Alapkő 2008/2. Nyár

2008. Nyári szám

Alapko 2008 nyar.pdf — PDF document, 2091Kb

Fájl tartalma ( Teljes képernyő )
background image
A
LAPKŐ
A Monori Evangélikus Egyházközség lapja
2008/2. szám
Selmeczi Lajos Péter
Nyár van, nyár…
Végre elérkezett a várva várt évszak: a nyár, és vele a vakáció. A gyerekek
kezében ott a bizonyítvány, amelyet örömmel vagy szorongva mutatnak
meg szüleiknek. Vége az érettséginek is, és a kemény tanulás után jöhet a
pihenés. Félre lehet tenni az iskolatáskát, a könyveket-füzeteket. El lehet
felejteni a korai kelést – lehet lustálkodni, és élvezni a játékot, a nyaralást, a
táborokat.
A felnőttek számára is ez az az időszak, amely a családi együttlétet, a
közös nyaralást jelenti. Kinek hosszabb, kinek rövidebb időszak adatik
arra, hogy otthonában, Magyarország határain belül vagy éppen külföldön
kipihenje a munka fáradalmait.
* * *
Sok minden történt gyülekezetünkben szeptember óta. Sokat változtunk,
fejlődtünk emberileg, értelmileg – és reménység szerint hitben is. Megis-
merkedhettünk egy amerikai evangélikus gyülekezettel, amelyik vállalta,
hogy segít és támogat bennünket. Tagjai imádkoznak értünk, tanácsokat,
ötleteket adnak nekünk. Fejlődik, létszámában is gyarapodik ének-karunk,
és egyre több helyen énekel. Erősödik ifjúságunk, melybe végre bekapcso-
lódnak az utóbbi időben konfirmált fiatalok is. Erősödik gyülekezetünk ve-
zetősége is. Az egyházközség választott vezetői egyre aktívabban vesznek
részt közösségünk életében, építésében.
* * *
A szünetben sokan sokfelé mennek a családjukkal vagy éppen egyedül.
Véget ért a foci Európa-bajnokság, augusztusban pedig olimpia lesz. Sok a
kerti munka, és elkezdődik az aratás és a szüret ideje. Sok helyen ilyen-kor
megritkulnak a rendszeres alkalmak a gyülekezeti életben.
De valóban félre lehet tenni mindent ezekre a hónapokra? Fel tudunk
töltekezni kilenc-tíz hónap alatt annyira, hogy azután „kihúzzuk” azt a
két-három hónapot gyülekezet/egyház nélkül? Lehetséges annyi energiát
összegyűjteni és elraktározni, hogy a nyári szünetben biztonsággal ellen-
állhassunk a kísértéseknek?
Nem tudom. Nem tudom, hogy emberileg képesek vagyunk-e ilyen
teljesítményre; ami viszont ebben a helyzetben is reménységgel tölt(het) el
magammal és a gyülekezet minden tagjával kapcsolatban, az az a meg-
győződés, amellyel a 139. zsoltár írója tanúskodik Isten irgalmáról és szere-
tetéről: „Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod.” (Zsolt 139,5)
Minden oldalról! Olyan megnyugtató. Nincs olyan „irány”, ahonnan
Isten ne védelmezne az Ő hatalmas kezével. És ez nem rajtunk múlik. Nem
azon, hogy mi mit teszünk vagy nem teszünk. Nem azon, hogy mi hűsége-
sek vagyunk-e hozzá vagy nem. Nem azon, hogy meghalljuk-e hívó szavát
vagy nem. Ő ígéretet tett, és ezt mi nem változtathatjuk meg. Életünk az Ő
kezében van, biztonságban – nyáron is.
A Pusztatemplom árnyékában
(Kanczler Klára grafikája)
K
IP
-
KOP
Nyár van, nyár… – írja e számunk
„köszöntőjének” címében Selmeczi
Lajos Péter
lelkész, Kanczler Klára
presbiter testvérünktől pedig egy
templomfalat (is) ábrázoló grafika
került a címlapra.
Nyár van és forróság. A hőség
és a tűző napsütés elől – ha csak
tehetjük – az árnyékba húzódunk.
