A
LAPKŐ
A Monori Evangélikus Egyházközség lapja
2008/1. szám
Túrmezei Erzsébet
Feltámadt!
Egy édes titkom van nekem.
Fénnyel betölti életem,
mosolyra nyitja számat:
a Megváltó feltámadt!
Nem, nem maradt a sír ölén.
Ujjongok az örömtől én,
hisz nem vagyok már árva.
Nincs többé sírba zárva.
Velem van nappal, éjjelen.
Mindig velem, mindig velem.
Az úton Ő vezérel
oltalmazó kezével.
Virágok, illatozzatok!
Húsvéti, tiszta fény ragyog,
elűzve minden árnyat:
a Megváltó feltámadt!
Selmeczi Lajos Péter
Kampány az (örök) életért
Március 9-én „népszavazott” az ország. Véleményt nyilváníthattunk arról, hogy milyen irányba haladjon tovább az
egészségügy és az oktatásügy. A magas részvételi arány azt mutatja, hogy az embereket nemcsak érdekli, hogy mi lesz
velük a jövőben, de bele is akarnak szólni, formálni, alakítani akarják sorsukat.
Vannak azonban olyan dolgok is, amelyekkel kapcsolatban nem kérik ki a lakosság véleményét. Nem kérdeznek
meg senkit, és nem írnak ki népszavazást arról, hogy megbüntessék-e a tolvajokat, garázdákat, gyilkosokat. Nem kér-
dezik meg a gyerekeket, hogy akarnak-e iskolába járni. Sőt nem kérdezik meg a magzattól sem, hogy meg akar-e születni.
(Az más kérdés, hogy sokan úgy gondolják, az anyának joga van eldönteni, akarja-e a gyermekét. Érdekes kettősség ez: a
„megszületett” életet a legszigorúbban védi a törvény, míg a „meg nem születettről” önkényesen dönthet – és így akár le
is mondhat – az „édesanya”.)
Bármennyire is terjedőben van azonban a liberalizmus, a társadalmak egyre inkább érzik annak veszélyét is, ha nincs
egy mindenki fölött álló rend, amely egységesen határozza meg az emberek jogait és kötelességeit. Egyre több teret
követelnek maguknak a „mások”, akik életvitelükben, gondolkodásmódjukban eltérnek a megszokottól, az általánostól –
és közben nincsenek tekintettel a többségre.
Senki nem rúghatja fel büntetlenül azt a szövetséget, amelyet Isten az emberrel kötött. Isten nélkül hogyan működ-
hetne jól az, amit Isten hozott létre? Hogyan lehetne rend, békesség? És hogyan gondolhatjuk, hogy Istennek bármiféle
kötelezettsége van felénk, emberek felé, ha mi ki akarjuk zárni őt az életünkből?!
Mózes első könyvének hatodik részében azt olvassuk: az erőszakosság, a bűn elterjedése miatt megbánta Isten, hogy
megteremtette az embert. Amit csak lehetett, elrontottunk. Az irigység, az önzés, a harag az oka annak, hogy nem tudunk
egymással békességben élni (háborúk, erkölcstelenségek), szennyezzük környezetünket (természeti katasztrófák, globális
felmelegedés). Hiába a technika fejlődése, hiába az egyre hangosabb figyelmeztetés… A józan ész szerinti összefogás nem
valósulhat meg, mert a Sátán mindent és mindenkit szembefordít egymással.
Az ember – a mai kor embere is – újra keresztre feszítette Jézust azzal, hogy kitörölte életéből, „bezárta” a temp-
lomokba és a „belső szobákba”. Az Ember – Pilátus mondta Jézusra: „Íme, az ember!” (Jn 19,5) – keresztre feszítése és meg-
ölése az emberiség ítélete önmaga felett. Vajon milyen kilátásaink lehetnek még ezután…?
Ebben a reménytelen helyzetben azonban Isten még egy – utolsó – lépést tesz felénk: feltámasztja Jézust. Neki szol-
gáltat ki minden embert, neki adja át az ítéletet. Jézusban megmutatja: Őt nem lehet kihagyni a számításból, nem lehet
kitörölni a világból, mert ez a világ – menny és föld, látható és láthatatlan – az övé! Vegyük komolyan Jézus húsvéti sza-
vait, amelyek egyszerre félelmetesek és reményt keltőek:
„…halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai.” (Jel 1,18b)
2
K
IP
-
KOP
Kedves Olvasók!
