Nem sokkal a nevezetes 1907. év előtt Monorra helyezi a magyar vallás‑ és közoktatásügyi minisztérium Meskó István képzett tanítót. ő, valamint az akkor Monoron működő Dr. Lehotzky Antal közjegyző, később egyházközségi felügyelő írásbeli felhívást intéznek az általuk ismert evangélikusokhoz egy a Nemzetőr utcai (most Szabó D. utcai) elemi iskolában tartandó értekezleten való megjelenés céljából.
A felhívásra — ahogy Meskó István, most már nyugdíjas igazgató elmondja — 25-30 evangélikus hittestvér jelent meg az említett iskola egyik tantermében. Az itt megjelentek nagy lelkesedéssel tették magukévá a szervezkedés szükségességét és a további teendők végzésével Meskó Istvánt bízták meg.
Meskó István tanító, Jenő tanár és Kaiser Károly jegyző mindnyájan monori evangélikusok, több ízben elmentek Péteribe az anyaegyház akkori lelkészéhez, Bartos Pálhoz, aki előtt bizalommal elmondták terveiket és szervezkedésük célját. Bartos Pál lelkész nagy örömmel tette magáévá a küldöttek javaslatát és támogatásáról biztosította azokat.
Még ugyanebben az évben (1907) a fentebb felsoroltakon kívül Dr. Lehotzky Antal közjegyző javaslatára Dr. Baltigh Árpád és Dr. Baltigh Elemér monori evangélikus lakosok bevonásával Bartos Pál lelkész elnöklete mellett olyan értelmű megbeszélést tartottak, melynek a monori evangélikusoknak fiókegyházzá való alakulása volt a célja. Ehhez a lelkész utasítása szerint a Monoron, Monor-erdőn, valamint Vasad bel‑ és külterületén lakó evangélikusok felkutatása vált szükségessé. Miközben Meskó István ezt a nehéz szervező munkát végzi, a felkutatott evangélikusok 1-2 és 5 koronás évi rendes és önkéntes adományaikból a ma is templomunkban használatban levő orgona-harmóniumot vásárolják meg.
1912-ben a szervezés munkája újabb állomáshoz érkezik. A már felkutatott hívek, valamint az ugyancsak 1907. évtől az evangélikus vallású tanulók hitoktatását végző Meskó István tanító munkája révén az egyházi életbe bekapcsolódó evangélikusok egy a Bartos Pál lelkész és Dr. Lehotzky Antal közjegyző által meghirdetett gyűlésen kimondják a Monoron és a hozzátartozó területeken (Monor-erdő, Vasad) élő evangélikusok fiókegyházzá való alakulását. A fiókegyház vezetősége Bartos Pál lelkész személyén kívül Dr. Lehotzky Antal közjegyző, mint a fiókegyház felügyelője, Páll István gazdálkodó, mint gondnok, Meskó István tanító, mint pénztáros és Kaiser Károly jegyző, mint a fiókegyház jegyzője választatott meg. Ízléses körpecsét elfogadását is kimondják, melynek felírása a következő: A Monori Ág. Hitv. Evang. Fiókegyház pecsétje, 1912. A pecsét közepén biblián nyugvó pecsét látszik.
A felbuzdult monori fiókegyház hívei nem gondolták, hogy szervezkedésük mögött csupán emberi erő, akarat és jóindulat van. Ezt bizonyítja az a tény, hogy ugyancsak Meskó István beszámol, hogy Bartos Pál lelkészt arra kérik, hogy havonta kétszeri alkalommal hirdesse nekik Isten igéjét, amire Bartos lelkész természetesen örömmel vállalkozott. A monori hívek istentiszteleti igénye ékesen tesz bizonyságot arról a fel nem jegyzett, ki nem mondott, de ebben az igényben vallott ama hitvallásukról, melyet Luther Márton a Hiszekegy harmadik hitágazatának magyarázatában ekként mond: “Saját értelmemmel vagy erőmmel nem tudnék a Jézus Krisztusban az én Uramban hinni, sem őhozzá eljutni, hanem a Szent Lélek hívott el engem az evangélium által.” Monori evangélikusaink vallották, hogy ha fiókegyházból anyaegyházzá akarnak lenni, a Szent Lélek ereje szükséges. Ezért kérték az igehirdetések gyakori ismétlését, melynek helye még hosszú ideig, 1924-ig az előbb idézett Nemzetőr utcai elemi iskola egyik terme.