Gyümölcsfa alá, kerti lak rejtekébe,
elfüggönyözött szoba mélyére…
Vagy esetleg a templom hűvö-
sébe…? Miért is ne?! És ha már ott
vagyunk, csendesedjünk is el egy
percre. Engedjük, hogy az Úr meg-
szólítson bennünket, és fogadjuk
el a felénk nyújtott, nekünk kínált
„éltető vizet”.
background image
K
ÉPES KRÓNIKA
Konfirmáció
Idén pünkösdkor három fiatal testvé-
rünk – Harangozó Annamária, Iványi
Dorottya
és Makra Dániel (a jobb oldali ké-
pen balról jobbra)
– állt ki az ünneplő
gyülekezet elé, és jelentette ki igaz meg-
győződéssel, hogy ismeri és vallja evan-
gélikus-keresztyén egyházunk tanítását. Urunk áldásával megerősítve járultak az oltár elé, és élhették meg az úrvacso-
rában a Jézus Krisztussal való igazi közösséget. Istenünk őrizze és vezesse őket ezen az úton Szentlelkével, hogy ebben a
hitben meg is maradhassanak mindvégig.
(Szöveg: Selmeczi Lajos Péter. Fotó: Trincsi Sándor.)
Kirándulás a pótharaszti Pusztatemplomhoz
Május utolsó napján Kanczler Klára presbiter testvérünk meg-
hívására gyülekezeti kirándulást szerveztünk a pótharaszti
Pusztatemplomhoz. A résztvevők autókkal – a bátrabb fiata-
lok kerékpárral – vágtak neki a vadregényes tájnak. A festői
környezetben meghallgattuk a környék történetét, majd meg-
beszéltünk néhány fontosabb gyülekezeti ügyet. Ebéd után –
a szakácskodásért köszönet Kovács Endrének és Ottinger Tibor-
nak
– énekkel, beszélgetéssel repült el az idő.
Írásos bizonyíték van rá, hogy Pótharaszt már 1280-ban
létezett. Vásártartási jogot később Zsigmond királytól kapott.
A jól fejlett mezővárosból azonban semmi sem maradt meg,
csak a Pusztatemplom fala, dacolva a viszontagságos időkkel, hirdetvén Isten di-
csőségét. Az Országos Műemlékvédelmi Hivatal 1997-ben kezdeményezett ása-
tásokat a területen, akkor erősítették meg a falmaradványt. Az ásatások során ki-
derült: ennek a ritka emléknek
valóban olyan régre nyúlik a
története, mint ahogyan azt az
idősek mondják. Az első temp-
lom, amelyet a még meglévő –
több mint hatszáz éves – falma-
radvány alatti rétegben talál-
tak, az Árpád-házi
királyok ide-
jében épült, és harangja is volt.
(Szöveg: Kanczler Klára,
Selmeczi Lajos Péter. Fotó:
Trincsi Andrea, Vitális Judit.)
background image
K
ÉPES KRÓNIKA
Családi nap
Június 15-én vasárnap a gyerekek és az énekkar szolgá-
latával megtartott tanévzáró családi-ifjúsági istentisztelet
után a gyülekezet több mint hetven tagja maradt
együtt, hogy közösen fogyassza el a Szabó Károly (a bal
kép jobb szélén)
főzte gulyáslevest.
(Fotó: Trincsi Sándor)
Gyerektábor
Éjszakai túra, jelmezbál, tábortűz, számhá-
ború, közös tortázás a születésnaposokkal
– csak néhány program az idei gyerektábor
gazdag kínálatából. A gyüle-
kezet több mint harmincöt fia-
taljának – hittanos gyerme-
keknek és az ifjúság néhány
tagjának – részvételével június
23. és 29. között Nagybör-
zsönyben megrendezett tábor
Dániel története köré szerve-
ződött, és a komolyabb kiscso-
portos foglalkozások és be-
szélgetések mellett a móká-
zásra is lehetőséget nyújtott.
(Fotó: Selmeczi Lajos Péter)

Június 22-én a Los Alamos-i Betlehem evangélikus gyüle-
kezet küldöttje, David Baer teológusprofesszor és magyar
származású felesége, Gyöngyi volt a gyülekezet vendége.
(Fotó: Trincsi Sándor)
background image
Áldott ünnepeket!












