Legutóbb decemberben kopogtattunk, és
kértünk bebocsátást az otthonukba. Most
újra ezt tesszük, ezúttal az Alapkő húsvéti
lapszámát „lobogtatva”.
A tartalom bemutatása helyett azon-
ban engedtessék meg, hogy e helyütt téli
emlékeinket eleveníthessük fel.
Tavaly decemberig ugyanis nem
kaptunk „írásos” visszajelzést arról, hogy
Önök milyennek látják az Alapkövet. Szó-
ban addig is többször, többen megosztot-
ták velünk az újsággal kapcsolatos véle-
ményüket – de nagyon örültünk, amikor
végre levelet hozott a „drótposta”, ráadá-
sul rögtön kettőt. Ezekből idézünk.
Az egyikben ezt olvashattuk: „Na-
gyon sok szeretettel gratulálok ehhez az
igazán tartalmas és szép Alapkőhöz.”
Valóban mindig arra törekszünk,
hogy tartalmas és szép újságot adhassunk
át – ha nem is személyesen, de minden-
képpen nagy szeretettel – a monori és
Monor környéki evangélikusoknak.
Tartalmasat, vagyis olyat, amelyben
lehetőség szerint ha csak röviden is, de
minden fontosabb eseményről beszámo-
lunk, és szépet, amelyet jó kézbe venni,
átlapozni, mert nem csak a szívet, de a
szemet is gyönyörködteti.
A másik e-mail így szólt: „Az
Alapkövet küldted el, s mivel érdekelt, mi
van benne, gyorsan átfutottam, majd elolvas-
tam. Most éppen harmadszorra olvasom, és
komolyan mondom, megkönnyeztem. Olyan
szép írások vannak benne! Arra gondoltam,
mindenképpen tudnod, tudnotok kell, hogy ez
milyen boldoggá tett. Ez a gyülekezet nem
tűnhet el! Ahol ilyen fiatalok vannak, ott
Isten igéje megmarad, hogy erőt adjon az
olyan öregedő mamáknak, mint jómagam.”
Nagyon köszönjük az elismerő sza-
vakat, és reméljük, hogy az Alapkővel mi
is hozzájárulunk ahhoz, hogy a gyüleke-
zet tovább éljen, sőt növekedjen.
Természetesen továbbra is várjuk
nemcsak a dicséreteiket, hanem a jótaná-
csaikat, az ötleteiket is. Mondják el, írják
meg nekünk miről, illetve kiről olvas-
nának szívesen. Addig is: Erős vár a mi
Istenünk!
A szerkesztők nevében: Vitális Judit
Kanczler Klára kiállítására
Reggelente a sok semmitmondó, átverő
felhívás miatt többnyire bosszankodva
olvasom az internetes postaládámba ka-
pott leveleimet. De nocsak, most majd-
nem kitöröltem egy fontosat. Hiszen ez
egy meghívó Kanczler Klára és Anka
Margit csévharaszti képzőművészek ki-
állításának január 22-ei megnyitójára!
Mindjárt jobb lett a kedvem, hiszen
Klári gyülekezetünk presbitere. Nem túl
régóta ismerem, de valahogy az első
perctől kezdve szívet-lelket melengető
érzés fog el, valahányszor találkozom
vele. Derű, nyugalom árad belőle, pedig
nincs könnyű élete.
Mennyi mindent nem tudunk egymás-
ról – derült ki újra számomra a magyar
kultúra napján megrendezett
alkalmon
.
Mert a gyerekeknek szervezett kézmű-
ves foglalkozások révén tudtuk ugyan,
hogy Klárinak jó kézügyessége van – de
hogy művészi kvalitásai is, és hogy a
Magyar Nemzet grafikusa is volt…
A tárlaton Selmeczi Lajos Péter lel-
kész is szólt az egybegyűltekhez. József
Attilát idézte: „Az Isten itt állt a hátam
mögött / s én megkerültem érte a világot… //
Ugy segitett, hogy nem segithetett. / Lehetett
láng, de nem lehetett hamva. / Ahány
igazság, annyi szeretet. / Ugy van velem,
hogy itt hagyott magamra.” Klári is nagy
utat tett meg, amíg elérkezett ehhez a felismeréshez.
