-1907 Külső keret, áldott kezdet

1.odt — OpenDocument Text, 21Kb

Fájl tartalma ( Teljes képernyő )
Sok feljegyzés, tudományos megállapítás igazolja, hogy egyházközségünk keretét jelentő Monort már az emberi településnek legősibb időiben is ismerték.1
Kocsis, 3. l.
Monor határában végzett ásatások és a nemzeti Múzeumban elhelyezett tárgyak arról tanúskodnak, hogy a kőkorszak végén és a bronzkor elején már számos törzs élhetett itt.
A kelta és a későbbi római települések által művelt területekhez kell sorolnunk községünket és annak környékét az itt talált temetkező helyék és szokásokat igazoló latin (római) feliratok alapján.2
Kocsis, 4. l.
Ettől a kortól, melyben régi telepek hirdetik akarva-akaratlanul, hogy Istené a föld és annak teljessége s ahol pogány áldozati oltárról száll a füst az ‘ismeretlen Isten’ felé, jó néhány évszázad telik el, míg a római, avar, kun és frank uralom után magyar telepesek foglalják el ezt az ország fővárosához közel fekvő területet. (Budapesti Lánchídtól 35 km.)
Hogy e hajdani időkből írásbeli emlékeink nem maradtak fenn, annak okát kizárólag abban kell keresnünk, hogy a török pusztítás a maga hatását rettenetes következményeiben Monor értékes vidékén különösen éreztette. A török dúlás után még megmaradt lakosság az Alföld nagyobb városaiba, Monor vidékének népe Ceglédre menekült. Községünk így hát nemcsak az ország fővárosának, hanem Ceglédnek sorsában is osztozik.
A Monor határában levő pótharaszti erdőben kiásott ótemplom, vagy másként török-templom építőinek történetére nézve a Kalocsai Káptalan, a Nagyváradi Püspökség, valamint a Ceglédi Református Egyház évkönyveiben azt az egybehangzó feljegyzést találjuk, hogy Mátyás király 1460 táján a korábban Moldvába űzött huszitáknak megkegyelmez és Cegléd környékén telepíti le őket. A káptalani feljegyzés megállapítja, hogy e husziták két szín alatt áldoznak, vért és kenyeret vesznek magukhoz. Az Úr vérét — mint írja a feljegyzés — szurkozott zacskóban viszik magukkal, azzal még ruhájukat is megöntözik. A Ceglédre menekült Monor környéki huszitákról, mint templomépítőkről szól tehát a krónika.
Az evangéliumi keresztyénség első nyomai Budán és valószínűleg annak környékén, tehát Monoron is, már közvetlenül a Mohácsi vész után ismertek előttünk, hiszen jó talajra találtak. Luther tanításai valóban, mint elterjedt tanítás szerepel a pest megyei községekben. Földváry A magyar református egyház és a török uralom c. művében megállapítja, hogy Monor tótokkal és a felvidékről elüldözött kálvinistákkal népesült. A fenti megállapítást csak azzal a javítással fogadhatjuk el, hogy a Felvidék lakosai, a tótok is, inkább lutheránusok voltak, mint kálvinisták. Ezt igazolja Kocsis Mihály történeti feljegyzéseiben, ahol a jelenlegi Monor területén épült, egykor Újfalunak ismert községről (a mai Kucsera-tanya körüli hely) úgy emlékezik meg, mint amelynek lakosai szintén felvették Luther tanait, vezetőjük 1680 táján egy Jakabfalvi Imre prédikátor volt.3
Kocsis, 10. l., vö. Fónyad, 5-6. l.
Ebből az időből Virág Mihály nevű kálvinista püspök 1711-ben kelt bizonyos monori Curator Uramnak írt leveléből pedig azt vehetjük ki, hogy Monoron voltak helvét hitvallásúak, kiknek a Luther tanítását valókra minden bizonnyal nagy hatásuk lehetett, mert a fentebb említett Jakabfalvi Imre Luther tanítását követő prédikátoron kívül, egészen 1907-ig, tehát az evangélikusok szerveződésének időpontjáig nem találunk egyéb nyomot arra nézve, hogy itt a Luthert követők önálló egyházi életet éltek volna.
Vajon 1680 és 1907 között valóban nem lettek volna a területen egyáltalán evangélikusokő Ha csupán a ránk maradt monori feljegyzésekre lennénk utalva, bizony az előbbit kellene megállapítanunk. De beszélnek az ősök itt maradt utódai. Páll Sándor nemrég elhunyt 78 éves gondnokunk elmondta, hogy már dédapja is evangélikus volt, kinek születési ideje az 1700-as évek második felére esik. Baltigh Jenő tanár, gyülekezetünknek egy időben volt másodfelügyelője pedig arról tanúskodik, hogy anyai nagyapja Kirchknopf orvos már 1872-ben kérte a szomszédos péteri egyház lelkészét, hogy a Monoron lakó evangélikusoknak évenként egyszer-kétszer tartson istentiszteletet.
Éppen az előbbieket igazolja Dobronyovszky Károly péteri evangélikus lelkész feljegyzéseiben, ahol a Monortól csupán 5 km-re fekvő Péteri Egyházközség történetének feldolgozásában rámutatott arra a tényre, hogy 1742-től mutatható ki az evangélikusok részben péteri, részben bényei önálló egyházközségi élete. 1747-ben már 26 keresztelésről, 12 temetésről és 6 esketésről tud.4
Dobronyovszky, 1-16. l.
De a monori egyház történetére még fontosabb az a feljegyzés Dobronyovszky munkájában, ahol arról olvasunk, hogy egy bizonyos Pongrácz Boldizsár földesúr közbenjáró munkájára a császár 1781-ben 32 évi elnyomás után Péterinek újból megadja a szabad vallásgyakorlatot, mivel a Péteriben lakó 78 családot a környező községekben lakó evangélikus családokkal 100-ra egészíthette ki. Ebben a kiegészítésben szerepel Monor 10, Vasad, Löb-puszta 6 családdal.
1781-Ben tehát a mai Monori Egyház területén, beleszámítva Monor-erdőt5
1995-ben már Monorierdő néven.
(régebben Alsó-tanyák néven ismert terület) és Vasad, Löb-pusztákat 16 evangélikus család élt.
Röviden összefoglalva, monori egyházunk történetének áldott kezdete ott van, ahol hazánkban a lutheri tanítások elterjedésének kezdetét teszik. Az idők mostohasága, török hódoltság, kuruc-labanc háborúk, részben római katolikus elnyomás, részben erős kálvinista terjeszkedés gátat vetett annak, hogy az itt élő evangélikusok önálló egyházi életet élhettek volna. Megmaradtak hát hosszú ideig kezdetben Bénye, majd a Péteri Egyház szórványainak mindaddig, míg Isten 1907-ben új fordulatot ad az itt élő, de már jól megszaporodott evangélikus hívek életében.
Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
« 2024. március »
március
HKSzeCsPSzoV
123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031