Alapkő 2010/2. Karácsony

Alapko 2010 karacsony.pdf — PDF document, 2017Kb

Fájl tartalma ( Teljes képernyő )
background image
A
LAPKİ
 
A Monori Evangélikus Egyházközség lapja 
2010/2. szám 
 
Fény az éjszakában 
„Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és ırködtek 
éjszaka a nyájuk mellett. És az Úr angyala megjelent nekik, körül-
ragyogta ıket az Úr dicsısége, és nagy félelem vett erıt rajtuk. Az 
angyal  pedig  ezt  mondta  nekik:  »Ne  féljetek,  mert  íme,  hirdetek 
nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: Üdvözítı szü-
letett ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.«” 
(Lukács 2,8–11) 
 
A  karácsonyi  szent  történet  egyik  legszebb  és  tanulságok-
ban leggazdagabb jelenete az, melyrıl Lukács evangéliumának 
fentebb megjelölt pár verse beszél. 
Sötét  volt  a  karácsonyi  éjszaka.  Sötét  és  csendes.  Az 
égboltozaton  csak  a  csillagok  tábora  ragyogott.  Megannyi 
aranyos pityke az éjszaka fekete palástján. 
Alant a földön, puha pázsiton pihent az élet és pihent a gond. A nyájaik mellett ırködı pásztorok néma merengéssel 
hallgatták a mindenségre boruló csendet.  
Egyszerre csak fény ömlött szét az éjszakában. Fény a magasságból, mely beragyogta a földet és életet ébresztett a 
nagy némaságban. Mert csak ott van élet, ahol világosság uralkodik. A sötétség birodalma a halálé és a gonoszé, a vilá-
gosság birodalma az élet Uráé, az Istené. 
S a karácsonyi fény nyomán vigasztaló biztatás szava hallatszott az égbıl. Egy örvendetes hír, egy kedves evangéli-
um, hogy az Istennek egyszülött szent Fiában, a Jézus Krisztusban Megváltó adatott az emberiségnek. 
Erre  a  kedves  evangéliumra  vágyik  ma  is  minden  ember  lelke.  Mert  nagy  sötét  éjszaka  borul  mindnyájunkra.  A 
gondnak és fájdalomnak, a szeretetlenségnek és a bántásoknak sötét éjszakája. Egy-egy halvány csillag mint álmodó re-
ménység lop egy kevés fényt a mai kor emberének sötét éjjelébe. De nem képes eloszlatni a lélek borúját, a szívek bánatát. 
Egyetlen  fény  van  csak,  mely  ragyogó  fényével  el  tud  őzni  minden  bánatot.  Ez  a  fény  az  evangélium  fénye.  Felcsillan 
most is a karácsony szent, tiszta örömében. Átsugározza ma is nehéz életünk sötét éjszakáját. Fellege ma is rávetıdik arra 
az útra, mely a békesség, jóság, öröm és megnyugvás virágaival van szegélyezve: a szeretet útjára. És ez az út a világot 
minden bőnétıl és minden gyarlóságától megváltó Jézushoz vezet. Kövesd az evangélium fényét, s lépj rá a szeretet jézu-
si útjára, meglásd, nem lesz többé földi életednek sötét éjszakája. 
Evangélium népe, neked adta az Úr szentséges karácsonyi ajándékul az evangélium mennyei világosságát, járj en-
nek fényével! S „tartsd meg, amid van, hogy senki el ne vegye a te koronádat” (vö. Jel 3,11). 
Dr. Raffay Sándor
 püspök 
(Az írás eredetileg az 
Evangélikus családi lap 1925. december 25–27-ei számában jelent meg. Fenyı Ágnes Az angyal megjele-
nik  a  pásztoroknak  címő  grafikája  a  Karácsonyi  történet  címő  kreatív  gyermekkönyvbıl  [Luther  Kiadó,  2008] való,  és  képeslap 
formájában is kapható.) 
 