És mi a helyzet velünk? Isten Jézus Krisztusban látogat meg minket –
fogadjuk őt? Vagy igaz lenne ránk az afrikai mondás: Isten gyakran keres
bennünket, de mi a legtöbbször nem vagyunk otthon?
Klári otthon van, és erről a grafikái is tanúskodnak. (Fent Keresztben
című alkotását láthatjuk – a szerk.)
Köszönjük Klári, hogy megörvendeztettél bennünket, és kívánunk sok
örömöt, jó egészséget, Isten áldását mind gyermekeid neveléséhez, mind
további munkádhoz!
P. A. M.
Január 19-én a Téli beszélgetés
vendégként Dániel Szabó Ilonával
ismerkedhettünk meg. A székely-
káli születésű gobelinművész a
bibliai történetek mellett a nép-
balladák világát is megidézi szőt-
teseiben. (Jobbra Selmeczi Lajos
Péter, az alkalom moderátora.)
Fotó: Trincsi Andrea
Fotó: Nagy Renáta
R
ENDHAGYÓ NAPLÓ
Egyéves lett az énekkar!
2008. január 31., csütörtök: „Ma énekkar; remélem, mindenki el tud
jönni…” – egész nap ez járt a fejemben. Már nagyon vártam az estét. Ami-
kor végre beléptem, Enikő aggódó tekintete fogadott, amely azt „súgta”,
még csak ketten vannak. „Ne izgulj, itt lesznek” – mondogattam magam-
ban. Lajos mit sem sejtve készülődött, egyre többen érkeztek. Erzsó egy
tálca ínycsiklandó sütivel jött, összemosolyogtunk. Sajnos Marika beteg lett
– de nyílt az ajtó, és egy rég nem látott tagunk, Odett érkezett. Míg a töb-
biek beénekeltek, kisurrantam telefonálni: „Zsuzsi, jössz?” „Kések, de
jövök! Kezdjétek el!” – jött a válasz. Kivettem a kocsiból – néhányan tudtak
róla –, és bevittem. „Boldog szülinapot, boldog szülinapot…” – énekeltem
mellé. „Tortaaaa!” – kiáltottak fel a többiek. – „Tényleg, egyéves lett az
énekkar!” Aztán Zsuzsi is befutott…
* * *
Bizony, már egy éve… Hogyan is volt?
A magyar kultúra napja alkalmából rendezett ünnepségre szólt a felkérés.
Akkor, 2007. január 22-én „debütáltunk” az Ady úti (volt Ökumenikus)
Általános Iskola tornatermében. Mindössze három próbával a hátunk mö-
gött, remegő lábakkal léptünk a közönség elé. Azt, hogy tudtunk-e adni
valamit a közönségnek azon a napon, nem tudom, csak remélem, de hogy
mi kaptunk, az biztos! Kaptunk – méghozzá egy baráti közösséget!
3
Együtt maradtunk, a próbák nagyon vidám hangulatban zajlottak, és
egyszer csak elkezdtünk gyarapodni. Aztán előkerült a naptár, és jöttek a
felkérések. Először húsvétkor szolgáltunk a gyülekezetben; ezúton is kö-
szönjük, hogy szeretettel fogadtak bennünket akkor is és a későbbiekben is.
Májusban, Cantate vasárnapján már egy valódi énekkari találkozóra
mentünk Maglódra, és „túlestünk” az első családi istentiszteleten is, ahol a
gyülekezettel együtt dicsőíthettük az Urat. A tanévzáró, majd a tanévnyitó
istentisztelet sem maradhatott ki. Karácsonykor a hittanos fiatalok szol-
gálatához csatlakoztunk.
Négy esküvőn is énekeltünk. Mindegyik párnak köszönjük a felkérést.
Megtisztelő volt átélni velük közös életük kezdetét. Isten áldja őket! Sajnos
volt részünk temetéseken is szolgálni; ezek nagyon fájdalmas pillanatok
voltak. Szívből kívánjuk Isten vigasztaló szeretetét az érintett családoknak.