A Magyar Bibliatársulat javaslatára a magyarországi keresztény egyházak
a 2008-as esztendőt a Biblia évének nyilvánították. Felmerülhet a kérdés,
miért van szükség erre? Miért kell kijelölni egy évet arra, hogy a Biblia éve
legyen? Főleg akkor, amikor annyi mindennek van már éve, hónapja, hete,
világnapja, és annyi helyen reklámozzák ezeket. Nem vész el ezek között a
Biblia évére emlékeztető plakát? Nem tesszük azzal olcsó árucikké Biblián-
kat, hogy az ilyen kínálat közé helyezzük?
Talán nem így kellene megközelíteni ezt a kérdést, hiszen óriási dolog,
hogy a Biblia olvasására buzdító plakátokkal sok helyen találkozhatnak az
emberek, és legalább az az egy rövid igerész a szemük elé kerül, amelyet a
Biblia évének mottójául választottak. De melyik igeszakasz szerepel ott?
Ezen talán könnyen átfutunk, és „csak” az rögzül, hogy az Ige olvasására
szólít bennünket. Pedig érdemes átgondolni ezt a fél mondatot: „Boldog, aki
olvassa…”
(Jel 1,3a)
Boldogságunkat sokféleképpen el tudjuk képzelni, és sokszor csak
anyagi dolgokhoz kötjük annak elérését. Ezt fejezi ki a gyakran használt
„boldogulni” kifejezésünk is. A Bibliában is megvan ennek a szónak a
profán – „boldog”, „szerencsés” – értelmezése (ApCsel 26,2; 1Kor 7,40), de
többnyire sokkal bővebb jelentéstartalmat hordoz, hiszen az Istennel való
kapcsolattal hozza összefüggésbe a boldogságunkat. (Az angolok ezért is
fordítják „áldott”-nak [blessed] a megfelelő görög szót [makariosz], amikor
ilyen értelemben fordul elő.) Erről tanúskodnak az ún. „boldogmondások”,
amelyek közül a legismertebbek a Hegyi beszédben találhatóak (Mt 5,3–11),
de a Szentírás más helyein is találkozhatunk ilyen mondásokkal (Zsolt 1,1;
Lk 1,45; Jn 20,29; Rm 14,22 stb.), így a Jelenések könyvében is, amelyek között
az első a Biblia éve mottója.
Igénk szerint tehát boldog, áldott, aki olvassa, de mit is jelent az, hogy
„olvassa”? Meglepő lehet ez a kérdés, hiszen egyértelműnek tűnik a vá-
lasz, ha azonban az itt szereplő görög szó (anaginószkó) jelentéseit nézzük,
akkor azokból megérthetjük, miért fontos ezt is meggondolni.
A szó első jelentése: olvas. Talán mi keresztények is keveset olvassuk a
Szentírást, pedig Istenünk ezen a sokaknak talán túl egyszerűnek és embe-
rinek tűnő módon szeretne velünk kapcsolatot kezdeményezni és tartani.
Nagy segítséget jelentenek a különféle bibliaolvasást segítő könyvecskék
(ilyen például az Útmutatónk), amelyek napról napra kiírnak számunkra
egy-egy szakaszt, verset. Ezeknek a folyamatos használata a rendszeres
olvasáshoz segít bennünket, amely egyrészt azért fontos, mert Isten nap
mint nap szeretne hozzánk szólni, másrészt így megláthatjuk a Szentírás-
ban található számtalan összefüggést is. Ez utóbbi nemcsak szellemi örö-
met jelenthet a számunkra, hanem megóvhat bennünket is, hogy egy-egy
igét – kiragadva a környezetéből – félreértsünk.
Az értelmezés kérdése azonban átvezet a második jelentéshez: ponto-
san megismer, újra felismer, újra elismer. Jézus az őt megkísértő törvénytudó-
tól azt kérdezte: „Mi van megírva a törvényben? Hogyan olvasod?” (Lk 10,26b)
Fontos tehát, hogy milyen módon olvassuk az Írást, és hogyan
értelmezzük.
2008
A
B
Bibliaolvasás – nem
Gárdonyi Géza
Írás a Bibliába
Ez a könyv a könyvek könyve,
Szegény ember drágagyöngye,
Égi harmat lankadtaknak,
Világosság földi vaknak.