Felülrıl áldott, Jézus Krisztusra figyelı, békés, boldog, szeretettel teli ünnepeket kívánunk mindenkinek! 
background image
 
 
Monor – EHE – Nyírtelek – Lucfalva 
Talán  emlékeznek  még  az  Alapkı  olvasói  közül  néhá-
nyan  a  2005  pünkösdi  szám  egyik  interjújára,  melyben 
Malik  Péter  Károllyal  
beszélgettünk  arról,  milyen  úton 
jutott el az Evangélikus Hittudományi Egyetemre (EHE). 
Azóta több mint öt év telt el. Idıközben Péter befejezte 
teológiai  tanulmányait,  és  dr.  Fabiny  Tamás,  
az  Északi 
Evangélikus Egyházkerület püspöke június 27-én a mo-
nori evangélikus templomban lelkésszé avatta. 
 
– Hogyan emlékszel vissza az EHE-n eltöltött évekre? 
–  Csupa  jó  élményem  van  a  teológiáról.  Nagyon  jó 
évfolyamba kerültem, ahol volt egy kisebb közösség, akik-
kel  nemcsak  a  tanulásban,  sportban,  játékokban  tudtunk 
együtt  lenni,  hanem  reggelente  imádságban  is.  Jól  meg 
tudtuk azt is beszélni, ha valami nehezen emészthetı do-
log  került  elénk  tanulmányaink  során.  Igyekeztünk  aktí-
van  részt  venni  a  teológusgyülekezet  életében  minden 
téren, és ez tette színessé, tartalmassá, most már jó emlék-
ké az ott töltött éveket. Tanáraink nagy részével is egészen 
szoros kapcsolat alakult ki, és sokuktól nemcsak szellemi 
táplálékot  kaptunk,  hanem  a  Krisztussal  való  kapcsola-
tunkban is erısítettek, segítettek bennünket. 
– A teológiai tanulmányaidat lezáró hatodévet Nyírteleken 
töltötted. Milyen tapasztalatokat szereztél a Filadelfia Evangéli-
kus Egyházközségben? 
– Mivel az apósom, Györfi Mihály a gyülekezet lelké-
sze, eleinte mindkettınk számára kérdés volt, hogyan fog-
juk  tudni  kezelni  ezt  a  különleges  mentor-diák  viszonyt, 
de végül ez nem okozott semmiféle problémát. 
Egy nagyon aktív gyülekezetrıl van szó, így sok szol-
gálati  területbe  tekinthettem  be,  köztük  számomra  addig 
ismeretlenekbe  is.  A  szokásos  gyülekezeti  alkalmak  – 
istentiszteletek, bibliaórák, hittanórák, ifjúsági órák – mel-
lett láthattam azt is, hogyan mőködik egy közösségi szen-
vedélybeteg-gondozó  szolgálat,  egy  támogató  szolgálat, 
egy tanyagondnoki szolgálat és egy „biztos kezdet” ház. 
Láthattam  azt  is,  hogy  a  gyülekezet  tagjai  közül  so-
kan az idejüket, energiájukat, pénztárcájukat nem kímélve 
vetik bele magukat egy-egy szolgálatba, ha abban az Isten 
akaratát  látják.  Így  haladhat  ott  elıre  a  cigányok  között 
végzett  misszió,  amelyben  én  is  megtapasztalhattam, 
hogy nagyon küzdelmes munka, de nagyon mély Istennel 
és emberekkel kapcsolatos tapasztalatokat lehet szerezni. 
Összefoglalva  azt  tanultam  meg  Nyírteleken,  hogy 
ha  Isten  kinyit  valamilyen  kaput,  akkor  abba  az  irányba 
bátran el lehet indulni, és fel lehet használni minden adó-
dó lehetıséget arra, hogy Jézushoz vezessünk másokat. 
– Lelkésszé avatásodat követıen Fabiny Tamás Lucfalvára 
küldött ki lelkészi szolgálatra. 
– Lucfalva egy pici zsákfalu Nógrád megyében. Ösz-
szesen  hatszázötvenen élnek a településen, de a gyüleke-
zet  mégis  nagyobb,  mint  némelyik  nagyvárosban,  hiszen 
vasárnaponként százan, százötvenen  jönnek el a délelıtti 
istentiszteletre, a délutáni alkalmat pedig körülbelül negy-
venen  látogatják.  A  szomszédos  faluban,  Nagykeresztú-
ron havonta kétszer tartunk istentiszteletet. 
Persze  önmagában  nem  a  létszám  számít,  sokkal  in-
kább  az,  hogy  megvan-e  a  kapcsolat  Jézussal,  és  van-e 
lehetıség  az  İ  megismerésére.  Sokan  már  hitre  jutottak, 
velük próbáljuk keresni az Isten akaratát, és segíteni azo-
kat,  akik  még  keresik  az  Urat.  Ebben  segítenek  a  hétközi 
alkalmaink,  imaórák,  bibliaórák,  nıi  imaórák,  férfi  órák, 
ifjúsági  órák,  hittanórák,  gyermekbiblia-körök,  énekkari 
alkalmak,  különféle  sorozatok.  Az  alkalmak  vezetésében 
már most is van segítségem, de a cél az, hogy még többen 
találják meg a feladatukat a gyülekezetben, és új szolgála-
tokat is elindíthassunk. Néhány dolgot már mi is megvál-
toztattunk,  és  sok  más  ötletem  is  van,  de  mindeközben 
azért imádkozom, hogy Isten akarata szerint haladjunk és 
nyitottak  legyünk  arra,  amit  İ  szeretne  véghezvinni  kö-
zöttünk. Bízom benne, hogy lesz majd lehetıségünk közös 
alkalmakat szervezni a monori gyülekezettel is. 
Györfi Eszterrel 2009. június 27-én kötöttük össze az életünket. Másfél 
évvel  késıbb pedig  az  alábbi „önéletrajzot”  küldhettem  szét  SMS-ben: 
„Önéletrajz: Nevem Malik Debóra Hanga. 2010.09.26-án 17:35 körül 
születtem,  54  cm-rel  és  3,45  kg-mal.  Jelenleg  eszem  és  jól  vagyok. 
Folyt. köv.” Hálásak vagyunk Istennek mindezért! 
Az  oltártérben  dr.  Cserháti  Sándor,  az  EHE  professor  emeritusa,
Fabiny Tamás és Selmeczi Lajos Péter. Fotó: Horváth-Hegyi Áron 
background image
 