2008. január 24-én, az ökumenikus imahét egyik alkalmán alig fértünk
be a mi kis templomunkba. Ez nem panasz, hanem nagy öröm! Ennyi hívő
ember egy helyen! Csodálatos érzés volt, hogy – református testvérekkel
kibővülve – mi is szolgálhattunk a felekezetközi alkalmon.
* * *
Köszönöm Istennek, hogy elhívott bennünket erre a csodálatos szolgálatra.
Köszönet Selmeczi Lajos Péter lelkész úrnak, hogy felvállalta az énekkar
megalakításának minden nehézségét – higgyék el, ennyi nőt irányítani nem
könnyű… – és örömét. Köszönet a zenészeknek, akik elfogadták a felké-
rést, és hajlandóak voltak egy amatőr énekcsoportot nagyon profin kísérni.
Köszönet a családjainknak, akik hétről hétre lehetővé teszik számunkra,
hogy eljuthassunk a próbákra.
Végül egy „szolgálati közlemény”: van még hely közöttünk! Kar-
vezetőnk, Selmeczi Lajos Péter ezúton is kéri az énekelni, zenélni szerető
fiúkat, urakat, hogy erősítsék őt az énekkarban. Természetesen a lányokat,
hölgyeket is szívesen fogadjuk. Próba csütörtökönként 18 órától van.
Iványiné Pecze Marianna
2008 A BIBLIA ÉVE
Ha a Biblia lenne a mobilom…
Mi lenne, ha a Bibliánkat úgy kezel-
nénk, mint a mobiltelefonunkat?
Mi lenne, ha mindig magunkkal
hordanánk?
Mi lenne, ha mindig visszafordul-
nánk érte, ha otthon felejtettük?
Mi lenne, ha az igékre úgy tekinte-
nénk, mint az SMS-ekre?
Mi lenne, ha ajándékként adnánk?
Mi lenne, ha vészhelyzet esetén el-
sőként ezt vennénk elő?
Mi lenne, ha úgy tekintenénk rá,
mint olyasvalamire, ami nélkül nem
tudunk élni a mai modern világban?
Mert a Biblia olyan, mint a mobilunk.
Összeköt bennünket Istennel: ezáltal
is tudunk Vele beszélgetni, és Ő ezen
keresztül is válaszol.
És miért jobb a Biblia, mint a mobil?
Mert sosem kell a térerő miatt aggód-
nunk! Jézus Krisztus ugyanis kereszt-
halálával megteremtette a százszáza-
lékos lefedettséget az egész földön, és
kiontott vérével aláírta azt a szerző-
dést, amely örökre szól, állja minden
számlánkat, így ingyenesen hívható…
Ismeretlen szerző
O
LVASNIVALÓ
Istenért aggódó
Egy kisfiú mondja esti imáját: „Édes
Istenem, áldd meg a mamát, áldd meg a
papát, és áldj meg engem is. És kérlek,
nagyon vigyázz magadra, mert ha veled
bármi történik, nagy bajba kerülünk!”
4
Jézust ki ne hagyd!
Két fiútestvér azon vitatkozik, hogy hány
fő van a családban. András: „Hatan va-
gyunk.” Márk: „Öten vagyunk.”
Az anyukájuk felfigyel a csetepatéra,
és próbálja rávezetni Andrást az igazság-
ra: „Számolj, András! Apa: egy, anya:
kettő, az öcséd: három, a húgod: négy és
te: öt. Öten vagyunk a családban.”
Mire András: „De anya, az Úr Jézust
kihagytad! Te mondtad, hogy Ő mindig
velünk van!”
Tavasz van…
Egy ember ült egy épület
előtt a lépcsőn, lábánál egy
kalappal. A kezében táblát
tartott, rajta a következő fel-
irattal: „Vak vagyok. Kérem,
segítsenek.“
Arra ment egy újságíró,
és látta, hogy a kalapban alig
van pénz. Lehajolt, dobott be-
le pár koronát, majd anélkül, hogy megkérdezte volna, elvette a táblát, és a
másik oldalára írt egy mondatot.
Délután visszatért a vak emberhez, és látta, hogy a kalapban sok pénz
van. A vak felismerte őt a lépteiről, és megkérdezte tőle, hogy ő írt-e a táb-
lára, és ha ő volt, akkor mit.
