedig a kórus „élő kövei” zengtek. 
G. B. 
(Forrás: Evangélikus Élet, 
74. évfolyam, 25. szám., 2009. június 21., 4. o.) 
 
Ha valakihez nem jutott el az 
Alapkő különszáma, de szívesen 
belelapozna, kérjük, vegye fel velünk a kapcsolatot. – A szerk. 
 
 
Felcsúti gyerektábor 
Idén nyáron is volt gyerektábor! Június 22. és 26. között Felcsúton 
több mint huszonöten – kicsik és nagyobbak együtt – töltöttünk el 
néhány napot, hogy közösen hallgathassuk Isten igéjét és tanítását, 
és együtt énekelhessünk, játszhassunk. 
A délutáni áhítatokat a Máté evangéliuma tizenharmadik részé-
ben található példázatok (A magvető; A búza és a konkoly; A mustár-
mag és a kovász; Az igazgyöngy és a háló)
 alapján tartotta Lajos bá. A 
témákhoz kapcsolódóan kézműves-foglalkozások is voltak. Az esti 
áhítatok az Útmutató kijelölt igéiről szóltak. 
A szálláshoz tartózó hatalmas terület rengeteg játékra adott le-
hetőséget; számháborúztunk, fociztunk, sorversenyeztünk. 
A házigazdánk egy nagyon kedves ember volt, aki elvitt 
minket traktorozni, agyagozási lehetőséget biztosított, és azt 
is megmutatta nekünk, hogyan készítik a vályogtéglát. (Ezt 
utána ki is próbálhattuk.) 
Amerikai vendégeink is voltak: Bruce Kuenzel, a Los 
Alamos-i Betlehem gyülekezet pásztora és felesége, Cynthia 
(felső képünkön).
 
A táborban eltöltött pár nap alatt sok minden történt ve-
lünk, rengeteg szép és izgalmas emlékkel térhettünk haza. 
De ami a legfontosabb: Isten szeretetét és védelmét érezhet-
tük magunkon! 
Vitális Nóra 
background image
K
RÓNIKA
 
 
Őszi társas beszélgetés 
Érdekes és tanulságos délutánban volt 
részük azoknak, akik október 10-én eljöt-
tek beszélgetés-sorozatunk őszi alkalmá-
ra. Vendégünk a magát önképző társas-
lénynek tekintő  Levente Péter és felesége, 
Döbrentey Ildikó meseíró volt. 
Levente Péter a magatartás-kultúráról 
beszélt. Mint mondta, arra kell töreked-
nünk, hogy társas lények legyünk, ne pe-
dig ösztön-, illetve észlények. Ugyanígy 
jobb- és baloldaliak helyett „jobb-” és 
„balkezeseknek” kellene lennünk, és az 
egyik kéznek segítenie kellene a másikat. 
A másik emberrel való találkozása-
inkkor – tette hozzá Döbrentey Ildikó – 
igyekeznünk kell nyitottnak lenni. Ne a 
másik gyenge pontjainak feltérképezésé-
re koncentráljunk, hanem a benne rejlő 
értékeket kutassuk, és találjuk meg a közös kapcsolódási pontokat. 
És mindezt magunkkal szemben is alkalmazzuk, hogy rájöhessünk arra, milyen titkos csomaggal születtünk, vagyis 
hogy Istennek milyen terve van az életünkkel! 
Vitális Nóra 
 
„Uram, áldalak ezért az alkalomért!” 
Őszi beszélgetés – szubjektíven 
…rohantam az ebédfőzéssel, közben takarítottam és a mo-
sógép ásító száját is megetettem a roskadozó ruhahegyek 
egy részével… Az asztalon félig nyitott tankönyv várt rám 
a jogi, közigazgatási és államháztartási ismertekkel… Még 
letöröltem a port, és a tusolás sem maradhatott el… Lo-
holtam a „kastélykertbe”, a szüreti mulatságra… A lángos 
és görhöny olajfelhős illatának emlékével ültem be az au-
tóba, és ll0-es pulzussal huppantam le a templompadra… 
Néhány perc várakozás, milliónyi gondolat: a konzira a 
fele tételt még nem vágtam be; az autisztikus tüneteket 
produkáló Barnácska beszoktatása a huszonhat fős csopor-
tomba nem szimpla ügy; aput nem hívtam még fel; az ik-
reink valószínűleg az esti tábortüzet is meg fogják nézni a 
„kastélykertben” (jaj, csak ne álljanak közel, nagyon ma-
gas lesz a máglya!); és a keresztlányom iskolaérettségi 
vizsgálatát sem értékeltem még ki; remélem, a férjem nem 
felejti el összerakni, amit kértem, mire innen hazaérek; és 
még hajnalig zenélek, engem várnak, hogy vigyem a jó-
kedvet, ötvenéves lesz két házigazda is… 
„Uram! Te látod fentről, merre kanyarog az utam, add, 
hogy a végén Hozzád érkezhessek!” 
Nem volt időm tovább gondolkodni. Levente Péter ne-
mes egyszerűséggel besétált, és éppen egy kedves család 
egyik tagját szólította szíven bevezetésképpen. Kérdése 
igen egyszerű volt: „Házasok vagytok, és egy háztető alatt 
is  éltek?”…  In  medias  res,  a  dolgok  közepébe  vágva… 
Épp őt kérdezte, akinél minden kerek. A szó legnemesebb 
értelmében. Szép család. Összetartó, rendszeresen temp-
lomba járó, és én már oly rég szerettem volna megkö-
szönni neki, hogy a Gondviselés mellé sodort, mellé, aki 
nemcsak a kezem és a lelkem simogatja és vezeti a mun-
kám során, de a hitem is erősíti a mindennapokban… 
Egy percig megállni a pillanatokban, az imában… 
mert minden lehet ima, ha tiszta, szerető szívvel a jelen 
pillanatra figyelünk, és észrevesszük a pillanat varázsát. 
Ezt el kell mondanunk, el kell tudni mondanunk… akkor 
is, ha csak csendben, ha csak magunknak, ha csak az oltár 
előtt némán, és akkor is, ha hangosan, szemtől-szembe 
annak, akinek mindez szól… 
Csak mindig rohanok, 
Csak mindig nem alkalmas az idő, 
Csak mindig máshoz szólok előbb, 
background image
Csak mindig mást csinálok, 
Csak mindig kishitű vagyok, 
Csak mindig azt hiszem, kevés, amit mondhatok, 
Csak mindig halogatom. 
 
