A
LAPKİ
A Monori Evangélikus Egyházközség lapja
2010/2. szám
Fény az éjszakában
„Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és ırködtek
éjszaka a nyájuk mellett. És az Úr angyala megjelent nekik, körül-
ragyogta ıket az Úr dicsısége, és nagy félelem vett erıt rajtuk. Az
angyal pedig ezt mondta nekik: »Ne féljetek, mert íme, hirdetek
nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: Üdvözítı szü-
letett ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.«”
(Lukács 2,8–11)
A karácsonyi szent történet egyik legszebb és tanulságok-
ban leggazdagabb jelenete az, melyrıl Lukács evangéliumának
fentebb megjelölt pár verse beszél.
Sötét volt a karácsonyi éjszaka. Sötét és csendes. Az
égboltozaton csak a csillagok tábora ragyogott. Megannyi
aranyos pityke az éjszaka fekete palástján.
Alant a földön, puha pázsiton pihent az élet és pihent a gond. A nyájaik mellett ırködı pásztorok néma merengéssel
hallgatták a mindenségre boruló csendet.
Egyszerre csak fény ömlött szét az éjszakában. Fény a magasságból, mely beragyogta a földet és életet ébresztett a
nagy némaságban. Mert csak ott van élet, ahol világosság uralkodik. A sötétség birodalma a halálé és a gonoszé, a vilá-
gosság birodalma az élet Uráé, az Istené.
S a karácsonyi fény nyomán vigasztaló biztatás szava hallatszott az égbıl. Egy örvendetes hír, egy kedves evangéli-
um, hogy az Istennek egyszülött szent Fiában, a Jézus Krisztusban Megváltó adatott az emberiségnek.
Erre a kedves evangéliumra vágyik ma is minden ember lelke. Mert nagy sötét éjszaka borul mindnyájunkra. A
gondnak és fájdalomnak, a szeretetlenségnek és a bántásoknak sötét éjszakája. Egy-egy halvány csillag mint álmodó re-
ménység lop egy kevés fényt a mai kor emberének sötét éjjelébe. De nem képes eloszlatni a lélek borúját, a szívek bánatát.
Egyetlen fény van csak, mely ragyogó fényével el tud őzni minden bánatot. Ez a fény az evangélium fénye. Felcsillan
most is a karácsony szent, tiszta örömében. Átsugározza ma is nehéz életünk sötét éjszakáját. Fellege ma is rávetıdik arra
az útra, mely a békesség, jóság, öröm és megnyugvás virágaival van szegélyezve: a szeretet útjára. És ez az út a világot
minden bőnétıl és minden gyarlóságától megváltó Jézushoz vezet. Kövesd az evangélium fényét, s lépj rá a szeretet jézu-
si útjára, meglásd, nem lesz többé földi életednek sötét éjszakája.
Evangélium népe, neked adta az Úr szentséges karácsonyi ajándékul az evangélium mennyei világosságát, járj en-
nek fényével! S „tartsd meg, amid van, hogy senki el ne vegye a te koronádat” (vö. Jel 3,11).
Dr. Raffay Sándor
püspök
(Az írás eredetileg az
Evangélikus családi lap 1925. december 25–27-ei számában jelent meg. Fenyı Ágnes Az angyal megjele-
nik a pásztoroknak címő grafikája a Karácsonyi történet címő kreatív gyermekkönyvbıl [Luther Kiadó, 2008] való, és képeslap
formájában is kapható.)
Felülrıl áldott, Jézus Krisztusra figyelı, békés, boldog, szeretettel teli ünnepeket kívánunk mindenkinek!
2
Monor – EHE – Nyírtelek – Lucfalva
Talán emlékeznek még az Alapkı olvasói közül néhá-
nyan a 2005 pünkösdi szám egyik interjújára, melyben
Malik Péter Károllyal beszélgettünk arról, milyen úton
jutott el az Evangélikus Hittudományi Egyetemre (EHE).
Azóta több mint öt év telt el. Idıközben Péter befejezte
teológiai tanulmányait, és dr. Fabiny Tamás, az Északi
Evangélikus Egyházkerület püspöke június 27-én a mo-
nori evangélikus templomban lelkésszé avatta.