Az újságíró így válaszolt: „Semmi olyat, ami ne lenne igaz. Csak so-
raidnak kicsit más formát adtam.”
Mosollyal az arcán távozott. A vak soha nem tudta meg, hogy a táblán
ez állt: „Tavasz van, és én nem láthatom.”
Bababeszéd (?)
Egy várandós anya két gyermeket hord a méhé-
ben. Az egyik egy „kis hívő”, a másik egy „kis
szkeptikus”.
A „szkeptikus” azt kérdezi:
– Te hiszel a születés utáni életben?
– Hát persze – mondja a kis „hívő”. – Az
itteni életünk arra való, hogy felkészüljünk a
születés utáni életre, hogy elég erősekké váljunk
arra, ami ott kint vár bennünket.
– Hülyeség! – mondja a „szkeptikus”. – Ez
nem igaz! Hogyan nézhet ki a kinti, külső élet?
– Pillanatnyilag még nem tudom – mondja a
kis „hívő” –, de biztos sokkal világosabb, mint itt
bent. Lehet, hogy a szánkkal fogunk enni, és a
lábunkkal fogunk menni.
– Nonszensz, lehetetlen! – mondja a „szkeptikus”. - Megyünk a lábunkkal, és eszünk a szánkkal!? Micsoda hülyeség!
Ez egy fura ötlet, hogyan is működhetne?! Itt van a köldökzsinór, ami biztosítja a táplálékot. Nem lehetséges az élet a
születés után, hiszen ez a zsinór már így is túl rövid.
– Hát persze hogy működni fog, csak minden egy kicsit másként fog kinézni – mondja a kis „hívő”.
– Soha sem fog működni – véli a kis „szkeptikus”. – Még soha senki nem tért vissza a születés után. A születés után
vége az egésznek. Az élet nem más, mint egy nagy sötét tortúra.
– Még ha nem is tudom pontosan, milyen lesz a születés utáni élet – mondja a kis „hívő” –, de azt tudom, hogy talál-
kozni fogunk az édesanyánkkal, és ő nagyon vigyáz majd ránk.
– Anya!? Te hiszel egy anyában? Hol van? – kérdezi a kis „szkeptikus”.
– Itt van körülöttünk, mi benne vagyunk, és általa létezünk, nélküle nem is létezhetnénk – válaszolja a kis „hívő”.
Mire a kis „szkeptikus”:
– Soha nem láttam még semmilyen anyát. Nincs is ilyen.
A kis „hívő” elgondolkozik egy pillanatra:
– Néha, amikor nagyon csendben vagyunk, hallhatod, ahogy énekel, vagy érezheted, amikor megsimogatja a vilá-
gunkat. – Majd halkan hozzáteszi: – Mindenesetre én hiszem, hogy az igazi életünk a születés után kezdődik…
Ismeretlen szerző
B
ESZÁMOLÓ
Röviden egyházközségünk 2007. évi gazdálkodásáról
Örömmel tölt el, hogy gyülekezetünk lapjában ismét
számot adhatok egyházközségünk elmúlt évi gazdálko-
dásáról, illetve ez évre tervezett költségvetéséről.
Bevételek
Gyülekezetünk összes bevétele a 2007. évben 3 622 685
forint volt, közel 10 százalékkal magasabb az előző évinél.
A bevétel több mint 40 százalékát, 1 537 307 forintot
gyülekezetünk tagjai szolgáltatták. Ebből egyházfenntar-
tói járulékként 843
200 forintot, perselyadományként
410 107 forintot, adományként és céladományként 266 500
forintot, harangozási hozzájárulásként pedig 17 500 forin-
tot adtak az egyházközség saját anyagi alapjának megte-
remtéséhez.
Egyházfenntartói járulékot összesen 141 gyülekezeti
tagtól kaptunk, köztük 64 olyan testvérünktől, aki 2006-
ban nem élt ezzel a jogával. (A többiek az előző évben is
teljesítették ez irányú kötelezettségüket.) Az átlagos éves
hozzájárulás befizető személyenként 5 980 forint volt; a
befizetett összegek 500 és 40 000 forint között voltak.
A gyülekezet gazdálkodásából – döntően a temető-
fenntartásból – származó bevételünk 248 637 forint volt.