 
Hólapátolás – kiért és miért? 
„Már  megint  esik  a  hó!”  –  bosszankodom  magamban, 
amikor hétvégén megérkezik a fehér téli csapadék. Tudom, 
hogy a gyerekeknek és a téli sportok szerelmeseinek ez a 
legjobb  hír,  és  én  is  szívesen  élvezem  a  tél  örömeit  egé-
szen addig, amíg meg nem kell fognom a seprő és a lapát 
nyelét, hogy nekilássak eltakarítani az „égi áldást”. Ekkor 
azonban  messzire  tőnik  az  öröm  és  a  meghitt  hangulat, 
hiszen  sietnem  kell,  ha  nem  akarom,  hogy  letapossák  a 
havat az arra járók, és még nehezebb legyen eltakarítani a 
járdáról, a gépkocsi-bejáróról és a templom környékérıl. 
Morgok is magamban rendesen: „Nem csak enyém a 
templom!”  Miközben  többen  rám  köszönnek,  és  jó  mun-
kát  kívánnak,  legszívesebben  azt  válaszolnám:  „Legyen 
része benne!”, de nem teszem. Félek, nem értenék az iró-
niát  és  megsértıdnének.  Inkább  csak  visszaköszönök. 
Bosszankodom,  fázom  és próbálom  minél  gyorsabban  el-
végezni a munkát, hogy készülhessek az istentiszteletre is, 
elvégre azért vagyok lelkész, hogy Isten igéjét hirdessem! 
Miközben  bosszankodom  és  fázom,  elgondolkodom: 
Jön-e majd valaki az istentiszteletre? Én igyekszem, hogy 
a templomot könnyen meg tudják közelíteni, és ne legyen 
balesetveszélyes  a  járda  –  de  ki  fogja  ezt  észrevenni?  Ki 
indul el ebben a zord idıben, hogy kimozduljon a jó me-
leg  szobából  és  beüljön  a  hideg  templomba?  Kiért,  miért 
teszem én ezt? 
A  gyülekezetért?  Azokért,  akik  el  sem  jönnek?  Azo-
kért,  akik  természetesnek  veszik  mindezt,  mintha  azt 
mondanák: „Ez a dolga!”? Azokért, akik olyan jól tudják, 
hogy  mi  a  lelkész  feladata,  milyen  hiányosságok  miatt 
nem épül a közösség, de tenni  valamit a  változásért  nem 
akarnak? Esetleg azokért, akik fázósan, álmosan belépnek 
az épületbe, és várják, hogy megtörténjen a csoda? Azok-
nak  az  ismerıs  arcoknak,  akik  munkahelyi  vagy  magán-
életi  problémákkal  megterhelve  várják,  hogy  kapjanak 
valami  éltetı,  vigasztaló,  bátorító  szót  –  pedig  sokszor 
magam sem tudom, hogy mit mondjak? 
Magamért?  Hogy  megnyugodjon  a  lelkiismeretem? 
Hogy  ne  kelljen  mindig  másoktól  kérnem?  Mert  bele-
fáradtam  a  hiábavaló  kérésekbe  és  visszautasításokba? 
Mert  nem  szeretném  már  megint  ugyanazt  a  két-három 
segítıkész  embert  megkérni?  „Magad,  uram,  ha  szolgád 
nincs” – tartja a népi bölcsesség. Lehet, hogy valamit rosz-
szul csinálok? 
A  templomért  vagy  a  városért?  Azért,  hogy  „ne  érje 
szó  a  ház  elejét”?  Hogy  ne  büntessék  meg  a  tulajdonost? 