– Hogyan emlékszel vissza az EHE-n eltöltött évekre?
– Csupa jó élményem van a teológiáról. Nagyon jó
évfolyamba kerültem, ahol volt egy kisebb közösség, akik-
kel nemcsak a tanulásban, sportban, játékokban tudtunk
együtt lenni, hanem reggelente imádságban is. Jól meg
tudtuk azt is beszélni, ha valami nehezen emészthetı do-
log került elénk tanulmányaink során. Igyekeztünk aktí-
van részt venni a teológusgyülekezet életében minden
téren, és ez tette színessé, tartalmassá, most már jó emlék-
ké az ott töltött éveket. Tanáraink nagy részével is egészen
szoros kapcsolat alakult ki, és sokuktól nemcsak szellemi
táplálékot kaptunk, hanem a Krisztussal való kapcsola-
tunkban is erısítettek, segítettek bennünket.
– A teológiai tanulmányaidat lezáró hatodévet Nyírteleken
töltötted. Milyen tapasztalatokat szereztél a Filadelfia Evangéli-
kus Egyházközségben?
– Mivel az apósom, Györfi Mihály a gyülekezet lelké-
sze, eleinte mindkettınk számára kérdés volt, hogyan fog-
juk tudni kezelni ezt a különleges mentor-diák viszonyt,
de végül ez nem okozott semmiféle problémát.
Egy nagyon aktív gyülekezetrıl van szó, így sok szol-
gálati területbe tekinthettem be, köztük számomra addig
ismeretlenekbe is. A szokásos gyülekezeti alkalmak –
istentiszteletek, bibliaórák, hittanórák, ifjúsági órák – mel-
lett láthattam azt is, hogyan mőködik egy közösségi szen-
vedélybeteg-gondozó szolgálat, egy támogató szolgálat,
egy tanyagondnoki szolgálat és egy „biztos kezdet” ház.
Láthattam azt is, hogy a gyülekezet tagjai közül so-
kan az idejüket, energiájukat, pénztárcájukat nem kímélve
vetik bele magukat egy-egy szolgálatba, ha abban az Isten
akaratát látják. Így haladhat ott elıre a cigányok között
végzett misszió, amelyben én is megtapasztalhattam,
hogy nagyon küzdelmes munka, de nagyon mély Istennel
és emberekkel kapcsolatos tapasztalatokat lehet szerezni.
Összefoglalva azt tanultam meg Nyírteleken, hogy
ha Isten kinyit valamilyen kaput, akkor abba az irányba
bátran el lehet indulni, és fel lehet használni minden adó-
dó lehetıséget arra, hogy Jézushoz vezessünk másokat.
– Lelkésszé avatásodat követıen Fabiny Tamás Lucfalvára
küldött ki lelkészi szolgálatra.
– Lucfalva egy pici zsákfalu Nógrád megyében. Ösz-
szesen hatszázötvenen élnek a településen, de a gyüleke-
zet mégis nagyobb, mint némelyik nagyvárosban, hiszen
vasárnaponként százan, százötvenen jönnek el a délelıtti
istentiszteletre, a délutáni alkalmat pedig körülbelül negy-
venen látogatják. A szomszédos faluban, Nagykeresztú-
ron havonta kétszer tartunk istentiszteletet.
Persze önmagában nem a létszám számít, sokkal in-
kább az, hogy megvan-e a kapcsolat Jézussal, és van-e
lehetıség az İ megismerésére. Sokan már hitre jutottak,
velük próbáljuk keresni az Isten akaratát, és segíteni azo-
kat, akik még keresik az Urat. Ebben segítenek a hétközi
alkalmaink, imaórák, bibliaórák, nıi imaórák, férfi órák,
ifjúsági órák, hittanórák, gyermekbiblia-körök, énekkari
alkalmak, különféle sorozatok. Az alkalmak vezetésében
már most is van segítségem, de a cél az, hogy még többen
találják meg a feladatukat a gyülekezetben, és új szolgála-
tokat is elindíthassunk. Néhány dolgot már mi is megvál-
toztattunk, és sok más ötletem is van, de mindeközben
azért imádkozom, hogy Isten akarata szerint haladjunk és
nyitottak legyünk arra, amit İ szeretne véghezvinni kö-
zöttünk. Bízom benne, hogy lesz majd lehetıségünk közös
alkalmakat szervezni a monori gyülekezettel is.