Bölcsességnek arany útja;
Boldog, aki rátalál!
Szomjas lelkek forráskútja,
Hol pohárral Krisztus áll.
Ez a könyv az örök törvény
Királyon lánc, rabon napfény,
Tévelygőnek hívó harang,
Roskadónak testvéri hang,
Elhagyottnak galamb-búgás,
Viharvertnek ereszet,
Haldoklónak angyalsúgás;
„Ne félj, fogd a kezemet.”
Gyermeknek is „Mily szép rege”,
Bölcsnek, „Rejtelmek tengere”,
Fal, – s túl rajta élő hangok,
Köd, – s benn zengő hárfák, lantok.
Templomok közt legszebb
templom;
Csak megnyitom, s benn vagyok,
Ablakán a paradicsom
Rózsáira láthatok.
Minden fakul, minden romlik,
Márványvár is összeomlik,
Bíborleplek ronggyá málnak,
Dicsőségek füstbe szállnak,
Csak ez a könyv nem tér porba,
Mintha volna élő lelke!…
Ez a könyv Mózes bokra:
Isten szíve dobog benne…
background image
Áldott ünnepeket!






Hiszen lehet úgy is olvasni, hogy igazából nem is értjük. Értelmünkkel
ugyanis sok mindent megragadhatunk, megérthetünk belőle, de éppen a
bibliai üzenet közepét, Jézus Krisztus evangéliumát, a kereszt igéjét (1Kor
1,18–25) nem tudjuk pusztán elménkkel megérteni, mert az bolondság szá-
munkra mindaddig, amíg meg nem győz minket Isten az Ő Szentlelkével.
A Biblia olvasásakor szükség van a Lélek munkájára, hiszen csak az Ihlető
tudja megértetni az üzenetét velünk. Ezért jó, ha minden bibliaolvasás előtt
könyörgünk azért, hogy az Úr nyissa meg előttünk az Ő igéjének kapuját.
Így tudjuk megismerni, felismerni, elismerni először, valamint újra és újra
az Írást és az Urat, aki a legjobban ismer bennünket. Így lehetséges az,
hogy nemcsak mi olvassuk a Szentírást, hanem sokkal inkább a Szentírás
olvas bennünket, hiszen az üzenet, amely benne van, személyessé válik,
megítél vagy éppen vígasztal minket.
A kifejezés harmadik jelentése: felolvas. Fontos tehát az értő olvasás.
Erre kérdezett rá Fülöp is az etióp kincstárnoknál, aki Ézsaiás könyvét olvas-
ta: „Érted is, amit olvasol?” (ApCsel 8,30) A kincstárnok őszintén válaszolt:
„Hogyan is érthetném, míg valaki meg nem magyarázza?” (ApCsel 8,31) Fülöp
utána Jézust hirdette neki az olvasott ige alapján, a kincstárnok pedig hitre
jutott, és megkeresztelkedett. Isten ugyanis más embereket is fel tud hasz-
nálni arra, hogy megértesse önmagát velünk az igéjén keresztül. Ez törté-
nik, amikor valaki el tudja mondani mindazt, amit megélt, megtapasztalt
az Isten igéjéből, istentiszteleten, bibliaórán, ifjúsági alkalmon, de akár egy
hétköznapi beszélgetés során. Ez pedig igazi áldás, boldogság az ige hirde-
tőjének és hallgatójának egyaránt. Ahogyan az a kiválasztott ige folytatásá-
ban is olvasható: „Boldog, aki felolvassa, és boldogok, akik hallgatják ezeket a pró-
fétai igéket, és megtartják azt, ami meg van írva bennük: mert az idő közel van.”
(Jel 1,3) Az újfordítású Bibliában tehát a „felolvas” szó szerepel (szemben a
Károli-fordításban lévő „olvas”-sal), hiszen a Jelenések könyvében hét le-
vélről van szó (Jel 2,1–3,22), amelyeket felolvastak a gyülekezetekben az
istentiszteleti alkalmakon. Pál apostol leveleivel is így tettek (Kol 4,16), és
így megtapasztalhatták, hogy valóban Isten üzenetéről van szó ezekben,
hiszen emberek tértek meg, és gyarapodott a gyülekezet.