Csak hallgattam Levente Pétert és Döbrentey Ildikót, 
Csak hallgattam közben csendben a szívem, 
Csak végig suhant csepp gondolatcsepp, melyet a té-
ma csepegtetett. 
 
Csak ültem és néztem a keresztelőkútnál a két embert, 
Csak csendben ültem és figyeltem. 
 
A pulzusszámom lecsökkent, a lélegzetem lelassult, az ar-
com kisimult, a lelkem kissé fodortalanabb lett… 
„Áldalak Uram, hogy ott lehettem ezen az alkalmon, 
és kinyitottad a fülem a hallásra, a lelkem a tettre. Add, 
hogy meg tudjam köszönni, amit meg kell, és meg tudjam 
őrizni, amit őriznem kell. Ámen.” 
O. K. Krisztina 
 
 
Adventi „hangol(ód)ás”
Idén – szakítva a korábbi gyakorlattal – nem egyhetes so-
rozatot tartottunk az adventi időszakban, hanem minden 
héten volt egy-egy este, amikor hét közben is lehetőséget 
kaptunk arra, hogy megálljunk a rohanásban, és mind-
egyik gyertya üzenetével foglalkozhassunk egy kicsit. 
Az alkalmakon – „Az Ige testté lett…” címmel – János 
evangéliumának első fejezetét jártuk körbe. A vendég-
igehirdetők az egyházmegye területéről érkeztek. Decem-
ber 1-jén Péter Zoltán ceglédi lelkész, december 8-án Kalit 
Eszter,
 a hatodévét a pilisi gyülekezetben töltő teológus-
hallgató, december 15-én Németh Mihály maglódi lelkész, 
december 22-én pedig Török Anett, a nyáregyházi egyház-
község gyülekezeti munkatársa szolgált közöttünk. Külön 
öröm volt, hogy Kalit Esztert elkísérte német barátja, Ben-
jamin Braitmaier
 is a Stuttgart melletti Ehningenből, aki 
ösztöndíjas a budapesti teológián. 
 
S. L. P. 
 
* * * 
 
A Monori Evangélikus Kultúráért Alapítvány, a monori 
egyházak, a Kruchió Design, a Vigadó Nonprofit Kft. és 
Monor város önkormányzata együtt szervezett adventi 
ünnepi sorozatot. Ennek keretében az evangélikus temp-
lom előtti Luther téren advent négy vasárnapján közös 
gyertyagyújtásra várták az érdeklődőket. A koszorú mel-
letti rövid elcsendesedést a gyülekezetek kórusainak szol-
gálata tette még bensőségesebbé.  (A jobb felső képen az 
evangélikus énekkar látható – a szerk.)
 
background image
 
dott ünnepeket! 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Az, hogy a hatalmas, láthatatlan teremtő Isten emberi alakban megjelenik a saját, 
teremtett világában, a saját képére és hasonlatosságára teremtett emberek társasá-
gában. S ennek a megjelenésnek az egyetlen és hangsúlyos oka a tökéletesen önzet-
len szeretet, sőt az alázat, amiképpen a mindenható Isten emberi formát vett magá-
ra, és mindenben hasonlóvá lett hozzánk. Hasonlóvá lett hozzánk elesettségünk-
ben, kiszolgáltatottságunkban, magányunkban, meg nem értettségünkben – vagyis 
mindenben az, aki az egész világot egy szavával teremtette. A karácsony értelme, 
hogy Isten közénk jött, hozva szeretetét. 
 