Van  egyáltalán  értelme  az  egésznek?  Megváltozik  tıle 
valami? Többen jönnek majd el az istentiszteletre? – Nem 
valószínő. Lehet, hogy észre sem veszi senki. 
Úgy  járok  vele,  mint  sok  aprósággal  életünk  során. 
Nagyon  szeretnénk  valamivel  a  másik  javára  tenni,  ı 
azonban  észre  sem  veszi  fáradozásunkat.  De  akkor  van 
ennek értelme? 
Van  értelme  tenni  valamit,  amit  senki  sem  érdekel? 
Van  értelme  fáradozni  valamiért,  ami  senkinek  sem  kell? 
Rémálomba  illı,  amikor  minden  igyekezetünkkel  azon 
vagyunk,  hogy  olyan  ajándékkal  kedveskedhessünk 
valakinek,  amit  értékelni  fog,  amiben  benne  van  szívünk 
és  lelkünk,  mégis  van  úgy,  hogy  nem  érjük  el  a  kívánt 
eredményt,  és  az  ajándék  a  sarokban  vagy  a  fiók  aljában 
landol,  vagy  továbbadásra  kerül.  A  hiábavaló  igyekezet 
hamar  lefárasztja  az  embert,  és  elveszi  a  kedvét  attól, 
hogy tovább próbálkozzon azzal, ami senkinek sem kell. 
Bosszankodásom  és  morgolódásom  közben  azonban 
látok  jönni  valakit  az  eltakarított  úton.  Egyenesen  felém 
jön.  Csodálkozom,  mert  még  korán  van.  Vajon  mit  akar-
hat? Lassan közeledik, megáll elıttem, én pedig rádöbbe-
nek a látogató kilétére. 
A  döbbenettel  együtt  el  is  szégyellem  magam,  mert 
ráébredek tévedésemre és elbizakodottságomra. Rádöbbe-
nek: İ küldött ide. İ állított ebbe a gyülekezetbe, ı bízta 
rám ezeket az embereket és ezeket a feladatokat. 
Rá  kell  döbbennem:  nem  az  emberekért,  nem  maga-
mért,  nem  is  a  templomért  vagy  a  városért  teszem,  amit 
teszek, hanem érte. Érte kelek fel reggelenként, az ı meg-
bízatásából  végzem  a  munkámat,  érte  szólalok  meg  az 
emberek  elıtt,  érte  vállalom  a  hólapátolást  is  a  templom 
körül,  mert  ı  bízott  meg  az  útkészítés  nehéz,  fáradságos 
és sokszor hiábavalónak tőnı munkájával, amíg meg nem 
érkezik hozzám, hozzánk: a családomhoz és a gyülekezet 
tagjaihoz, az idısekhez és a fiatalokhoz, az egészségesek-
hez  és  a  betegekhez,  a  gazdagokhoz  és  a  szegényekhez, 
a gyászolókhoz és az örvendezıkhöz. 
Miközben elérkezünk a 2010. év végére és – Isten ke-
gyelmébıl  –  átlépünk  2011-be,  közelebb  kerülünk  ahhoz, 
amikor  Jézus  Krisztus  Urunk  eljön  mindazokért,  akik  az 
övéi, akik várják az ı megjelenését. A Biblia utolsó köny-
vének végén azt mondja: „Bizony, hamar eljövök.” Az övéi-
nek  a  válasza  pedig  nem  lehet  más,  mint  a  várakozással 
teljes készenlét: „Jöjj, Uram Jézus!” (Jel 22,20.) 
Selmeczi Lajos Péter
 lelkész 
background image
 