Ez a három jelentés persze szorosan összefügg, hiszen aki olvassa a
Bibliát, és megérti annak üzenetét, az tovább is szeretné adni mindazt, amit
megtapasztalt. Aki pedig hallja a hirdetett, felolvasott igét, és felismeri
Jézusban az Urat, az vágyik arra, hogy minél többet megtudjon Róla, és
ezért olvassa a Bibliát…
Visszatérve a kiinduló kérdéshez: a Biblia éve nem attól lesz a Biblia
éve, hogy annak nyilvánítják, hanem attól, hogy valóban olvassuk is a
könyvek könyvét, kérjük az Urat, hogy értesse is meg velünk, amit benne
találunk, és hirdetjük is az Ő üzenetét. Hogy tényleg megszeretjük, és fon-
tossá válik számunkra a Bibliánk. Kívánok a testvéreknek boldog olvasást!
Malik Péter Károly (teológushallgató)
További információk a Biblia évével kapcsolatban: http://www.bibliaeve.hu/
























IBLIA ÉVE
csak a Biblia évében
Luther Márton
Dal a Bibliáról
Hol nincs a polcon Biblia,
üres, kietlen ott a ház;
könnyen bejut Sátán oda,
s az Úr Jézus ott nem tanyáz.
Azért hát ember, bárki légy,
egy-két filléred kerül:
egy Bibliát sietve végy
az ördög ellen fegyverül.
Nyisd azt föl minden reggelen,
csüggj hittel mindenik szaván,
merülj belé figyelmesen,
olvasd, kutasd nap-éjszakán.
E könyv erőt ad és vigaszt,
s ne bánd, ha int, ha néha bánt,
pajzs gyanánt használjad azt
örömben, búban egyaránt.
Szeresd e könyvet, s úgy tekintsd,
mint földi élted támaszát,
amely ha sírodig kísért,
számodra nyit új, jobb hazát.
background image
K
ITEKINTÉS
Ott és itt
– avagy a Los Alamos-i titok nyomában
Van egy város Új-Mexikóban. Úgy hívják, Los Alamos.
Van ott egy evangélikus közösség, a Betlehem Evangelical
Lutheran Church
. Ők a mi testvérgyülekezetünk. Ismerked-
jünk meg velük egy kicsit jobban is. Érdemes!
A háromgyermekes, zenélni, énekelni, olvasni, túráz-
ni szerető Bruce Kuenzel pásztorolta gyülekezetben moz-
galmasan telnek a napok. A kisiskolások Örömteli Lárma
nevet viselő gyerekkórusa minden szerdán gyakorol. A fi-
ataljaiknak korosztályonként (külön az általános iskola
ötödik-hatodik, illetve hetedik-nyolcadik osztályába já-
róknak, valamint a középiskolásoknak) szerveznek alkal-
makat. (Hitben járó fiataljaikat annyira megbecsülik, hogy
ösztöndíjjal támogatják őket, hogy amikor végzett hitokta-
tók, lelkészek lesznek, majd ők vigyék tovább a gyüleke-
zet életét.)
Van felnőtt énekkaruk, zenekarral. Az idősebb gyüle-
kezeti tagok egy csoportja közösen jár kirándulni – most
júniusban például borkóstoló túrán vettek részt –, és tart-
ják a kapcsolatot azokkal az egykori gyülekezeti társakkal
is, akik ma már nem Los Alamos-ban élnek. Figyelik,
hogy kinek van szüksége segítségre, mert például nem
tud egyedül elmenni az orvoshoz, és megszervezik, hogy
egy önkéntes segítsen megoldani a helyzetet. A templom
körüli apróbb javítási, karbantartási munkákat is önkénte-
sek végzik.
Észak-Új-Mexikóban 1969 óta segítenek a tehetséges,
de szerény körülmények között élő embereknek és a rá-
szoruló családoknak. A Self-Help Inc. önsegélyezési prog-
ramon keresztül eddig közel egymillió dollár értékben
támogatták őket. Misszionáriusaik egy arizonai navajo
(indián) rezervátumban is ott vannak, a helyi evangélikus
iskolába tanárokat is küldtek, illetve számítógépeket is
vásároltak az intézmény részére. Középiskolásaik pedig
évente egyszer egy hetet a néhány évvel ezelőtt hurrikán
sújtotta New Orleans-ban töltenek, és a város újjáépítésé-
ben segédkeznek.