A nevezetes évet (1912) még azzal is emlékezetessé kívánták tenni őseink, hogy a már korábban megvásárolt temetőkertet bekerítették és átadták rendeltetésének.
Közben az erősödő fiókegyházban a lelki élet terén végzendő munka egyre nagyobb terheket rak Meskó Istvánra. Már nemcsak a Nemzetőr utcai iskolában tanítja az oda más iskolákból összesereglő evangélikus tanulókat, hanem Monor és a hozzátartozó külterületek iskoláiban külön-külön sőt a 12 évet betöltött növendékeket konfirmációi oktatásban is részesíti. Saját gyermekeivel együtt a soros ünnepeken nagy hozzáértéssel feldíszítik az oltárnak szánt asztalt és imateremmé alakítják az amúgy rideg termet.
Ebben az áldott szolgálatban szakítja meg nemcsak Meskó Istvánt, a fiókegyház ‘mindenesét’, hanem a híveket is az 1914-ben kitört világháború. Meskó tanítót katonai szolgálatra hívják be, mely szolgálatából csak a világháború végén szabadul. Távollétében az időközben Bartos Pál helyére megválasztott Csaba Gyula péteri lelkész gondozza “apostoli hűséggel a kiterjedt monori fiókgyülekezetet”.
A világháború után Monor község is nagy fellendülésnek indul. A folytonosan elgyárosodó főváros szinte szívja magához a falu népét. Monorról az állandó beköltözések következtében szinte ezrek indulnak munkába minden nap. Az evangélikus fiókgyülekezet lélekszáma is emelkedik. A háború utáni népszámlálás már 500 evangélikusról tud Monoron.
A félezer evangélikusnak emlékezetes éve 1919. A jelzett év végén (december 16.) mutatja be nagy örömmel Csaba Gyula lelkész a monori híveknek a Felvidékről menekült és Monorra helyezett Grünwald (később Kuthy) Dezső vallástanító-lelkészt. Kuthy Dezső valóban áldásos szervezőmunkát végzett híveink között. A már ismert evangélikusok gyakori meglátogatásával, más új hívek előtt az evangélikus vallás tartalmának tudatosításával, a háború miatt az istentiszteletekről elszokottaknak hívogatásával fáradhatatlan szolgálatba kezdett s folytatta mindaddig, míg az Egyház Ura fontosabb őrhelyre állította Monor hamar megszeretett lelkészét. Sokszor megállt Kuthy tiszteletes az iskola ajtajában már jóval az istentisztelet kezdése előtt — mondja el Páll Sándor hőséges gondnok egykori visszaemlékezése közben —, hogy az arra menő evangélikusokat szelíd rábeszéléssel az ige hirdetésének alkalmaira hívogassa. A kitartó és fáradságos lelkipásztori munkának nem marad el a gyümölcse. Alig múlt el 4 esztendő, Kuthy lelkész azt jelentheti be a gyülekezet tagjainak, hogy Monor község elöljárósága méltányolva a hívek eddigi istentiszteleti helyének túlságosan is egyszerű voltát, ezentúl minden vasárnap és ünnepnap tartandó istentiszteletet és egyéb lelkipásztori cselekmények alkalmával átengedi a község elöljárósági épületében elhelyezett nagy tanácstermet. (1924. nov. 2. jzkv.) Mindezekben nemcsak a lelkipásztor szeretete nyilvánul meg hívei felé. Egy részében már viszonzott szeretet. Mert a monori evangélikusok nem voltak hálátlanok lelkészük iránt. Látva a menekült lelkész külsején a nehéz út következményeit, alig egy esztendőre közadakozásból finomanyagú és készítésű Luther-köntöst ajándékoztak lelkészüknek.