 
A Monori Evangélikus Egyházközség vezetıi 2010 szeptemberében körlevélben fordultak a Monoron, Monorierdın, 
Csévharaszton és Vasadon élı evangélikusokhoz. Az alábbiakban ebbıl idézünk.  
 
Kedves Testvérek!
 
Legelıször is szeretettel és hálával köszönjük meg mind-
azok segítségét és támogatását, akik a mai napig örömmel 
és aktívan részt vettek gyülekezetünk életében és fenntar-
tásában.  Köszönjük,  hogy  szívükön  viselték  és  szívükön 
viselik  mind  a  mai  napig  ennek  a  kis  evangélikus  közös-
ségnek a sorsát. Köszönjük, hogy vannak, akiknek fontos, 
hogy jelen legyen Monoron, Monorierdın, Csévharaszton 
és Vasadon az evangélikusság a maga szolgálatával. Az ı 
lelkesedésük nélkül hiábavaló lett volna az ısök munkája. 
Az  évek  során  az  enyészeté  lett  volna  mindaz,  amit  ık 
fizikailag vagy lelkileg felépítettek. 
Vannak  azonban  olyanok  is  (felnıttek,  családok), 
akik valamilyen formában evangélikusnak  mondják/tart-
ják  magukat,  de  a  gyülekezet  fenntartásában  egyáltalán 
nem  vagy  csak  nagyon  csekély  mértékben  vesznek  részt. 
Teljesen igaza van annak, aki azt mondja, hogy a hit nem 
pénz kérdése, de
 pénz nélkül nem tud mőködni a gyüle-
kezet mint szervezet/intézmény. (Gondoljunk csak a vilá-
gításra, a főtésre és a közüzemi díjakra.) 
Sajnos a nyári idıszak ismét nehéz anyagi helyzetet 
teremtett.  A  gyülekezet  bevételei  ilyenkor  rendszeresen 
olyan  mélypontra  kerülnek,  amely  lehetetlenné  teszi  az 
alapvetı mőködés számláinak kifizetését. 
Megnyugtatásul szeretnénk jelezni, hogy ez nem túl-
költekezés  miatt
  van!  A  féléves  ellenırzés  során  látható 
volt, hogy a kiadások alatta maradtak a tervezettnek. 
Tudjuk,  hogy  mindenkinek  megvan  a  saját  költség-
vetése. Mégis szeretettel kérjük azokat a testvéreket, akik 
az idén, illetve az elmúlt években nem vagy lehetıségeik-
hez  mérten  csak  csekély  mértékben  támogatták  gyüleke-
zetünket,  ugyanakkor  fontosnak  tartják  az  evangélikus 
egyház jelenlétét és szolgálatát lakóhelyükön, támogassák 
gyülekezetünket. 
Tudjuk  azt  is,  hogy  mostanában  sokan  egyre  nehe-
zebben élnek, ezért nem szoktunk meghatározott összegő 
támogatást  kérni.  Mindenki  maga  ismeri  a  lehetıségeit. 
Nem fogunk ezek alapján megítélni senkit ezután sem! 
 