Györfi Eszterrel 2009. június 27-én kötöttük össze az életünket. Másfél
évvel késıbb pedig az alábbi „önéletrajzot” küldhettem szét SMS-ben:
„Önéletrajz: Nevem Malik Debóra Hanga. 2010.09.26-án 17:35 körül
születtem, 54 cm-rel és 3,45 kg-mal. Jelenleg eszem és jól vagyok.
Folyt. köv.” Hálásak vagyunk Istennek mindezért!
Az oltártérben dr. Cserháti Sándor, az EHE professor emeritusa,
Fabiny Tamás és Selmeczi Lajos Péter. Fotó: Horváth-Hegyi Áron
3
Hólapátolás – kiért és miért?
„Már megint esik a hó!” – bosszankodom magamban,
amikor hétvégén megérkezik a fehér téli csapadék. Tudom,
hogy a gyerekeknek és a téli sportok szerelmeseinek ez a
legjobb hír, és én is szívesen élvezem a tél örömeit egé-
szen addig, amíg meg nem kell fognom a seprő és a lapát
nyelét, hogy nekilássak eltakarítani az „égi áldást”. Ekkor
azonban messzire tőnik az öröm és a meghitt hangulat,
hiszen sietnem kell, ha nem akarom, hogy letapossák a
havat az arra járók, és még nehezebb legyen eltakarítani a
járdáról, a gépkocsi-bejáróról és a templom környékérıl.
Morgok is magamban rendesen: „Nem csak enyém a
templom!” Miközben többen rám köszönnek, és jó mun-
kát kívánnak, legszívesebben azt válaszolnám: „Legyen
része benne!”, de nem teszem. Félek, nem értenék az iró-
niát és megsértıdnének. Inkább csak visszaköszönök.
Bosszankodom, fázom és próbálom minél gyorsabban el-
végezni a munkát, hogy készülhessek az istentiszteletre is,
elvégre azért vagyok lelkész, hogy Isten igéjét hirdessem!
Miközben bosszankodom és fázom, elgondolkodom:
Jön-e majd valaki az istentiszteletre? Én igyekszem, hogy
a templomot könnyen meg tudják közelíteni, és ne legyen
balesetveszélyes a járda – de ki fogja ezt észrevenni? Ki
indul el ebben a zord idıben, hogy kimozduljon a jó me-
leg szobából és beüljön a hideg templomba? Kiért, miért
teszem én ezt?
A gyülekezetért? Azokért, akik el sem jönnek? Azo-
kért, akik természetesnek veszik mindezt, mintha azt
mondanák: „Ez a dolga!”? Azokért, akik olyan jól tudják,
hogy mi a lelkész feladata, milyen hiányosságok miatt
nem épül a közösség, de tenni valamit a változásért nem
akarnak? Esetleg azokért, akik fázósan, álmosan belépnek
az épületbe, és várják, hogy megtörténjen a csoda? Azok-
nak az ismerıs arcoknak, akik munkahelyi vagy magán-
életi problémákkal megterhelve várják, hogy kapjanak
valami éltetı, vigasztaló, bátorító szót – pedig sokszor
magam sem tudom, hogy mit mondjak?
Magamért? Hogy megnyugodjon a lelkiismeretem?
Hogy ne kelljen mindig másoktól kérnem? Mert bele-
fáradtam a hiábavaló kérésekbe és visszautasításokba?
Mert nem szeretném már megint ugyanazt a két-három
segítıkész embert megkérni? „Magad, uram, ha szolgád
nincs” – tartja a népi bölcsesség. Lehet, hogy valamit rosz-
szul csinálok?
A templomért vagy a városért? Azért, hogy „ne érje
szó a ház elejét”? Hogy ne büntessék meg a tulajdonost?