A lelkiekben gyarapodó monori fiókgyülekezet anyagiakban is épül. 1923. május 20-án Kuthy Dezső lelkész és Dr. Lehotzky Antal felügyelő a fiókegyház nevében egy olyan írásbeli beadvánnyal fordulnak az Országos Földbirtokrendezési Bizottsághoz, hogy az akkor létesített földreform törvény értelmében a fiókegyházközséget 70 hold földjuttatásban részesítse. Ebből a földbirtokból az anyásodni kívánó egyházközség lelkészének 50, kántorának pedig 20 kat. hold jutna javadalmi földként.
Ugyanezen a napon tartott közgyűlésen Lehotzky dr. Felügyelő indítványozza, hogy mondja ki a közgyűlés azt, hogy a monori evangélikus fiókegyház önállósítani óhajtja magát, melyhez kéri az egyházi főhatóság hozzájárulását.
Az 1924. év még azért is nevezetes a gyülekezet életében, mert Dr. Baltigh Árpád közbenjárására 24 000 korona értékben megvásárolják az egyházközség számára templomtelek céljára azt a területet, melyen áll napjainkban az evangélikus templom. Időközben az imatermül szolgáló községi tanácstermet 16 tölgyfapad elkészítésével, majd kis oltár és oltárkép beszerzésével teszik egyre áhítatosabbá.
Kuthy Dezső alig több mint három évi monori működése mély nyomokat hagyott a gyülekezet életében. Már nemcsak földbirtok szerzésével foglalkoznak a gyülekezet tagjai, mint előbb láthattuk, hanem az anyásodás gondolata is aktuális kérdése a gyülekezetnek. Mindkét nagy horderejű terv egy ideig még várat a beteljesüléssel. Az 1923-ban igényelt 70 kat. holdból 1925-ben a kiutaláskor már csak 16 kat. hold lett és az 1923-ban elindított anyásodás gondolata majd csak 1937-ben lesz valósággá.
Közben Kuthy Dezső 1925-ben Budapesten kap vallástanári, majd egyetemes főtitkári beosztást. A felvidékről menekült és Monoron otthonra talált lelkész a monori evangélikus hívek felé érzett háláját úgy igyekszik leróni, hogy már régen Monorról való eltávozása után is még mindig azon fáradozik, hogy Monoron részben a fővárosban szolgálatot teljesítő lelkészek, részben a környék lelkészei közül vasárnapról vasárnapra mindig legyen egy valaki, aki a monori híveknek hirdeti Isten igéjét. Fáradozását ebben a törekvésében is áldás kíséri. Talán nincs is az országban még egy olyan gyülekezet, mint éppen Monor, ahol vasárnapról vasárnapra nagyhírű és jó nevű teológiai professzoroktól kezdve, mint amilyenek Dr. Podmaniczky Pál és Dr. Deák János, a pesti egyházközség vallástani igazgatóján, Dr. H. Gaudy Lászlón keresztül számtalan hívő és áldott lelkű igehirdető lehetett Isten Szent Lelkének áldott munkatársa.
Kuthy Dezső Monorról való távozása után a hitoktatás egyre megerőltetőbb munkáját újból Meskó István veszi át és végzi áldással 1929 végéig, mikor is Abaffy Gyula nyer lelkészi beosztást Monorra. Az 1924. november 2-i jkv. 3. pontja szerint Monoron az összes iskolákban több, mint 140 evangélikus tanuló részesül vallástanításban.
Abaffy Gyula még másfél esztendeig sem folytathatta Monoron munkáját, mikor 1930 márciusától három hónapra Egyed Aladár, őutána pedig Imreh Sámuel lelkész veti kezét a kicsiny monori Sion lelki területének megmunkálására szolgáló eke szarvára. 1935 májusáig működik itt Imreh Sámuel küszködve saját betegsége meg hívei lelki betegsége okozta fájdalom ellen. Imreh Sámuel után alig két hónapra Detre László, majd 1936 szeptemberétől Detre Lajos kap segédlelkészi beosztást a monori gyülekezetbe.
Megfigyelhettük, hogy a szervezkedés korszakában a monori gyülekezet kátyúba ragadt szekere ott indult sebesen a cél felé, ahol a közönytől telt szívekben áldott lelkű pásztorok ébresztették és hirdették Jézus nevében az egyetlen tökéletes áldozatot, mely képes a kihívottakból eklézsiát, szentegyházat létrehozni.