Egy  kis  játék  a  számokkal:  ha  minden  evangélikus,  aki  a 
gyülekezet  területén  él  (0–100  éves  korig)  csak  1000  Ft-ot 
fizetne  éves  szinten, nem lenne szükség  erre a levélre. Ehelyett 
2009-ben kb. 90 fı fizetett átlagban 7–8000 Ft-ot, sokszor erején 
felül.
  İk  hordozzák  a  vállukon  a  gyülekezetet.  –  A  fenti 
kérés nem hozzájuk szólt!
 
Tudatosítani  szeretnénk,
  hogy  az  itt  élı  evangéli-
kusokon  múlik,  hogy  lesz-e,  marad-e  evangélikus  gyüle-
kezet Monoron és környékén a jövıben is. 
 
Egyházfenntartói járulékukat, adományukat
 
 
az Alapkıhöz mellékelt csekken, 
 
átutalással  az  OTP  Banknál  vezetett  számlára, 
melynek száma: 11742056-20051754, 
 
személyesen  a  vasárnapi  istentisztelet  után  vagy 
hivatali  idıben  (szerdán  16  és  18,  pénteken  8  és  10  óra 
között) fizethetik be. 
 
A kérés mellett álljon itt alkalmaink felsorolása is, melyek-
re szeretettel várjuk gyülekezetünk tagjait. 
Kérjük kedves Testvéreinket, hogy kövessék nyomon 
gyülekezetünk  eseményeit  a  http://monor.lutheran.hu 
internetes  oldalon,  illetve  elektronikus  levelezılistánkon 
is,  melyre  feliratkozni  a  fraternet-monor-subscribe@lut-
heran.hu címre küldött elektronikus levéllel lehet. 
A Monori Evangélikus Egyházközség nevében: 
Tábi István
 felügyelı, Selmeczi Lajos Péter lelkész 
 
Rendszeres alkalmak
 
♦ Nyugdíjas kör: 
hétfı 9.00–11.30 
♦ Konfirmációi óra:
 péntek 16.00–17.00 
♦ Énekkari próba: 
péntek 17.00–18.00 
♦ Ifjúsági óra:
 péntek 18.00–20.00 
♦ Ifjúsági bibliakör:
 a hónap 1. és 3. péntek-
jén 19.30-tól 
♦ Éva-kör:
 a hónap 2. szerdáján 18.00-tól 
♦ Ádám-kör:
 a hónap 3. szerdáján 18.00-tól 
♦ Presbiteri győlés: 
a hónap utolsó hétfıjén 
18.00–20.30 
Istentiszteletek
 
Monor, evangélikus templom: 
minden vasárnap és ünnepnap 10 
órakor (az istentisztelettel párhuzamosan gyermekbibliakör van a 
gyülekezeti  teremben);  a  hónap  1.  és  3.  vasárnapján,  illetve  ün-
nepnapokon úrvacsorával; a hónap 3. vasárnapján családi és ifjú-
sági istentisztelet 
Monorierdı,  katolikus  kápolna
:  minden  vasárnap  és  ünnepnap 
15 órakor; a hónap 1. vasárnapján, illetve ünnepnap úrvacsorával 
Csévharaszt, Petıfi Sándor u. 104.
: a hónap 1. vasárnapján 16 óra 
30 perckor 
Vasad,  református  templom
:  a  hónap  4.  vasárnapján  és  egyházi 
ünnepeink 2. napján 17 órakor 
background image
 