Ennek a sápadt visszfénye, hogy – általában Isten nélkül – az ember is a 
szeretetről motyog valamit, s mindezt az ajándékozás lázas görcsébe me-
revíti. Szinte ideges feszültséggel vívódik azon, hogy családtagjai, szerettei 
közül kinek mit is vásároljon karácsonyra, a szeretet ünnepére. Igaz, hogy 
a karácsony nem a szeretet ünnepe, de az ember makacsul hajtogatja, hogy 
az, s pénzével kísérletet tesz arra, hogy a szeretetét csökevényesen kifejez-
ze. Csakhogy amikor az ügy az eredeti gyökerétől elszakad, akkor kiüre-
sedik, megfonnyad, formátlanná válik, csak görcsös pénztárcaakarás lesz 
belőle. Nem is sikerül valami jól, legfeljebb az összeg nagysága adhat némi 
futó megnyugvást. 
Márpedig ha a karácsonyban nem látjuk a tiszta, eredeti bibliai tartal-
mat, ha nem ismerjük, nem fogjuk fel az eredeti történet részleteit és egé-
szét, súlyát és fényét, akkor elszakadtunk a gyökértől, az első, az eredeti 
forrástól. Olyan lesz az ünneplésünk, mint annak a szép virágnak a sorsa, 
amelyiket leszakítottak a gyökeréről, és bár vázába és vízbe került, mégis 
csekély lesz az élettartalma. A gyökerétől leszakított virág hamar elfony-
nyad, elpusztul, s ha ráadásul a háziasszony még rendetlen is, a vázában a 
vízzel együtt bűzhödik meg az egész. Így képes a kiüresített, igazi tartal-
mától elszakított ünneplés megromlani, ízetlenné válni. 
A karácsony értelme, hogy a láthatatlan, hatalmas, teremtő Isten kilép 
az ember által felfoghatatlan valóságából, és belép az ember földi valósá-
gába, hogy láthatóvá, érthetővé, felfoghatóvá tegye magát – sőt megfogha-
tóvá. Hiszen a másik nagy üdvtörténeti ünnep – a nagyhét, a feltámadás 
ünnepével – éppen a megfoghatóságról és a megfeszíthetőségről beszél 
nekünk. A karácsony értelme az inkarnáció: az Ige testté lett, Isten közénk 
jött látható, hallható alakban. S közénk jövetele után így nevezzük: Jézus 
Krisztus! Mit is jelent ez? Azt, hogy Jézus a Messiás (héberül), a Krisztus 
(görögül), a Felkent (magyarul), azaz a Megváltás feladatára kiválasztott 
Isten egyszülött Fia, vagyis maga Isten. A karácsony értelme, hogy Isten 
közénk jött, s a mennyei világosságot hozta el nekünk, az üdvösség fényét, 
a mennyország szikrázó szépségét, és nekünk ezt szabad látnunk még 
földhözragadt helyzetünkben is. S ez szebb, sokkal szebb, mint éjjel a sötét 
égen csillogó messzi csillagok.  Sokkal szebb,  mert az éjszakai égbolt csilla- 
Á
LDOTT
 
Mi a karácsony
Karácsonyi áldás 
 
Adja meg neked a kegyelmes Isten, 
hogy teljes szívvel hidd: 
 
Ő egy gyermekben jött közel hozzád, 
s te is közel lehetsz hozzá mindig 
gyermeklelkű egyszerűségben, 
tiszta, szép örömökben, 
hűséget próbáló kötődésben 
bizalomból formálódó közösségben, 
közel lehetsz hozzá 
szenvedések, próbák óráján, 
amikor tanulgatod a csöndet, 
jóságból sarjadó mosolyokban 
s az emberséges szeretetben. 
 
Végtelen szeretetéből 
tekintsen ma rád a magas égből, 
tekintse rád emberek arcából – 
és ajándékozzon meg az igazi 
Ünneppel. 
 
(Részlet Varga Gyöngyi Áldáskönyvéből. 
Luther Kiadó, Budapest, 2009.) 
background image
 
Áldott ünnepeket! 
 
 
 
 
 
 
 
 
gai csak az elérhetetlennek látszó végtelen messzeségben csillognak, de ka-
rácsonykor az Isten világossága, a világ világossága a mi szívünkbe, éle-
tünkbe ragyoghat bele. 
A karácsony értelme, hogy Istentől eljött hozzánk a fény, az Istentől, 
hogy létünk mulandó és halálos sötétjébe beleragyogjon. S ebben a fényben 
megfürödve emelkedik fel a lelkünk, tisztul és békül az életünk, és lesz ré-
sze egészségben, békében, örömben, harmóniában. A karácsony értelme 
Isten hozzánk való érkezése. Nem pusztán kirándult az unatkozó Isten, 
hanem közénk jött, és valami nagyon nagy ajándékot hozott nekünk: az 
életet! 
A karácsony értelme az élet, az üdvösségre meghívott emberi élet! A 
bibliai elbeszélés nem egy objektív, semleges, tényszerű történet csupán – 
bár természetesen az is. Valamikor ez így történt: amikor Betlehemben 
megszületett a Megváltó, eljöttek őt köszönteni a napkeleti tudós bölcsek 
és az együgyű pásztorok, s álmélkodtak szívükben. Érdekes megfigyelni, 
hogy a tudós napkeleti bölcsek, a csillagok világának kitűnő ismerői saját 
értelmes tudományukkal ismerték fel a Megváltó megszületésének helyét, 
időpontját, a tudatlan pásztoroknak pedig angyalok jelentették ki a Messi-
ás születésének tényét. A tudósok feladata az volt, hogy fejtsék meg, hogy 
mikor született a Megváltó, és találják meg, hogy hol született. Értelmes és 
szívós erőfeszítésüknek köszönhetően megtalálták Őt. A pásztorok csak 
kinn tanyáztak a mezőn, s hirtelen, váratlanul mennyei, angyali kijelentést 
kaptak a Messiás megszületésének eseményéről. Mind a tudósok, mind a 
pásztorok felkeresték az Úr Jézust, és kifejezték hódolatukat, mert megér-
tették a karácsony értelmét. 
A karácsony értelme, hogy Isten jött közénk emberi alakban. A földre 
hozta a menny csodáját, a szívekbe békét, örömöt, szeretetet, világosságot 
hozott – mindazt, amitől fényesebbé, szebbé lehet az emberi élet. Boldog 
lesz, aki ezt felfedezi, de a kesergő szürkeségben, a „meló” és a „gürcölés” 
unalmában, a hétköznapi csaták sebző valóságában marad az, aki mindezt 
kizárja az életéből. A karácsony értelme Isten felénk forduló és hozzánk 
érkező szíve. Rettenetes és végzetes hiba lenne ezt nem felismerni, és a ha-
talmas csoda mellett közömbösen baktani tovább a sötét halál felé. 
A karácsony értelme: Isten érkezik hozzád, de úgy, hogy képes légy 
szívedbe fogadni megváltó szeretetét. Életed megújul, megfrissül, megtisz-
tul, megszépül, és célja lesz, örök célja… Ez a karácsony értelme. 
 