* * *
Könnyű lenne azt mondani, hogy az Amerika, ott van
pénz. Az újságjukból – amelynek címe találóan az, hogy
Betlehemi Csillag – kiderül, hogy igen, ott az állam valóban
jobban támogatja az egyházakat. Az viszont nem pénz
kérdése, hogy ők mindannyian, fiatalok és idősebbek
egyaránt, magukénak – otthonuknak – érzik a gyülekezetü-
ket, részt vesznek a rendezvényeken, önkéntes munkát
végeznek, segítenek egymáson, szomszédjaikon és a
távolabbi (hit)testvéreiken is.
Böngészem a honlapjukat, lapozgatom az újságjukat,
és „irigykedek”. Irigykedek, mert azt látom, hogy ők –
élnek! Úgy igazán. Nem csak testben, hitben is!
* * *
A Los Alamos-i Betlehem evangélikus gyülekezet 1952 és 1968 között
épült temploma
Van egy város Magyarországon. Úgy hívják, Monor. Van
egy kicsi, de nagyon kedves és szép evangélikus templo-
ma, amelyik arról tanúskodik, hogy élt itt egy gyülekezet,
amelyiknek fontos volt, hogy legyen egy saját, maga épít-
(t)ette istenháza…
Vajon mi, mai monori evangélikusok – a 2001-es nép-
számlálás szerint kilencszázhetvenheten (!) vagyunk – el-
mondhatjuk-e, hogy ez a kis templom a miénk? És vajon a
gyermekeink és az unokáink megtapasztalhatják-e (majd),
hogy élő gyülekezet van itt?
„Jobb” vasárnapokon tízen-tizenöten vagyunk az is-
tentiszteleten, ünnepnapokon hetven-kilencven főt szok-
tam számolni. Pedig van hely bőven… Hányan tudják,
hogy jövőre lesz a templomunk felszentelésének hetvene-
dik évfordulója? A megemlékezésen biztosan tele lesznek
a padok, de addig miért nem tudjuk megtölteni őket?!
Isten mindennap betölti az életünket, a kérdés csak az,
észrevesszük-e…
Tudom, fáradtak az emberek; vasárnap már nincs piac,
nem kell korán kelni. Én is sokszor szívesen maradnék az
ágyban, csak hogy pihenhessek, és az istentiszteletet, mint
„programot”, inkább a következő hétre tenném. Mégis fel-
kelek és elmegyek, az istentiszteleten pedig aztán sokkal
jobban feltöltődöm, mintha otthon maradtam volna lustál-
kodni, ebédet főzni. Krisztus mondja: „Jöjjetek énhozzám
mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én
megnyugvást adok nektek.”
(Mt 11,28)
* * *
Nem tudom, hogy ha fent lennének a legutóbbi alkal-
mainkról készített fényképek a honlapunkon (http://monor.
lutheran.hu/)
, és a Los Alamos-i gyülekezet tagjai megnéz-
zék őket, vajon azt mondanák-e, hogy ez egy élő gyüleke-
zet. Általában mindig ugyanaz a tíz-húsz ember látható a
rajtuk – de hol vannak a többiek?!
Nem tudnak eljönni az istentiszteletekre és más prog-
ramokra, mert nincs, aki elhozza Önöket? Szóljanak, szí-
vesen segítünk! Egyúttal várjuk azok jelentkezését is, akik
hajlandók önkéntesként szolgálatot teljesíteni. (Az újság
utolsó oldalán az elérhetőségeink és az alkalmaink is fel
vannak tüntetve.)
* * *
Aki teheti, nézze meg a Betlehem evangélikus gyülekezet
honlapját (http://www.bethluth.com/), ott kiderül, miről is
beszélek.