 
Gyerektábor 2010 
Június 21. és 25. között gyülekezetünk hittanosai – az ifjú-
ság  néhány  tagjával  egyetemben  –  Nagybörzsönyben  tá-
boroztak.  A  helyszín  sokunknak  ismerıs  volt,  hiszen  né-
hány éve már jártunk itt. 
A  hét  során  különbözı  Bibliai  történeteket  ismer-
hettek  meg  a  résztvevık.  Ilyen  volt  például  Jairus  lányá-
nak  meggyógyítása  (Lukács  8,40–42),  ötezer  ember  meg-
vendégelése  (Lukács  9,12–17)  és  amikor  Jézus  lecsendesí-
tette a tengert (Márk 4,35–41). Megtanultuk: Jézus  a kirá-
lyok király, aki ura életnek és halálnak, a természetnek, a 
hétköznapi gondoknak, a titkoknak és a szeretetnek, egy-
szóval az egész mindenségnek. 
Ezeket a történeteket kiscsoportos foglalkozásokon is 
átbeszéltük,  kitöltöttük  a  témához  kapcsolódó  tesztlapo-
kat, megcsináltuk a kézmőves feladatokat. 
Az esti áhítatsorozatban sok izgalmas dolgot hallhat-
tunk Dr. White kalandjairól. Minden történetbıl tanulhat-
tunk  valamit.  Rácsodálkozhattunk,  hogy  semmi  sem  tör-
ténik  véletlenül,  mindennek  oka  van,  Isten  minden  hely-
zetben velünk van és segít nekünk. 
A  hét  folyamán  sokat  énekeltünk,  játszottunk  (ping-
pong,  csocsó,  foci,  sorverseny).  Kisvonaton  is  ültünk,  éj-
szakai túrán is voltunk és éjszakába nyúló beszélgetések is 
gazdagították a programot. 
Idén is voltak amerikai vendégeink, igaz, csak három 
napra.  Bruce  Kuenzel,  az  új-mexikói  Los  Alamosban  mő-
ködı  Bethlehem  Evangélikus-Lutheránus  Gyülekezet  lel-
késze (ı már a tavalyi gyerektáborunkon is ott volt), Ann 
Morawski
 egyetemi lelkész és két fiatal egyetemista látoga-
tott meg minket. (Testvérgyülekezetünk küldöttsége – európai 
körútja zárásaként – június utolsó hétvégéjét Monoron töltötte. 
– A szerk.)
 
A  tábor  gyorsan  és  jó  hangulatban  telt  el;  az  utolsó 
napon a legügyesebb fiú és lány kis ajándékot kapott. 
Szöveg:
 Vitális Nóra; fotó: Trincsi Andrea 
Anyakönyvi hírek 
Az elmúlt egyházi esztendıben egyházközségünkben az 
alábbi örömteli és szomorú események történtek.
 
 
Keresztségben  részesült:  Iványi  Petra
  (Monor),  Feigl  Szil-
via
  (Monor),  Zóni  Csaba  (Monor),  Hornyák  Zalán  (Monori-
erdı), Bágyi Csenge (Monorierdı) 
 
Konfirmációi  fogadalmat  tett:
  Belsı-Vereszki  Adél,  Iványi 
Petra, Ottinger Viola, Regian Hedvig
 
 
Házasságukra  Isten  áldását  kérték:  Jézsó  Gábor
  és  Bokros 
Ildikó
Zsolczai Balázs és Vitális Judit (Kecskeméten) 
 
Isten  irgalmába  ajánlottuk  elhunyt  testvéreinket:  Plesz-
kán Frigyesné sz. Szarka Veronika, Orosházi István, Motlok Ist-
vánné sz. Vörös Julianna, Vasas Mihály, Felde Pál, Deli Gábor, 
Somodi Lászlóné, Pálinkás János, Sinkovicz István, dr. Szemzı 
Sándor
 