Ribár János 
(Forrás: Evangélikus Élet, 67. évfolyam, 51–52. szám, 2002. december 22., 9. o.) 
 
A szerző orosházi lelkész, a Nyugat-Békési Evangélikus Egyházmegye esperese. 
1974–75-ben segédlelkészként szolgált Monoron. 
 
ÜNNEPET
„Igazi lelkünket, akárcsak 
az ünneplő ruhákat gon-
dosan  őrizzük meg, hogy 
tiszta legyen majd az ün-
nepekre.” 
(József Attila) 
értelme? 
 
 
József Attila: Betlehemi királyok 
 
Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk! 
Három király mi vagyunk. 
Lángos csillag állt felettünk, 
gyalog jöttünk, mert siettünk, 
kis juhocska mondta - biztos 
itt lakik a Jézus Krisztus. 
Menyhárt király a nevem. 
Segíts, édes Istenem! 
 
Istenfia, jónapot, jónapot! 
Nem vagyunk mi vén papok. 
úgy hallottuk, megszülettél, 
szegények királya lettél. 
Benéztünk hát kicsit hozzád, 
Üdvösségünk, égi ország! 
Gáspár volnék, afféle 
földi király személye. 
 
Adjonisten, Megváltó, Megváltó! 
Jöttünk meleg országból. 
Főtt kolbászunk mind elfogyott, 
fényes csizmánk is megrogyott, 
hoztunk aranyat hat marékkal, 
tömjént egész vasfazékkal. 
Én vagyok a Boldizsár, 
aki szerecseny király. 
 
Irul-pirul Mária, Mária, 
boldogságos kis mama. 
Hulló könnye záporán át 
alig látja Jézuskáját. 
A sok pásztor mind muzsikál. 
Meg is kéne szoptatni már. 
Kedves három királyok, 
jóéjszakát kívánok! 
background image
 
I
GAZ MESE
 
 
Az angyal hozta karácsonyfa története 
Ez a karácsony oly régen volt, hogy talán el sem hiszitek 
nekem, hogy akkortájt a jó gyerekeknek még az angyalok 
hozták a karácsonyfát. Tudom, ez eléggé hihetetlenül 
hangzik, pedig igaz. Legalábbis én meg vagyok róla győ-
ződve – mind a mai napig. 
Abban az évben már 
jóval karácsony előtt 
elkezdtem vizsgál-
gatni magam, hogy 
vajon elég jó gyerek 
voltam–e. Édesapám 
ugyanis azt mondo-
gatta, hogy Jézus 
születésnapjára mél-
tóképpen kell ké-
szülni: nemcsak kül-
sődleges dolgokkal, 
hanem belülről is tel-
jesen „ünneplőbe kell 
öltöztetni szívünket, 
lelkünket”. 
Nekem ez kicsit 
bonyolultnak tűnt; 
nem voltam teljesen biztos benne, hogy abban az évben 
mindig jó voltam-e. Pontosabban tudtam: egyszer bizto-
san nem voltam az. És mi van akkor – nyugtalankodtam –, 
ha Isten, aki megbocsátja a bűneinket, nekem mégsem bo-
csátott meg, és nem engedi hozzám az angyalokat… 
Nem értettem, hogy ha száz üveg és köcsög van egy 
kamrában, hogyan lehet észrevenni azt, hogy egy hiány-
zik, és hogy egyáltalán annyi sok dolog közül miért pont 
az a lekvárosüveg hiányozna is bárkinek, de legfőképpen 
Istennek… 
Nagyon haragudtam magamra, hogy amúgy alig 
eszem valamit, amikor ott van előttem – de ha meg nincs, 
akkor torkosságra vetemedem. Jó, persze el is mondhat-
tam volna a szüleimnek, hogy mi történt, de akkor csak 
azon járt az eszem, hová is tüntethetném el azt a szörnyű 
bűnjelet. Végre megtaláltam a megfelelő helyet: az eltörött 
üveget elástam az orgonabokrok tövéhez. 
Egy darabig jól megvoltam, de aztán, ahogy közeledett 
a karácsony, egyre jobban nyugtalanított, hogy mennyire 
tudom majd megtisztítani magam a bűneimtől. Gyorsan 
elkezdtem egyre több „jócselekedetet” véghezvinni. Senki 
sem értette, mitől táltosodtam meg annyira: minden alka-
lommal megkérdeztem a szüleimet, miben segíthetek ne-
kik; a teljes uzsonnámat szétosztottam az osztálytársaim 
között, ha kérték, ha nem; a sütésben olyan ügyes voltam, 
hogy a karácsonyi „kidarálós” süteményt szinte mindet 
én daráltam le, és én formáztam belőle angyalokat, fenyő-
fát, csillagokat… 
A karácsonyt megelőző éjjeleken alig aludtam; hossza-
san imádkoztam, hogy csak még ezt az egy vétkem bo-
csássa meg nekem az Isten… December 24-én egész nap a 
torkomban dobogott szívem. Este édesapám a Bibliából 
olvasott, majd együtt imádkoztunk. Ha elkészültem, 
kezdjek el énekelni, mondta. Vérszegény hangon fogtam 
bele a „Kis karácsony, nagy karácsony”-ba, édesanyám sie-
tett a segítségemre. A „Mennyből az angyal” végén édes-
apám felállt, azt mondta, hogy szerinte már megjöttek az 
angyalok, és elindult a szépszoba felé. Én követtem, de a 
szívem már alig bírta. Kinéztem az udvarra: a fák, a bok-
rok mind „ünneplőben”, hófehér ruhában ragyogtak az 
esti holdfényben; a libbenős kertajtó hajlongott, mintha 
éppen akkor távozott volna valaki sietősen… – a szobában 
pedig ott tündöklött a karácsonyfa, sok pici gyertyával, 
ezüstpapírba csomagolt cukrokkal és „igazi angyalhajjal”! 
„Hát megbocsátott!” – suttogtam magamban, és annyi-
ra meghatódtam, hogy a könnyeim között nem is vettem 
észre a fa aljában lapuló könyvet. Számomra akkor csak 
az volt a fontos, hogy Isten megbocsátott… 
 