Van egyáltalán értelme az egésznek? Megváltozik tıle
valami? Többen jönnek majd el az istentiszteletre? – Nem
valószínő. Lehet, hogy észre sem veszi senki.
Úgy járok vele, mint sok aprósággal életünk során.
Nagyon szeretnénk valamivel a másik javára tenni, ı
azonban észre sem veszi fáradozásunkat. De akkor van
ennek értelme?
Van értelme tenni valamit, amit senki sem érdekel?
Van értelme fáradozni valamiért, ami senkinek sem kell?
Rémálomba illı, amikor minden igyekezetünkkel azon
vagyunk, hogy olyan ajándékkal kedveskedhessünk
valakinek, amit értékelni fog, amiben benne van szívünk
és lelkünk, mégis van úgy, hogy nem érjük el a kívánt
eredményt, és az ajándék a sarokban vagy a fiók aljában
landol, vagy továbbadásra kerül. A hiábavaló igyekezet
hamar lefárasztja az embert, és elveszi a kedvét attól,
hogy tovább próbálkozzon azzal, ami senkinek sem kell.
Bosszankodásom és morgolódásom közben azonban
látok jönni valakit az eltakarított úton. Egyenesen felém
jön. Csodálkozom, mert még korán van. Vajon mit akar-
hat? Lassan közeledik, megáll elıttem, én pedig rádöbbe-
nek a látogató kilétére.
A döbbenettel együtt el is szégyellem magam, mert
ráébredek tévedésemre és elbizakodottságomra. Rádöbbe-
nek: İ küldött ide. İ állított ebbe a gyülekezetbe, ı bízta
rám ezeket az embereket és ezeket a feladatokat.
Rá kell döbbennem: nem az emberekért, nem maga-
mért, nem is a templomért vagy a városért teszem, amit
teszek, hanem érte. Érte kelek fel reggelenként, az ı meg-
bízatásából végzem a munkámat, érte szólalok meg az
emberek elıtt, érte vállalom a hólapátolást is a templom
körül, mert ı bízott meg az útkészítés nehéz, fáradságos
és sokszor hiábavalónak tőnı munkájával, amíg meg nem
érkezik hozzám, hozzánk: a családomhoz és a gyülekezet
tagjaihoz, az idısekhez és a fiatalokhoz, az egészségesek-
hez és a betegekhez, a gazdagokhoz és a szegényekhez,
a gyászolókhoz és az örvendezıkhöz.
Miközben elérkezünk a 2010. év végére és – Isten ke-
gyelmébıl – átlépünk 2011-be, közelebb kerülünk ahhoz,
amikor Jézus Krisztus Urunk eljön mindazokért, akik az
övéi, akik várják az ı megjelenését. A Biblia utolsó köny-
vének végén azt mondja: „Bizony, hamar eljövök.” Az övéi-
nek a válasza pedig nem lehet más, mint a várakozással
teljes készenlét: „Jöjj, Uram Jézus!” (Jel 22,20.)
Selmeczi Lajos Péter
lelkész
4
A Monori Evangélikus Egyházközség vezetıi 2010 szeptemberében körlevélben fordultak a Monoron, Monorierdın,
Csévharaszton és Vasadon élı evangélikusokhoz. Az alábbiakban ebbıl idézünk.
Kedves Testvérek!
Legelıször is szeretettel és hálával köszönjük meg mind-
azok segítségét és támogatását, akik a mai napig örömmel
és aktívan részt vettek gyülekezetünk életében és fenntar-
tásában. Köszönjük, hogy szívükön viselték és szívükön
viselik mind a mai napig ennek a kis evangélikus közös-
ségnek a sorsát. Köszönjük, hogy vannak, akiknek fontos,
hogy jelen legyen Monoron, Monorierdın, Csévharaszton
és Vasadon az evangélikusság a maga szolgálatával. Az ı
lelkesedésük nélkül hiábavaló lett volna az ısök munkája.
Az évek során az enyészeté lett volna mindaz, amit ık
fizikailag vagy lelkileg felépítettek.