 
50  éves  házassági  évfordulóját  ünnepelte  gyülekezetünk-
ben  Kerekes  György  és  felesége  Kerekes  (Gajzágó)  Gabriella. 
2010.  november  7-én  az  ünnepi,  úrvacsorai  közösségben 
végzıdı istentiszteleten a gyülekezet és a család mellett a 
barátok és a nyugdíjas társak is részt vettek. 
Alapkı – A Monori Evangélikus Egyházközség lapja 
Szerkesztı: Zsolczainé Vitális Judit 
(judit.vitalis@lutheran.hu). 
Felelıs kiadó: Selmeczi Lajos Péter lelkész. 
Sokszorosítás: Másoló Futár Kft. 
Terjesztés Monor, Monorierdı, Csévharaszt és Vasad 
területén. 
Monori Evangélikus Egyházközség Lelkészi Hivatala 
2200 Monor, Bajza u. 2. 
Telefon: 29/410-108, 20/824-4902 
E-mail: monor@lutheran.hu 
Hivatali idı: szerda: 16.00–18.00, péntek: 8.00–10.00 
background image
Itt a karácsony (EÉ, 171) 
 
 
 
2. Itt a Megváltó! Itt a szeretet! Elhagyott, árva senki nem 
lehet. Eljött a  mennybıl. Emberré lett.  İ hoz a földre bé-
kességet. 
 
3.  Szálljon  a  jó  hír!  Vigyük  szerteszét!  Hirdessük  Isten 
nagy  szeretetét!  Eljött  a  mennybıl.  Emberré  lett.  İ  hoz  a 
földre békességet. 
 
4.  Hirdessük  szóval,  tettel,  élettel:  Jézusban  Isten  szívére 
ölel! Eljött a mennybıl. Emberré lett. İ hoz a földre békes-
séget. 
 
5. Itt a karácsony! Itt a Megváltó! Szálljon az égig boldog 
énekszó!  Eljött  a  mennybıl.  Emberré  lett.  İ  hoz  a  földre 
békességet. 
 
(Túrmezei Erzsébet, 1912–2000) 
Imádkozzunk! 
 
Szeretı  Atyánk,  segíts,  hogy  ne  feledjük  el  Jézus  születé-
sét, hogy részt vehessünk az angyalok dalában, a pászto-
rok örömében, és imádhassuk a bölcseket. 
 
Csukd be a győlölet ajtaját, és nyisd meg a szeretet zárját 
az egész világon. Add, hogy minden ajándékban kedves-
ség lapuljon, és minden köszöntésben ıszinte jó kívánság. 
Szabadíts  meg  minket  a  gonosztól  Jézus  áldásával,  és 
taníts meg boldogan, tiszta szívvel élni. 
 
Add,  hogy  a  karácsony  reggel  boldog  gyermekeiddé  te-
gyen  minket, s a karácsony este így kísérjen ágyba, hálás 
szívvel,  megbocsátva  és  megbocsáttatva,  Jézus  kedvéért. 
Ámen. 
 
 
Áldás 
 
Az Úr áldjon meg és tartson meg téged 
Az İ orcája ragyogjon terád, és adjon békességet tenéked. 
Ahogy a Betlehemben született gyermekre emlékszel, 
Hajolj meg a tulajdon szívedben élı gyermek elıtt, 
És kövesd álmaid csillagának fényét, 
S tudd, Isten veled van, bárhova mész is. 
Hagyd, hogy az istállóban született remény megmutassa, 
Az Úr egy kisgyermeken át is képes megváltani a világot. 
Kívánom, hogy a karácsony szelleme 
Egész évben melengesse lelkünk! 
Béke és kegyelem kísérjen utunkon 
Az Atya, a Fiú és a Szentlélek Isten nevében, 
Ahogyan az kezdetben volt, és mindörökké lészen, 
A világ végezetéig. Ámen. 
Istentiszteletek vízkeresztig 
December  24.:  Monor  16.00  ♦  December  25.:  Monor 
10.00  Monorierdı 15.00 ♦ December 26.: Monor 10.00  
Vasad  16.30  ♦  December  31.:  Monor  16.00  ♦  Január  1.: 
Monor  10.00  ♦  Január  2.:  Monor  10.00  ♦  Monorierdı 
15.00  Csévharaszt 16.30 ♦ Január 6.: Monor 16.00 
A 2011. év igéje: 
 
„Ne gyızzön le téged a rossz, 
hanem te gyızd le a rosszat a jóval.” 
 
(Pál apostol levele a rómaiakhoz 12,21) 
Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
« 2018. december »
december
HKSzeCsPSzoV
12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31