P. A. M. 
„S azóta minden esztendőnek a vége felé az Úristen emlékeztetni 
akarja az embereket arra, hogy a gonoszság útja hova vezet, s 
ezért ősszel a napok rövidülni kezdenek, a sötétség minden este 
korábban szakad alá, és minden reggel későbben távozik, hideg 
támad, és befagynak a vizek, s a sötétség uralma lassan elkezdi 
megfojtani a világot. Mi, emberek pedig megijedünk, s eszünkbe 
jut mindaz a sok rossz, amit elkövettünk az esztendő alatt, és 
amikor eljön a legrövidebb nap, és a Világosság angyala alászáll 
közénk jóságot keresni, egyszerre mind meggyújtjuk a karácsony-
fák gyertyáit, hogy az Úristen, ha alátekint, fényt lásson a földön, 
s megbocsássa a bennünk lévő jó miatt a bennük lévő rosszat.” 
(Wass Albert) 
background image
 
„P
ERSELYPÉNZ
” 
 
Kötelességből öröm! 
„Arra kell tanítani a keresztyéneket, hogy – hacsak nem 
dúskálnak a fölöslegben – mindazt, ami az élet fönntar-
tásához szükséges, tartsák kötelességüknek házuknépe 
javára fordítani és semmiképp se pazarolják búcsúkra.” 
(46. tétel; Luther Márton: 95 tétel) 
 
Tudjuk, e gondolatokat reformátorunk 1517-ben az akkor 
oly „divatos”, az üdvösség megvásárolhatóságát hirdető 
– és őt mélységesen felháborító – búcsúcédulák árusítása 
kapcsán vetette papírra. Azonban a 46. tétel szavainak ér-
telme és jelentése számomra ma még aktuálisabb, mint 
annak előtte lehetett, amikor is a búcsúcédulát azok, akik 
hittek benne, egy jövőbeni cél, az üdvösség (hamis!) ígére-
téért vásárolták meg, anyagi áldozatot hozva érte. 
* * * 
„…mindazt, ami az élet fönntartásához szükséges…”– írja Lu-
ther. 
Én úgy hiszem és érzem, hogy nekünk, evangéliku-
soknak a személyes szükségleteinken túl az egyházközsé-
günk fönntartása, anyagi feltételeinek megteremtése is 
szükséges kell, hogy legyen, és ha Luther élne és megkér-
dezhetném őt, bizonyára megerősítene ebben. 
De vajon mindannyian így hisszük ezt? És akik így 
hisszük, vajon elegen vagyunk-e? És ha még ennek meg-
felelően cselekszünk is, abból mire futja: a puszta létfenn-
tartáson túl a gyarapodásra vajon jut-e belőle? 
És vajon hányan vannak azok, akik valamilyen okból 
még nem éreznek így, és ezért nem is cselekedhetnek 
hozzánk hasonlóan? Talán ők többen vannak, mint mi? 
Miért nem ismerjük őket? Vagy ismerjük őket, csak nem 
tudjuk, vagy nem merjük megszólítani, magunk közé 
hívni őket? Elképzelhető, hogy naponta látjuk őket, talál-
kozunk velük, csak nem tudjuk róluk: evangélikus testvé-
reink ők is? 
* * * 
„…tartsák kötelességüknek…” – vallja Luther. 
Ez a szókapcsolat a legtöbb emberben berzenkedést 
vált ki; a kötelességnek már a puszta gondolata is egyfajta 
belső ellenkezést szül. Én úgy hiszem és érzem, ez azért 
van, mert még nem tapasztalták meg az adakozás örömét, 
amelyet én és a velem erről hasonlóan gondolkodók ér-
zünk, amikor látjuk egyházközségünk gyarapodását, gyü-
lekezeti házunk szépülését, fiataljaink csillogó tekintetét. 
Nekünk ezért tud örömet jelenteni az egyházfenntartói já-
rulék befizetése vagy más adományok megtétele. 
Azt is tudom: e kötelességbe az is beletartozik, hogy 
„átadjuk” ezt az érzést olyanoknak is, akik hasonló öröm-
teli érzésben még nem részesültek. E lap hasábjain vala-
mennyi írás, hír, tájékoztatás azt a célt (is) szolgálja, hogy 
evangélikus testvéreink értesüljenek a nekünk örömet 
okozó alkalmakról, eredményekről, tervekről. 
* * * 
„…és semmiképp se pazarolják búcsúkra…” – intette társait 
Luther… 
…szerintem örökérvényűen, hiszen a búcsúcédulák 
helyét ma a bóvli, a felesleges holmi váltotta fel, amelyek 
csábítóan hatnak, különösen így karácsony tájékán. És ne-
héz a csábításnak ellenállnia annak, akinek a nemes ada-
kozás adta öröm ritka vendég az életében, és csak látszat-
örömökkel kell megelégednie, beérnie.  Én úgy hiszem és 
érzem, hogy e tekintetben is a személyes példamutatás a 
legfontosabb. 
Ezért tisztelettel biztatom az Alapkő olvasóit: csatla-
kozzanak hozzám, hozzánk abban, hogy karácsony al-
kalmával egy bóvli megvásárlása helyett az így megma-
radt forintjainkkal a gyülekezeti perselyt késztessük olyan 
„csörrenésre”, hogy azt az ilyet még nem hallók is meg-
hallják, és jövőre már velünk együtt énekeljék a karácso-
nyi énekeket. 
 