Vannak azonban olyanok is (felnıttek, családok),
akik valamilyen formában evangélikusnak mondják/tart-
ják magukat, de a gyülekezet fenntartásában egyáltalán
nem vagy csak nagyon csekély mértékben vesznek részt.
Teljesen igaza van annak, aki azt mondja, hogy a hit nem
pénz kérdése, de
pénz nélkül nem tud mőködni a gyüle-
kezet mint szervezet/intézmény. (Gondoljunk csak a vilá-
gításra, a főtésre és a közüzemi díjakra.)
Sajnos a nyári idıszak ismét nehéz anyagi helyzetet
teremtett. A gyülekezet bevételei ilyenkor rendszeresen
olyan mélypontra kerülnek, amely lehetetlenné teszi az
alapvetı mőködés számláinak kifizetését.
Megnyugtatásul szeretnénk jelezni, hogy ez nem túl-
költekezés miatt
van! A féléves ellenırzés során látható
volt, hogy a kiadások alatta maradtak a tervezettnek.
Tudjuk, hogy mindenkinek megvan a saját költség-
vetése. Mégis szeretettel kérjük azokat a testvéreket, akik
az idén, illetve az elmúlt években nem vagy lehetıségeik-
hez mérten csak csekély mértékben támogatták gyüleke-
zetünket, ugyanakkor fontosnak tartják az evangélikus
egyház jelenlétét és szolgálatát lakóhelyükön, támogassák
gyülekezetünket.
Tudjuk azt is, hogy mostanában sokan egyre nehe-
zebben élnek, ezért nem szoktunk meghatározott összegő
támogatást kérni. Mindenki maga ismeri a lehetıségeit.
Nem fogunk ezek alapján megítélni senkit ezután sem!
Egy kis játék a számokkal: ha minden evangélikus, aki a
gyülekezet területén él (0–100 éves korig) csak 1000 Ft-ot
fizetne éves szinten, nem lenne szükség erre a levélre. Ehelyett
2009-ben kb. 90 fı fizetett átlagban 7–8000 Ft-ot, sokszor erején
felül.
İk hordozzák a vállukon a gyülekezetet. – A fenti
kérés nem hozzájuk szólt!
Tudatosítani szeretnénk,
hogy az itt élı evangéli-
kusokon múlik, hogy lesz-e, marad-e evangélikus gyüle-
kezet Monoron és környékén a jövıben is.
Egyházfenntartói járulékukat, adományukat
♦
az Alapkıhöz mellékelt csekken,
♦
átutalással az OTP Banknál vezetett számlára,
melynek száma: 11742056-20051754,
♦
személyesen a vasárnapi istentisztelet után vagy
hivatali idıben (szerdán 16 és 18, pénteken 8 és 10 óra
között) fizethetik be.
A kérés mellett álljon itt alkalmaink felsorolása is, melyek-
re szeretettel várjuk gyülekezetünk tagjait.
Kérjük kedves Testvéreinket, hogy kövessék nyomon
gyülekezetünk eseményeit a http://monor.lutheran.hu
internetes oldalon, illetve elektronikus levelezılistánkon
is, melyre feliratkozni a fraternet-monor-subscribe@lut-
heran.hu címre küldött elektronikus levéllel lehet.
A Monori Evangélikus Egyházközség nevében:
Tábi István
felügyelı, Selmeczi Lajos Péter lelkész
Rendszeres alkalmak
♦ Nyugdíjas kör:
hétfı 9.00–11.30
♦ Konfirmációi óra:
péntek 16.00–17.00
♦ Énekkari próba:
péntek 17.00–18.00
♦ Ifjúsági óra:
péntek 18.00–20.00
♦ Ifjúsági bibliakör:
a hónap 1. és 3. péntek-
jén 19.30-tól
♦ Éva-kör:
a hónap 2. szerdáján 18.00-tól
♦ Ádám-kör:
a hónap 3. szerdáján 18.00-tól
♦ Presbiteri győlés:
a hónap utolsó hétfıjén
18.00–20.30
Istentiszteletek
Monor, evangélikus templom:
minden vasárnap és ünnepnap 10
órakor (az istentisztelettel párhuzamosan gyermekbibliakör van a
gyülekezeti teremben); a hónap 1. és 3. vasárnapján, illetve ün-
nepnapokon úrvacsorával; a hónap 3. vasárnapján családi és ifjú-
sági istentisztelet
Monorierdı, katolikus kápolna
: minden vasárnap és ünnepnap
15 órakor; a hónap 1. vasárnapján, illetve ünnepnap úrvacsorával
Csévharaszt, Petıfi Sándor u. 104.