Továbbítandó adományként 154 527 forint folyt be.
Sok kicsi sokra megy – legyen szó akár a saját érdekünkben
történő takarékoskodásról, akár a más javára való adakozásról.
A Magyarországi Evangélikus Egyház az Aprókkal az apró-
kért elnevezéssel meghirdetett mozgalom keretében március
31-ig gyűjti a forgalomból kivont egy- és kétforintosokat. A
kezdeményezés révén eddig több mint három tonna aprópénz
folyt be. Az összeget a gyermekek között végzett munka támo-
gatására fordítják majd.
A külső anyagi támogatásokat tavaly sem nélkülöz-
hettük. Bevételünk 46 százaléka, 1 682 217 forint szárma-
zott külső forrásból. Ebből 593 717 forint volt az állam,
300 000 forint pedig a helyi önkormányzat támogatása,
150 000 forinthoz pályázati úton jutottunk, a Magyar-
országi Evangélikus Egyház működési támogatása és illet-
ménypótléka 501 000 forintot tett ki, míg az átfutó tételek
bevételei (levont járulékok, offertóriumok, egyházmegyei
hozzájárulások) 137 500 forintot jelentettek.
Kiadások
Gyülekezetünk összes kiadása a 2007. évben 3 737 972
forint volt. A kiadások közül a legjelentősebb tételt az
illetmények és közterheik jelentik. E költségek a tavalyi
évben együttesen 1 654 560 forintot tettek ki.
Működési költségként 1 425 680 forint jelentkezett.
Ebből a dologi kiadások értéke 1 041 325 forint, míg az
eszközállomány fenntartási költsége 384 355 forint volt.
A továbbítandó bevételek összege 203 796 forint volt.
Belmissziói kiadásokra (temetőfenntartásra, a gyerektábor
költségeire) 354 348 forintot, felszerelések pótlására 99 588
forintot költöttünk.
Összegzés
Mint látható, összes kiadásunk 115 287 forinttal volt ma-
gasabb az összes bevételünknél, így az év végi pénzkész-
letünk ezen összeggel lett kevesebb a nyitó értéknél.
Ugyanakkor a 2007. évi kiadások közül 70 541 forintnyi
összeg a korábbi évek ráfordításait fedezte, csak pénz-
ügyileg a 2007. évben teljesült.
Ez évi céljaink szerint a tavalyi évhez hasonló szerke-
zetű, de összegében magasabb, 5 477 000 forint bevételi és
5 399 000 forint kiadási tételű költségvetést fogadott el a
presbitérium márciusi ülése. A költségvetési előirányzat
növelését – a minden szinten érzékelhető támogatáscsök-
kenés mellett – alapvetően a gyülekezeti ház felújítási
költsége, valamint életvitelünk növekvő terhei indokolták.
Kérjük kedves testvéreinket, hogy – anyagi helyze-
tükhöz mérten – adományaikkal és az egyházfenntartói
járulék megfizetésével az idei évben is járuljanak hozzá
egyházközségünk eredményes gazdálkodásához, hogy az
anyagi nehézségek ne szabjanak korlátot hitbéli céljaink-
nak! Ehhez mellékeljük az összeg befizetésére szolgáló
csekket, bízva abban, hogy kérésünk találkozik az Önök
szándékaival.
Duchaj Sándor, a Számvevőszék elnöke
5
Ön tudja már, kinek ajánlja adója 1+1 százalékát?
A Magyarországi Evangélikus Egyház technikai száma: 0035.
A Monori Evangélikus Egyházközség bankszámlaszáma: 11742056-20051754.
A Monori Evangélikus Kultúráért Alapítvány adószáma: 18691951-1-13; bankszámlaszáma: 11742056-20053921.
Programok
♦ Április 12-én, szombaton 17 órakor – várhatóan a gyülekezeti
teremben – a Wycliffe Bibliafordítók Egyesülete mutatkozik be.
♦ Április 26-án, szombaton 19 órakor – a református gyülekezet
meghívására – a Piaccsarnokban a gospelt játszó-éneklő holland
Shirchadasj & Band szolgál.
♦ Áprilisban újra lesz Tavaszi beszélgetés! A végleges időpont – és a
meghívott vendég személyének kiléte – az interneten, a levelezőlistán,
illetve az istentiszteleti és gyülekezeti alkalmakon is hirdetve lesz.