Duchaj Sándor számvevőszéki elnök 
background image
 
10 
H
ÁZTÁJNÉZŐ
 
 
Ilyen volt – ilyen lett! 
Az idei évben régi vágya teljesülhetett gyülekezetünknek. 
Amikor templomunk felszentelésének ünnepére készül-
tünk, halaszthatatlanná vált a gyülekezeti ház tetőszerke-
zetének felújítása, illetve a vizesblokk kialakítása. 
Tavaly karácsony előtt – ahogy akkor arról az Alapkő-
ben is hírt adtunk – e célra hirdettünk meg gyűjtést. Az így 
beérkezett adományok és felajánlások mellett a Gusztáv 
Adolf Segélyszolgálat, los alamos-i testvérgyülekezetünk, 
a Bethlehem Lutheran Church, valamint Mangasi 
Sihombing
, Indonézia magyarországi – történetesen evan-
gélikus vallású – nagykövete támogatásával indultunk 
neki a nagy feladatnak. 
Sajnos a régi épületen súlyos nyomokat hagyott az idő, 
és a munkálatok közben újabb és újabb feladatok kerültek 
felszínre. A tetőszerkezet fa vázát sok helyen szinte újra 
kellet építeni, hiszen elöregedett és elkorhadt állapotában 
nem bírta volna el még a könnyű fedőanyagot sem. 
Szabó Károly testvérünk azonban – aki felvállalta a 
munkálatok szervezését és irányítását – nem ismert lehe-
tetlent. Ötleteivel és megoldási javaslataival lehetővé tette, 
hogy a nyár végére elkészüljön a gyülekezeti ház tető-
szerkezete, valamint a vizesblokk. Nem volt egyszerű a 
feladat, mert a támogatásokkal együtt is szűkös keret nem 
tett lehetővé nagyobb bontásokat és építéseket. 
Végeredményben a tetőszerkezet megerősítése és a hé-
jazat cseréje mellett a vizesblokkban három vécéfülke és 
egy kézmosó került kialakításra. 
A munkálatok során a hátsó részhez új ajtó is készült, 
amely Kovács László asztalos testvérünk felajánlása a gyü-
lekezet javára. A templomszentelési évfordulóra elkészült 
a gyülekezeti terem kifestései is, valamint a templom na-
gyobb belső hibáinak kijavítása, amely Kenyeres Pál, gyü-
lekezetünkhöz tartozó mesterember felajánlása. 
Sokan a presbiterek közül is részt vettek a takarításban 
és az utolsó simításokban az ünnep előtt. Jó volt látni, 
hogy a nagy feladatok megmozdították a gyülekezet tag-
jait, és mindenki az erejéhez és a lehetőségeihez képest ki-
vette részét a feladatokból, a munkából. Külön is köszön-
jük Kanczler Klára és férje, Ottinger Tibor, Trincsiné Márton 
Zsuzsanna 
és családja, valamint Fekete Andrásné Esztike né-
ni 
és férje segítségét. 
Összesen 1.521.207 forint értékű munkát, beruházást 
tudtunk elvégezni, amely értékkel maga a gyülekezet lett 
gazdagabb. Ez az összeg talán nem tűnik olyan jelentős-
nek, hiszen egy lakás vagy egy ház felújításakor is kell ek-
kora – ha nem nagyobb – összeggel számolni. Ami miatt 
mégis jelentős, az az, hogy ebben az időszakban gyüleke-
zetünk bevétele 2.568.000 Ft volt… 
A köszönet szava mellett - amely a legmesszebbmenő-
kig megillet mindenkit, aki részt vett a munkákban - intő 
jel is a számunkra mindez: épületeinkről gondoskodnunk 
kell, ha azt akarjuk, hogy megmaradjanak. Ez pedig 
mindannyiunk felelőssége. Elődeink hatalmas értéket 
hoztak létre és hagytak ránk azzal, hogy templomot, gyü-
lekezeti termet, lelkészlakást építettek, vásároltak. Mi (be 
tudjuk tölteni,) meg tudjuk őrizni, amit ránk hagytak? 
Üres épületeket nem érdemes fenntartani! Nem is le-
het, hiszen ötven-hatvan ember sem tudja (nem hogy tíz-
húsz…) előteremteni az ehhez szükséges pénzt. Az üres 
épület, amelyben nincs gyülekezet, amelyből hiányzik az 
ember, nem menti meg a lelkünket. 
Legyen fontos mindannyiunk számára mindaz, amink 
van: templomunk, gyülekezeti termünk, temetőnk, és be-
csüljük meg e helyek Istenét azzal, hogy – lehetőségeink-
hez mérten – elmegyünk, és részt veszünk azokon az al-
kalmakon, amelyek értünk vannak, amelyeken minket ke-
res, minket hív, minket szólít a mi Istenünk. 
 