Iványiné Pecze Marianna
background image
H
ÁZUNK TÁJA
Céladomány gyűjtése a gyülekezeti ház felújítására
Az egyházközségünk tanévzáró ünnepi istentisztelete
alkalmával rendezett szeretetvendégség során a jelenlévő
gyülekezeti tagok ismét szembesülhettek azzal a ténnyel,
mely szerint az ilyen, a megszokottat szerencsésen meg-
haladó megjelenés esetén nem rendelkezünk a mai ember
igényeit minimálisan kielégítő körülményekkel. A gyüle-
kezeti ház szépen gondozott udvarán felállított sátrakban,
a szorgos kezek munkájával ízlésesen megterített aszta-
loknál fogyaszthattuk el Szabó Károly testvérünk felaján-
lásából az általa főzött finom ünnepi ebédet és saját készí-
tésű jóféle borait. A gyülekezet nőtagjainak jóvoltából a
süteménykínálat is méltó volt az alkalomhoz. Öröm volt
látni a gyermekek felszabadult vidámságát, a fiatalok ön-
feledt jókedvét, amely megtöltötte gyülekezeti házunk ud-
varát, és talán még messzebbre is elhallatszott. Köszönet
érte valamennyi közreműködőnek és segítőnek, akiknek a
munkája nélkül mindez nem valósulhatott volna meg!
A gyorsan röpülő vidám percek múlásával azonban a
„szükség” is előkerül, kinél előbb, kinél később. Kisgyer-
mekeink esetében ez nem jelent olyan megoldhatatlan
problémát, főleg a kis dolgok vonatkozásában. Nekünk,
férfiaknak, de még inkább asszonyainknak azonban még a
kis dolog is igen naggyá válhat, ha annak megoldása
prob-
lémás. És be kell látnunk, gyülekezeti házunk e tekintet-
ben is hiányos: nincs a mai kor követelményeinek, de ami
ennél fontosabb, a mindennapi emberi igényeknek/szük-
ségleteknek megfelelő mosdóhelyisége! Sem az ilyen al-
kalmakra, sem pedig az olyan, bennünket megtisztelő ese-
ményekre, amelynek során – például – az egyházmegye
lelkészei a vendégeink.
Ezért ezúton is kérem minden evangélikus testvére-
met, hogy – anyagi helyzetéhez mérten – külön célado-
mánnyal is segítse terveink megvalósítását, nevezetesen
egy, az udvarról is megközelíthető vizesblokknak (mos-
dó- és WC helyiségeknek) a kialakítását. (A vizesblokk a ter-
vek szerint a gyülekezeti háznak a jobb oldali fotón látható
részében kapna helyet. A kis képen az épületrész belső állapotá-
ról láthatunk pillanatfelvételt. – A szerk.)
Ennek összege várhatóan eléri a félmillió forintot,
amelyet külön céladományként kívánunk összegyűjteni!
Az Alapkő jelenlegi számához ezért két postai csekket mel-
lékelünk, amelyek közül az egyiken az egyházfenntartói
járulék befizetését lehet megtenni, míg a másikon – „Fel-
újítási céladomány”
megjelöléssel – fentebb vázolt tervünk
megvalósításához várjuk minden testvérünk önkéntes
hozzájárulását. Megértve a feladat fontosságát, felmérve a
lehetőségeket és azt, hogy mindig az első hozzájárulás
megtétele a legnehezebb, a magam részéről húszezer fo-
rintot ajánlok fel e célra az egyházközség rendelkezésére.
Remélem, hogy a nemes cél érdekében mindig is tettre
kész gyülekezetünk minél több tagja követi példámat,
amelyben a hozzám hasonlóan vállalkozással rendelkező
evangélikusok külön is kitesznek majd azokért is, akik e
céllal egyetértenek ugyan, de anyagi lehetőségük most
nem teszi lehetővé a külön áldozatvállalás teljesítését.
Ugyanakkor számítunk az Alapkő valamennyi olva-
sójának hozzájárulására is, legyen az társfelekezet, avagy
gazdálkodó szervezet, amely egyetért gyülekezetünk cél-
jával, és lehetősége van anyagiakban is rész vállalni belő-
le. Egyházközségünk nevében vállalom, hogy az össze-
gyűjtött adományról és a cél megvalósításáról az Alapkő
olvasóit tájékoztatni fogjuk.
Duchaj Sándor (számvevőszéki elnök)
(Fotó: Selmeczi Lajos Péter, Vitális Judit)
background image







































Kiadja a Monori Evangélikus Egyházközség
Monor, Monorierdő, Csévharaszt és Vasad területén.