: a hónap 1. vasárnapján 16 óra
30 perckor
Vasad, református templom
: a hónap 4. vasárnapján és egyházi
ünnepeink 2. napján 17 órakor
5
Gyerektábor 2010
Június 21. és 25. között gyülekezetünk hittanosai – az ifjú-
ság néhány tagjával egyetemben – Nagybörzsönyben tá-
boroztak. A helyszín sokunknak ismerıs volt, hiszen né-
hány éve már jártunk itt.
A hét során különbözı Bibliai történeteket ismer-
hettek meg a résztvevık. Ilyen volt például Jairus lányá-
nak meggyógyítása (Lukács 8,40–42), ötezer ember meg-
vendégelése (Lukács 9,12–17) és amikor Jézus lecsendesí-
tette a tengert (Márk 4,35–41). Megtanultuk: Jézus a kirá-
lyok király, aki ura életnek és halálnak, a természetnek, a
hétköznapi gondoknak, a titkoknak és a szeretetnek, egy-
szóval az egész mindenségnek.
Ezeket a történeteket kiscsoportos foglalkozásokon is
átbeszéltük, kitöltöttük a témához kapcsolódó tesztlapo-
kat, megcsináltuk a kézmőves feladatokat.
Az esti áhítatsorozatban sok izgalmas dolgot hallhat-
tunk Dr. White kalandjairól. Minden történetbıl tanulhat-
tunk valamit. Rácsodálkozhattunk, hogy semmi sem tör-
ténik véletlenül, mindennek oka van, Isten minden hely-
zetben velünk van és segít nekünk.
A hét folyamán sokat énekeltünk, játszottunk (ping-
pong, csocsó, foci, sorverseny). Kisvonaton is ültünk, éj-
szakai túrán is voltunk és éjszakába nyúló beszélgetések is
gazdagították a programot.
Idén is voltak amerikai vendégeink, igaz, csak három
napra. Bruce Kuenzel, az új-mexikói Los Alamosban mő-
ködı Bethlehem Evangélikus-Lutheránus Gyülekezet lel-
késze (ı már a tavalyi gyerektáborunkon is ott volt), Ann
Morawski
egyetemi lelkész és két fiatal egyetemista látoga-
tott meg minket. (Testvérgyülekezetünk küldöttsége – európai
körútja zárásaként – június utolsó hétvégéjét Monoron töltötte.
– A szerk.)
A tábor gyorsan és jó hangulatban telt el; az utolsó
napon a legügyesebb fiú és lány kis ajándékot kapott.
Szöveg:
Vitális Nóra; fotó: Trincsi Andrea
Anyakönyvi hírek
Az elmúlt egyházi esztendıben egyházközségünkben az
alábbi örömteli és szomorú események történtek.
Keresztségben részesült: Iványi Petra
(Monor), Feigl Szil-
via
(Monor), Zóni Csaba (Monor), Hornyák Zalán (Monori-
erdı), Bágyi Csenge (Monorierdı)
Konfirmációi fogadalmat tett:
Belsı-Vereszki Adél, Iványi
Petra, Ottinger Viola, Regian Hedvig
Házasságukra Isten áldását kérték: Jézsó Gábor
és Bokros
Ildikó
, Zsolczai Balázs és Vitális Judit (Kecskeméten)
Isten irgalmába ajánlottuk elhunyt testvéreinket: Plesz-
kán Frigyesné sz. Szarka Veronika, Orosházi István, Motlok Ist-
vánné sz. Vörös Julianna, Vasas Mihály, Felde Pál, Deli Gábor,
Somodi Lászlóné, Pálinkás János, Sinkovicz István, dr. Szemzı
Sándor
50 éves házassági évfordulóját ünnepelte gyülekezetünk-
ben Kerekes György és felesége Kerekes (Gajzágó) Gabriella.