Selmeczi Lajos Péter 
background image
11 
H
ÍREK
 
 
Számvetés 
Az elmúlt évet számvetéssel zártuk. Végiggondoltuk, mi mindent szerettünk volna elérni, és mire jutottunk. Elismertük: 
bizony nem sokra. Akkor reménykedtünk, hogy 2009-ben majd más lesz. El kell ismernünk: bizony sok minden nem vál-
tozott. Nem változtunk mi magunk, és nem nagyon változtak alkalmaink sem. 
Tekintsük ezt sikertelenségnek vagy eredménytelenségnek? Nem hiszem! Minden együttlétünk és egész gyülekezeti 
életünk mennyei Atyánk kezében volt – és van most is! Az Ő jelenléte és kegyelme nélkül nem maradtunk volna meg 
mostanáig. Minden emberi igyekezet eredménytelen maradt volna, ha nincs velünk az, akire rábíztuk a 2009-es évet (is). 
Bevallom, volt idő, amikor én is elbizonytalanodtam: mekkora ez a gyülekezet, hogy tizenöt-húsz fő jár az istentiszte-
letre? Meddig bírja még anyagilag fenntartani az a száz fő, aki rendszeresen adakozik? 
De még mindig itt vagyunk, és a templomban még mindig hangzik Isten igéje! Még mindig vannak, akik elhozzák a 
gyermekeiket, hogy a keresztség által Isten a gyermekeivé fogadja őket. Még mindig vannak, akik ünnepélyesen megvall-
ják hitüket a gyülekezet tagjai előtt. Még mindig vannak, akik fontosnak tartják, hogy házasságukat teremtő Urunk is 
megáldja. Még mindig vannak, akik ige és imádság mellett búcsúznak szeretetteiktől. Mire vágyunk még?! 
A 2010-es év igéjében Jézus Krisztus – aki tegnap, ma és mindörökké ugyanaz – így biztat bennünket: 
„Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem.” (Jn 14,1) 
 
Selmeczi Lajos Péter 
 
 
A mögöttünk álló egyházi esztendőben egyházközsé-
günkben az alábbi örömteli és szomorú események tör-
téntek:
 
 
„Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül…” (Mk 16,16a) 
Keresztségben részesültek: Csontos Júlia, Hatvani Bence, 
Jakab Nándor, Jánosovits Miklós, Juhász Emília, Linge 
Alex Farkas, Rab Dorina Anna. 
 
„Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját.” (Jel 
2,10b) 
Konfirmációi fogadalmat tettek: Csikós Károly, Kovács 
Brigitta, Szalisznyó Enikő. 
 
„A hármas kötél nem szakad el egyhamar.” (Préd 4,12b) 
Házasságukra Isten áldását kérték: Detre Éva és Ádám 
László, Simon Rózsa és Kevély  Zsolt,  Szabó  Regina  és 
Borbás Tamás. 
 
„Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meg-
hal is, él.”
 (Jn 11,25) 
Isten irgalmába ajánlottuk elhunyt testvéreinket: Bali 
István, Fazekas József, Jávorszky Csaba, Kerekes Lászlóné 
Szlama Anna, Krizsán Jánosné Kernács Terézia, Maiguth 
Józsefné Haraszti Zsuzsanna, Markovics Sándor, Sós 
Józsefné, Szűcs Lászlóné Rácz-Székely Katalin, Szvitek 
Károly, Varga Sarolta. 
 