Cím: 2200 Monor, Bajza u. 2.
Telefon: (29) 410-108, (20) 824-4902; e-mail: monor@lutheran.hu
Internet: http://monor.lutheran.hu
Felelős kiadó: Selmeczi Lajos Péter lelkész
Szerkeszti a Kommunikációs Bizottság
(Honthegyi Csilla, Iványiné Pecze Marianna, Selmecziné Fazekas Andrea,
Vitális Judit, Vitálisné Malik Judit)
Minden jog fenntartva!
Monori Evangélikus Egyházközség
Lelkészi Hivatala
2200 MONOR, Bajza u. 2.
Telefon: (29) 410-108, (20) 824-4902
Hivatali idő:
Szerda 16
00
–18
00
Péntek 8
00
–10
00
Új kezdet
2008 nyarán ismét útnak indul a Magyar Continental Singers! A
modern keresztyén gospel zenét játszó együttes júliusban kezdi
meg évenkénti országos turnéját – ezúttal Új kezdet címmel.
Magyarországon 1990 óta létezik Continental. Tizennyolc év
alatt harminc turnét szerveztek, közel hétszáz koncertet adtak,
melyekre több mint kétszázezren látogattak el. A lelkes fiatalok –
köztük Trincsi Andrea, a monori evangélikus gyülekezet tagja!
– most Téged is hívnak, várnak idei turnéjuk egyik állomására. Ne
szalaszd el, biztos, hogy fogsz valami többletet kapni, ha eljössz!
Az együttes célja: bemutatni az evangéliumot, hirdetni Isten
üzenetét, bátorítani az embereket, választ adni a Biblia szavain ke-
resztül. Mindezt modern zene, színpadi tánc, prózák, jelenetek,
fények és egy nagyszerűen megtervezett koncert keretében teszik.
Szeretettel hívunk és várunk a monori előadásra
2008. augusztus 3-án, vasárnap 19 órakor
a Városi Piac és Fesztiválcsarnokba!

A belépés díjtalan; a fiatalok szolgálatának támogatására adomá-
nyokat köszönettel fogadunk!
Istentiszteleti alkalmak
júliustól szeptember közepéig
Július 6.
Monor, 10 óra: istentisztelet úrvacsorával
Monorierdő, 15.30: istentisztelet úrvacsorával
Csévharaszt, 17 óra: istentisztelet
Július 13.
Monor, 10 óra: istentisztelet
Monorierdő, 15.30: istentisztelet
Július 20.
Monor, 10 óra: istentisztelet úrvacsorával
Monorierdő, 15.30: istentisztelet
Július 27.
Monor, 10 óra: istentisztelet úrvacsorával
Monorierdő, 15.30: istentisztelet
Vasad, 17 óra: istentisztelet
Augusztus 3.
Monor, 10 óra: istentisztelet úrvacsorával
Monorierdő, 15.30: istentisztelet úrvacsorával
Csévharaszt, 17 óra: istentisztelet
Augusztus 10.
Monor, 10 óra: istentisztelet
Monorierdő, 15.30: istentisztelet
Augusztus 17.
Monor, 10 óra: istentisztelet úrvacsorával
Monorierdő, 15.30: istentisztelet
Augusztus 24.
Monor, 10 óra: istentisztelet úrvacsorával
Monorierdő, 15.30: istentisztelet
Vasad, 17 óra: istentisztelet
Augusztus 30.
Monor, 10 óra: istentisztelet úrvacsorával
Monorierdő, 15.30: istentisztelet
Szeptember 7.
Monor, 10 óra: istentisztelet úrvacsorával
Monorierdő, 15.30: istentisztelet
Csévharaszt, 17 óra: istentisztelet
Szeptember 14.
Monor, 10 óra: istentisztelet
Monorierdő, 15.30: istentisztelet
Az istentiszteletek helye
Monor: evangélikus templom Csévharaszt: Petőfi út 104.
Monorierdő: katolikus templom Vasad: református templom
A tanévnyitó
családi-ifjúsági istentisztelet
2008. szeptember 21-én, vasárnap
délelőtt 10 órakor lesz.
Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
« 2018. december »
december
HKSzeCsPSzoV
12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31