2010. november 7-én az ünnepi, úrvacsorai közösségben
végzıdı istentiszteleten a gyülekezet és a család mellett a
barátok és a nyugdíjas társak is részt vettek.
Alapkı – A Monori Evangélikus Egyházközség lapja
Szerkesztı: Zsolczainé Vitális Judit
(judit.vitalis@lutheran.hu).
Felelıs kiadó: Selmeczi Lajos Péter lelkész.
Sokszorosítás: Másoló Futár Kft.
Terjesztés Monor, Monorierdı, Csévharaszt és Vasad
területén.
Monori Evangélikus Egyházközség Lelkészi Hivatala
2200 Monor, Bajza u. 2.
Telefon: 29/410-108, 20/824-4902
E-mail: monor@lutheran.hu
Hivatali idı: szerda: 16.00–18.00, péntek: 8.00–10.00
Itt a karácsony (EÉ, 171)
2. Itt a Megváltó! Itt a szeretet! Elhagyott, árva senki nem
lehet. Eljött a mennybıl. Emberré lett. İ hoz a földre bé-
kességet.
3. Szálljon a jó hír! Vigyük szerteszét! Hirdessük Isten
nagy szeretetét! Eljött a mennybıl. Emberré lett. İ hoz a
földre békességet.
4. Hirdessük szóval, tettel, élettel: Jézusban Isten szívére
ölel! Eljött a mennybıl. Emberré lett. İ hoz a földre békes-
séget.
5. Itt a karácsony! Itt a Megváltó! Szálljon az égig boldog
énekszó! Eljött a mennybıl. Emberré lett. İ hoz a földre
békességet.
(Túrmezei Erzsébet, 1912–2000)
Imádkozzunk!
Szeretı Atyánk, segíts, hogy ne feledjük el Jézus születé-
sét, hogy részt vehessünk az angyalok dalában, a pászto-
rok örömében, és imádhassuk a bölcseket.
Csukd be a győlölet ajtaját, és nyisd meg a szeretet zárját
az egész világon. Add, hogy minden ajándékban kedves-
ség lapuljon, és minden köszöntésben ıszinte jó kívánság.
Szabadíts meg minket a gonosztól Jézus áldásával, és
taníts meg boldogan, tiszta szívvel élni.
Add, hogy a karácsony reggel boldog gyermekeiddé te-
gyen minket, s a karácsony este így kísérjen ágyba, hálás
szívvel, megbocsátva és megbocsáttatva, Jézus kedvéért.
Ámen.
Áldás
Az Úr áldjon meg és tartson meg téged
Az İ orcája ragyogjon terád, és adjon békességet tenéked.
Ahogy a Betlehemben született gyermekre emlékszel,
Hajolj meg a tulajdon szívedben élı gyermek elıtt,
És kövesd álmaid csillagának fényét,
S tudd, Isten veled van, bárhova mész is.
Hagyd, hogy az istállóban született remény megmutassa,
Az Úr egy kisgyermeken át is képes megváltani a világot.
Kívánom, hogy a karácsony szelleme
Egész évben melengesse lelkünk!
Béke és kegyelem kísérjen utunkon
Az Atya, a Fiú és a Szentlélek Isten nevében,
Ahogyan az kezdetben volt, és mindörökké lészen,
A világ végezetéig. Ámen.
Istentiszteletek vízkeresztig
December 24.: Monor 16.00 ♦ December 25.: Monor
10.00 ♦ Monorierdı 15.00 ♦ December 26.: Monor 10.00 ♦
Vasad 16.30 ♦ December 31.: Monor 16.00 ♦ Január 1.:
Monor 10.00 ♦ Január 2.: Monor 10.00 ♦ Monorierdı
15.00 ♦ Csévharaszt 16.30 ♦ Január 6.: Monor 16.00
A 2011. év igéje:
„Ne gyızzön le téged a rossz,
hanem te gyızd le a rosszat a jóval.”
(Pál apostol levele a rómaiakhoz 12,21)