Istentiszteleti alkalmak
virágvasárnaptól pünkösdig
Március 16., virágvasárnap
Monor, 10 óra: családi és ifjúsági istentisz-
telet úrvacsorával
Monorierdő, 15.30: istentisztelet
Március 20., nagycsütörtök
Monor, 18 óra: istentisztelet úrvacsorával
Március 21., nagypéntek
Monor, 10 óra: istentisztelet úrvacsorával
Monor, 18 óra: passióolvasás
Március 23., húsvét ünnepe
Monor, 10 óra: istentisztelet úrvacsorával
Monorierdő, 15.30: istentisztelet úrvacsorával
Március 24., húsvét második napja
Monor, 10 óra: istentisztelet úrvacsorával
Vasad 17, óra: istentisztelet
Március 30., húsvét ünnepe utáni első
vasárnap
„Szószékcsere” Monor és Tápiószentmár-
ton között a Gusztáv Adolf Segélyszolgálat
támogatására. Igét hirdet: Kustra Csaba.
Monor, 10 óra: istentisztelet úrvacsorával
Monorierdő, 15.30: istentisztelet
Április 6., 13., 20., 27. és május 4.
Istentiszteletek az év közbeni rend szerint.
(Április 20-án családi és ifjúsági istentisztelet!)
Május 1., csütörtök, mennybemenetel
ünnepe
Monor, 10 óra: istentisztelet
Május 11., pünkösd ünnepe
Monor, 10 óra: istentisztelet úrvacsorával
Monorierdő, 15.30: istentisztelet úrvacsorával
Május 12., pünkösd második napja
Monor, 10 óra: istentisztelet úrvacsorával
Vasad, 17 óra: istentisztelet
Rendszeres alkalmak
♦ Énekkar: minden csütörtökön 18 órakor
♦ Éva-kör: minden hónap második szerdáján 18 órakor
♦ Ifjúsági kör: minden pénteken 18 órakor
A fenti alkalmak helyszíne a gyülekezeti terem!
Istentiszteletek rendje év közben
♦ Monor: minden vasárnap és ünnepnap 10 órakor (a hónap 1. és
3. vasárnapján, valamint az ünnepnapokon úrvacsorával; minden
hónap 3. vasárnapján családi és ifjúsági istentisztelet)
♦ Monorierdő (katolikus templom): minden vasárnap és ünnep-
nap 15.30-kor (a hónap 1. vasárnapján, valamint ünnepnap úrva-
csorával)
♦ Csévharaszt (iskola): minden hónap 1. vasárnapján 17 órakor
♦ Vasad (református templom): minden hónap 4. vasárnapján és
egyházi ünnepeink 2. napján 17 órakor
Táborok
Kedves Gyerekek!
Szeretettel várunk benneteket nyári táborainkba. A következő
lehetőségek közül választhattok:
♦ Gyermektábor: több helyen és időpontban.
♦ Ifjúsági tábor: Piliscsaba, július 14–19.
♦ Íjásztábor: Szügy, július 20–27.
♦ Zenei tábor: Szolnok, augusztus 10–16.
Bővebb felvilágosítást telefonon vagy személyesen a lelkészi
hivatalban kaphattok. Várjuk mielőbbi jelentkezéseteket!
Andi néni és Lajos bácsi
Monori Evangélikus Egyházközség
Lelkészi Hivatala
2200 MONOR, Bajza u. 2.
Telefon: (29) 410-108, (20) 824-4902
Hivatali idő:
Szerda 16
00
–18
00
Péntek 8
00
–10
00
Kiadja a Monori Evangélikus Egyházközség
Monor, Monorierdő, Csévharaszt és Vasad területén.
Cím: 2200 Monor, Bajza u. 2.
Telefon: (29) 410-108, (20) 824-4902; e-mail: monor@lutheran.hu
Internet: http://monor.lutheran.hu
Felelős kiadó: Selmeczi Lajos Péter lelkész
Szerkeszti a Kommunikációs Bizottság
(Honthegyi Csilla, Iványiné Pecze Marianna, Selmecziné Fazekas Andrea,
Vitális Judit, Vitálisné Malik Judit)
Minden jog fenntartva!