Rendkívüli programok 
♦ 
2009. december 27-én, vasárnap délután 15 órá-
tól óévzáró szeretetvendégség lesz a gyülekezeti 
teremben. 
♦ 
Az egyetemes imahét 2010. január 17. és 24. kö-
zött lesz. (A napi beosztás később készül el.) 
A Monori Evangélikus Egyházközség bankszámlaszáma: 11742056-20051754. 
* * * 
A Monori Evangélikus Kultúráért Alapítvány adószáma: 18691951-1-13, 
bankszámlaszáma: 11742056-20053921. 
Rendszeres alkalmak 
♦ 
Bibliaóra: szerda 18 óra 
♦ Éva-kör: minden hónap 2. szerdáján 18 órakor 
♦ 
Konfirmációi előkészítői óra: péntek 16 óra 
♦ 
Énekkar: péntek 17 óra 
♦ 
Ifjúsági óra: péntek 18 óra 
background image
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Alapkő – A Monori Evangélikus Egyházközség lapja 
Szerkesztő: Vitális Judit (20/824-8821, judit.vitalis@lutheran.hu). 
Munkatársak: Iványiné Pecze Marianna, Selmeczi Lajos Péter. 
Fotók: Czöndör István, Trincsi Sándor, Vitális Nóra, Zsolczai Balázs. 
Illusztrációk: Karácsony régi képeslapokon. (Terra Kiadó, Bp., 1986.) 
Felelős kiadó: Selmeczi Lajos Péter lelkész. 
Sokszorosítás: Másoló Futár Kft. 
Monori Evangélikus Egyházközség 
Lelkészi Hivatala 
2200 MONOR, Bajza u. 2. 
Telefon: (29) 410-108, (20) 824-4902 
E-mail: monor@lutheran.hu 
Hivatali idő: 
szerda: 16
00
–18
00 
 * péntek: 8
00
–10
00
 
Viszlát vasárnap a gyülekezetben! 
„Menjünk el az Úr házába!” (Zsolt 122,1, Károli) 
Mi az oka annak, hogy nem jársz gyülekezetbe? 
Mielőtt válaszolnál, olvasd el a következőt: Tíz ok, amiért 
soha nem mosakszom! 
 
1.  Gyerekkoromban kényszerítettek, hogy mosakodjam. 
2.  Azok az emberek, akik mosakodnak, mind képmutatók: 
azt hiszik, hogy tisztábbak, mint bárki más. 
3.  Olyan sok különféle szappan van – egyszerűen nem tu-
dom eldönteni, melyik lenne a legjobb számomra. 
4.  Régebben mosakodtam, de ráuntam, és felhagytam vele. 
5.  Csak különleges alkalmakkor mosakszom, például kará-
csonykor és húsvétkor. 
6.  Egyetlen barátom sem mosakszik. 
7.  Majd elkezdek mosakodni, ha idősebb és piszkosabb le-
szek. 
8.  Nincs időm a mosakodásra. 
9.  A fürdőszoba sohasem elég meleg télen, és sohasem elég 
hűvös nyáron. 
10.  A szappangyárosok csak a pénzedre utaznak! 
 
Ismerősen hangzik? 
A gyülekezetről szólva Pál ezt írja: „…ne legyen meghasonlás 
a testben, hanem kölcsönösen gondoskodjanak egymásról a tagok … Ti 
pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként annak tagjai.”
 (1Kor 
12,25.27). Te tagja vagy Krisztus testének, a gyülekezetnek, 
ezért ott kell lenned! Watchman Nee azt mondja: „Egyedül nem 
tudom hatékonyan szolgálni az Urat, és Ő nem fog megkímélni 
semmilyen fájdalomtól, amin keresztül ezt megtaníthatja ne-
kem. Ő véget fog vetni dolgoknak, megengedi, hogy ajtók be-
záruljanak, és hagyja, hogy addig menjek fejjel a falnak, amíg rá 
nem jövök, hogy szükségem van a test segítségére éppúgy, 
mint az Úr segítségére.” Elhangzanak olyan igazságok Isten 
házában, amelyeket máshol nem fogsz hallani. Ott lelki család-
ra találsz, amelyhez tartozhatsz, hitre, amely szerint élhetsz, és 
olyan célt, amely oda vonzza a tekintetedet, ahová összpontosí-
tanod kell: Krisztusra! 
Tehát viszlát vasárnap a gyülekezetben! 
 
Bob Gass 
(Mai Ige, 2009) 
Istentiszteletek vízkeresztig 
December 24., szenteste 
Monor 16.00: istentisztelet a gyermekek szol-
gálatával 
 
December 25., karácsony ünnepe 
Monor 10.00: istentisztelet úrvacsorával 
Monorierdő 15.00: istentisztelet úrvacsorával 
 
December 26., karácsony 2. napja 
Monor 10.00: istentisztelet úrvacsorával 
Vasad 17.00: istentisztelet 
 
December 27., karácsony utáni vasárnap 
Monor 10.00: istentisztelet 
Monorierdő 15.00: istentisztelet 
 
December 31., óév estéje 
Monor 16.00: istentisztelet 
 
Január 1., újév napja 
Monor 10.00: istentisztelet úrvacsorával 
Monorierdő 15.00: istentisztelet úrvacsorával 
 
Január 3., újév utáni vasárnap 
Monor 10.00: istentisztelet úrvacsorával 
Monorierdő 15.00: istentisztelet úrvacsorával 
 
Január 6., vízkereszt ünnepe 
Monor 18.00: istentisztelet 
 
 
Az istentiszteletek évközi rendje 
Monor, evangélikus templom: minden va-
sárnap és ünnepnap 10 órakor; a hónap 1. és 
3. vasárnapján, illetve ünnepnapokon úrva-
csorával; minden hónap 3. vasárnapján csa-
ládi és ifjúsági istentisztelet 
Monorierdő, katolikus kápolna: minden 
vasárnap és ünnepnap 15 órakor; a hónap 1. 
vasárnapján, illetve ünnepnap úrvacsorával 
Csévharaszt, Petőfi Sándor u. 104.: minden 
hónap 1. vasárnapján 16 óra 30 perckor 
Vasad, református templom: minden hónap 
4. vasárnapján és egyházi ünnepeink 2. nap-
ján 17 órakor